Sziasztok!
Nekem az ellenkezõ véglet okozott kellemetlenséget, mikor még pocakos voltam. Az utolsó 3 hónapot betegácsiban töltöttem. Nem volt semmi bajom, csak egy óra BKV-zást jelentett eljutni a munkahelyemre, és ugyanennyit vissza, ráadásul elég stresszes is volt a munkám, úgyhogy beelegeltem, és kiírattam magam. Szóval lógtam itthon, lustálkodtam, sétálgattam, babaneteztem, életem legnyugisabb periódusát éltem.
Aztán mikor bementem a boltba, és beálltam a felvágottas pultnál a sorba, az eladó meglátta a pocakomat, és kedvesen elõre hívott. öt sietõs, türelmetlen és dühös ember nézett rám, mint a véres rongyra, én meg legszívesebben elsüllyedtem volna. Baromira ráértem, jól éreztem magam, nem volt semmi bajom, ráadásul még azt se döntöttem el, hogy mit is vegyek. A többi sorbanállótól nem is láttam a kínálatot. De hiába szabadkoztam, hogy nem, köszönöm, ráérek, jól vagyok, kivárom én a sorom, az eladó hölgy csak erõsködött, hogy de márpedig õ senkit ki nem szolgál, amíg én meg nem mondom, mit kérek. Végül kértem gyorsan tíz deka valamit, amit elõször megláttam, és kimenekültem a boltból. Nagyon kínos volt.
Tömegközlekedésben tapasztaltam olyat is, hogy egy aznapra kiírt, a kórház felé buszozó kismamának én voltam az egyetlen (3 hónapos terhesen), akinek eszébe jutott átadnia a helyét. De olyan is volt gyakran, hogy nekem átadták. Sokszor nehéz lehet eldönteni a külsõ szemlélõnek azt is, hogy molett testalkatú hölggyel áll-e szemben, vagy kismamával. Gondoljatok bele, milyen sértõ lenne egy dundi nõnek, ha átadnák neki a helyet, hogy kedves kismama foglaljon helyet! Velem fordult elõ olyan, hogy konkrétan megkérdezte egy tömött buszon ülõ hölgy, aki mellett megálltam, hogy babát várok-e, és mikor mondtam, hogy igen, akkor azonnal átadta a helyét.
BMárti
(tessék a dühüs fej) 
De úgy sem mond többet annak aki nem ismeri hogy ez hogy is néz ki. Olyasmi mint a kenguru. 
