Sziasztok!
Köszönöm az aggódó sorokat, meg a nagy drukkot, azt hiszem szükségem is lesz rá.
Sikerült kibuliznom a hétvégére egy eltávot, de vasárnap vissza kell mennem
. Eddig jóformán semmit nem csináltak, vért vettek és annyi, azt mondták felesleges minden nap az ultrahang (naná, szerintem is). Viszont aki csak tudta végigtapogatta már a hasam és mindenki mást mond.
A hátfájás totál kikészít, már a járkálás sem esik jól és egyre nőtt bent a betegségtudatom, pedig semmi vizsgálat nem volt, nem értem minek vagyok bent, ha minden oké hadd jöjjek haza vagy ha gáz van, akkor mondják azt és akkor tudom az OKÁT annak, hogy elviseljem a bentlétet.
Aztán mikor ma megláttam a reggelit, megvártam a vizitet és még mindig nem mondtak semmit, eltörött a mécses, szinte éhezünk ott bent, mikor itthon olyan jókat főzhetnék.... megkerestem a prof-ot, hogy kikönyörögjek legalább egy hétvégi eltávot, de ő a dokimtól tette függővé a dolgot. Az meg egész éjjel ügyelt (tegnap is dolgozott), de kénytelen voltam felhívni, feljött hozzám, én ráemeltem a könnyes szemeim, ő meg rámnézett a kialvatlan, karikás szemeivel
és megbeszéltük, hogy vasárnapig hazajöhetek, persze pihenés, evés...stb. jótanácsok kíséretében.
Így most itthon vagyok és gyorsan tudok mosni, elintézni ezt-azt, mert kedden nagyon hirtelen jött ez az egész, veszek bentre kaját, mert ki tudja meddig tart majd az ottartózkodás. Hétfőn lesz egyébként uh legközelebb és éppen ez bosszantott, hogy akkor én minek fetrengek ott 1 hétig?
A megyeiről egyébként annyit, hogy valóban ez eddig a legkulturáltabb kórház, ahol voltam, tényleg nem annyira szörnyű, csak hát ott feküdni (már aki tud) egész nap?! Az egyetlen ami nagyon rossz, az a kaja, mármint hogy nagyon-nagyon kevés, pedig én tényleg nem vagyok nagy étkű, viszont cél a hízás és a baba méreteinek a növelése, ez elég ellentmondásos ennyi kaja mellett. Tipikusan az a hely, ahol még az ebéd után simán be tudnád vágni anyuka főztjét a desszerttel együtt, csakhogy nálunk nincs aki ilyen szinten tápláljon, férjem ugyan jön minden nap, de kb. 20 percünk marad a látogatási időből, mivel dolgozik és örülök, ha kis csokival, ásványvízzel ellát. Nem baj, most lesz bent felvágottam, kenyerem, sajtom ha visszamegyek.
Látom, itt minden nagyjából rendben van, ahogy olvastam és mégegyszer köszi a sok-sok drukkot. Nem merem leírni, hogy természetesen bárkinek örülök,aki arra jár és bekukkant, mert nagyon bízom benne, hogy olyan váratlanul, mint ma délben, talán jövő hét valamelyik napján is egyszer csak hazajöhetek, de a terhespatológián vagyok a 6-os kórteremben (remélem már nem sokáig).
Hétvégén még benézek hozzátok, sziasztok: Timi
