Szépséges napot mindenkinek!
Bár ahogy nézem, ez a mai időjárás...

de remélem még lesz belőle
Sajnos nem tudtam egyenlőe alaposabban viszaolvasni, de azt látom, hogy anyaság vs. karrier szeretném vs. muszájos volt a téma..
Azt hiszem mindenkiek van némi igazsága és ha az életét úgy tudja berendezni, ahogy az a babának is jó és nem szenved hiányt semmiben, akkor baj sincsen.
Zsugyu, nagyon tetszett amit írtál, a szabadnap/gyerkőcök/munka témában, bárcsak midenki így llehetne ezzel. Sokunk van itt úgy vele, hogy nagyszülő vagy nincs már, vagy elérhtetlen messzeségben lakozik, vagy egyszerűen alkalmatlanabb gyerekvigyázónak, mintha fizetett bébisintért ffogadnál..

Ha hallgathatnék a szívemre és csakis arra, akkor nem is kérdéses, hogy az összes gyes/gyed időmet Fülimnek és a majdani tesójának szentelném. Egyetértek Zuzzal, hogy életünknek ez az egyik legcsodálatosabb része, az összes fáradalmával és fájdalmával együtt is, az én helyzetemben ezt azonban nem tudom megengedni magamnak. A munkahelyemre nem is biztos, hogy hosszútávra vissza fognak venni, másrészt én "sajnos" a szakmám fanja vagyok, ergo igazán az állattenyésztéshez értek, így nem nagyon van lehetőségem, pláne pest megyében, válogatni a melóhelyek közt, annál is inkább, hogy mostanában, a minyizstérijjumokat és az összes csatolmányát minimum-létszámra redukálják..... és mivel van már annyi szomorú élettapasztalatom, hogy akármenyire is boldog vagyok Apával, akármennyire is szeretjük egymást, bármikor történhet olyasmi,ami miatt egyedül kell egy/két gyerkőcöt felnevelnem, tehát kénytelen vagyok beleépíteni a babázás mellé a továbbtanulást, átképzést, fejlődést. Nem karrierizmusból, hanem, hogy gondoskodni tudjak az általunk életre hívott, imádott gyerkőcökről. Fura paradoxon, de ugyanakkor azt is érzem/tudom, hogy az együtt töltött idő hiánya pótolhatatlan, igyekszem is minden percet kihasználni. És igen, én is vágyom arra, hogy csak egy órácskát tudjak néha Apával ketten tölteni, mert Ő is nagyon fontos nekem. a fent leírtak mellett nem tudom elképzelni, hogy hogyan tudnám beilleszteni az életembe a hiányolt hobbijaimat, mint pl. rendszeres step-aerobic, lovaglás, tánc, csavargás a hegyekben(nem is eszelek ilyen mission impossible tipusú dolgokon). Még a rajzolásra és a kézműveskedésre sem jut időm, pedig nekem egy gyerkőcöm van csak (még). Pláne, hogy nincsenek is rokonok, szülők, akikre rá tudnám bízni Fülit. Mielőtt bárki félreértené: NEM panaszból írtam, csak és kizárólag témába ilő helyzet-ismertetésként, miszerint nem mindig lehet mindenre időt szakajtani, amire csak szeretné az ember... illetve igen, ha az alvásidőmet beáldozom, ami elég kevés mostanában..
Én nagyon hálás vagyok a sorsnak Füliért és semmiért nem adnám a szívem legdrágább terroristáját!
Músz,
ez de horror, amit a katéterről írtál..brrrr...kirázott a hideg
Katus,
én detto ilyen okok miatt nem mentem esküvői buliba, Apa ment nélkülem én meg itthon altattam az akkor még 7 hónapost. Szerintem nem baj, hogy szoptatsz és nem biztos, hogy az esetleges leszokást ilyen drasztikusan, értsd: anya és tejci együttes hiánya, kellene elkezdeni, akár mit is mond Anyukád.
Gabi,
klasszul halad a házikó!

lassan azért a miénk is

de majd akkor eszek képet, ha már a födém is kezd alakulni..
Ruzi,
Bendiről nagyon édesek lettek a fotók! Ez a huncut-kedves mosoly bárkit levenne a lábáról
Juc,
video nagyon szép.szíven simogatott
Na asszem elég is lesz belőlem, így kora reggel, éhgyomorra..
Csók
Macsek
u.i: nem volt erőm kigyomlálni az elgépeléseket...sorry