Sziasztok!
Megjöttünk az egyhetes nyaralásról! Majd mesélek!
A babák kivétel nélkül gyönyörűek!
Bagó: nálunk apa olyan két éve hagyta abba, mert álalndóan kapart a torka. Anyukám speciel azért hagyta abba, mert kilyukadt a tüdeje. Én személy szerint undorodom a bagó látványától is és betiltanám közterületen a dohányzást, mint szingapúrban. BOrzasztó, hogy pl az Árkádba csak bagófüstön keresztül lehet bemenni.
Szopi: nekem fekve könnyebb, a lánykám is többet eszik így, mint ülve. BÁr "kedves" ismerősöm szerint betegeknek találták ki a fekve szopit, mert normális nő így nem szoptat. Én kocsiban már többször szopiztattam. De pl hétvégén egyik ismerős nem mert bejönni a szobába, mert én szopiztatok. Mondtam, hogy nem vagyok szégyenlős. Erre közölte, hogy viszont ő igen.
Zsuzsófi!
Én a X.-ben lakom, az Árkád mellett.
Velünk szemben a panelház aljából szedték össze a tűzoltók a darázsfészket. Ez az ő dolguk. Más kérdés, hogy ez közterület volt, és magánházhoz lehet pénzért mennek.
Napoztatás: az én lányom is hófehér, szerintem a bőrrák alapjait ráér még később megszerezni. Ha az én gyenge bőrömet örökölte, akkor úgyse lesz barna, csak lila meg hámlós. Én alapból azért vagyok fehér, mert két ezrelék pigmentfesték hiányom van. Ezt babakoromban állapították meg, mert anyámat paráztatták, hogy vérszegény vagyok.
Most jutottam el a vitáig.
Vitát befejzni!!!
Vikó!
Végre írsz ide! Már hiányoltalak! A kisfiad gyönyörű! A bocit még mindig nem kötöttem meg, most a keresztszemezés nálam a menő.
Szopiról:
Ha valaki előre megfontoltan nem akar szopiztatni - az nem szép. Ha ezt azért teszi, mert pl gyógyszert kell szednie ügyes-bajos dolgaira - akkor természetes, hogy nem szoptat, elvégre ne mérgezze a babát.
HA szülés után nem tud valaki szopiztatni - ezer és ezer oka lehet. Néha megoldható, néha nem. Kell hozzá akarat, önbizalom, lehet hogy genetikai örökség is.
Soha nem ítélnék el egy anyát, mert tápszerezni kell a babáját, akár teljesen, akár kiegészítésként. Igyekszek figyelni, hogy a kérdésem se legyen sértő, ha ilyenre rákérdezek.
Én személy szerint mázlista voltam, volt és van tejcsi bőven. Én sose hagynám éhezni a babámat, ha kellett volna éjszaka felverem a gyógyszertárat tápszerért, mert a gyerekem nem éhezhet. Akartam is szopiztatni. Sőt - büszke vagyok magamra, hogy képes vagyok rá, a sok hülyeség ellenére amit pl az egyik "kedves" ismerősöm a fejemhez vágott. A mama-baba kapcsolatot szopin kívül is meg lehet oldani. Pl örökbebabás ismerősömék tápszerezik a babát. De minden fürcsi után "anyázás" van. Ilyenkor anya a törölközöben öleli félórácskát a babát, aki elégedett hangon nyöszörög és szinte megköszöni, hogy élhet. Hihetetlen jó visszaemlékeznem erre a képre.
Hozztáplálás-elválasztás: mindenki csinálja úgy, ahogy akarja és meri és ahogy a lehetőségei engedik.
Nancsika!
Hívjatok rendőrt, kánikulában tudtommal tűzgyújtási tilalom van!
Rólunk:
Lagzi nagyon jó volt, a lány a hangfalaktól kb 10 méterre békésen aludt. Éjfélkor felébredt, akkor végigvigyorogta az egész násznépet, aztán szopi és alvás. A befőttesüveget elfelejtettem lefényképezni, de a matrica mintáját holnap felteszem.
Én kedden kórházba kerültem, mert baromira görcsölt a hasam, fel se bírtam állni, azt hittem bélelzáródásom van. Aztán kiderült, hogy petefészek- és méhgyulladásom van. Illetve ezt csak küső tapintással (és szinte ránézésre

)állapították meg. Ja és elküldtek terhességi vizsgálatra, mert pecsételek a cerazette mellett. Úgyhogy majdnem nekem lett a legelső új babám a topicban. Aztán kiderült, hogy nincs baba. Be akartak fektetni a kórházba megfigyelésre, de én mondtam, hogy három hónapos babám van, szopizik és nem fekszek. Akkor furcsán néztek rám, de nem kötekedtek nagyon.
A tornán a múlt héten ott volt a férjem is, többet nem jön, mert nem bírja a látványt és a sírást. Holnap is megyünk, csak elfelejtettem, hogy 9-re vagy 11-re.
Ja a sebészet folyosóján szoptattam. És ami szörnyű: a szülésre aneszteziológiai konzultációra váró kismamák néztek csak rám csúnyán. A nővérkék jöttek örömmel hallgatózni, hogy cuppog a kicsi lányom.