Sziasztok!
Beleolvasgattam az üzenetekbe, sajna követni nem nagyon tudom, ha 1-2 nap kimarad, nehéz újra felvenni a fonalat.
Azt láttam, hogy az anya-anyós téma megint előjött, bár kicsit másként, mint a múltkor. Én már akkor is akartam írni ehhez, de valahogy elmaradt.
Én amondó vagyok, hogy meg kell próbálni javítani a kapcsolatot, amíg esélyt látunk valami jobbra, de csak addig. A saját életünk ne menjen rá. Nekem jó a kapcsolatom anyukámmal, anyósommal is, de amikor 19 évesen volt egy barátom, ott az anyukája tette tönkre a kapcsolatunkat.

Elmondta (

)hogy nem ilyet képzelt a fiának, hanem kövérebb lányt, aki a kertben is sokat tud dolgozni, és a malacokat eteti(nehéz a vödör stb).

Ki nem állhatott. Aztán amikor a fia mégis engem választott

és vérlázító módon húsvétkor eljött otthonról hozzám, akkor láttam hogy tényleg szeret ez a férfi. Viszont akkor anyukája annyira kiborult, hogy beleugrott az udvarukban álló kútba.

A szomszéd húzta ki őt.
És ez volt az a pont, amikor tönkrement a kapcsolatunk. A fiú látta, hogy anyukája (akinek szerencsére semmi baja sem lett) az életét adná érte, meg én is láttam, hogy milyen boldogság lenne, ha ezért más halála következne be. Így szakítottunk. Nem rögtön.
Azóta már látom, hogy ez örökös háborút okozott volna, ha mégis kitartunk egymás mellett. Azután megismertem a férjemet, féltem a családjától, de a szülei azonnal elfogadtak, mert látták, hogy boldog a fiuk. És ez a legfontosabb nekik. Én is ilyen anya, anyós szeretnék majd lenni, aki nem a saját elképzelését várja el a fia választottjától.
Aki küzd az anyósával (sőt, ami még rosszabb, az anyukájával), annak kitartást kívánok, és sok erőt, és kifogyhatatlan szeretetet, hogy boldogok lehessetek. Én hálás vagyok a Sorsnak, hogy anyósomékkal és a férjem egész családjával jól megvagyok, de mivel átéltem már mást is fiatal szerelmesként, megértem, mennyi szenvedést tud jelenteni egy rossz kapcsolat.
Ezt most elküldöm, aztán írok tovább (nehogy a babanet megsemmisítse).
Rolly