Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Harap a gyerek

Kisfiam egy eves, kb. ket hete harap! Nekimegy az embernek ( Menni kb harom hete tanult meg) es beleharap a combjaba vagy eppen ahol eri. Mit csinaljak vele? Le fog szokni erröl?
Köszönöm a valaszt

Szia Andi!
Anno az én fiqam is harapott. Egy erőteljes NEMMM!!-mel próbáltuk meg lebeszélni, de ezzel nem sikerült. Végül magától abbahagyta.Az egész kb. két-három hónapig tartott. A barátnőm viszont visszaharapta. A gyerek, pedig amikor látta, hogy az anyja szája közelít felé, abbahagyta a harapást. hát, az ő láénya hamarabb leszokott róla, mégsem tudom, jó módszer-e?
De serintem akármilyen módszert választasz (vagy semmilyet sem) előbb-utóbb úgyis abbahagyja.
üdv
Zsóka

Sziasztok!

Az én fiam is harapott egy éves kora körül, nem is kicsiket, (meg néha verekedett!) Mi igen szenvedő arcot vágtunk, kicsit olyat, amilyet ő, mikor fáj valamije. És jajgattunk is: fáj, nem szabad, anya sír! Először poénnak vette, de egy-két hét alatt megértette a dolgot, már érti, ha rászólunk egy vadulósabb játék közben (17 hónapos). Ilyenkor mindig megkérjük, hogy inkább "szeressen meg", persze boldogan jön puszilkózni!
Andrea, ne aggódj, majd kinövi!

Anta

Sziasztok! Igaz, csak most fedeztem fel ezt a topicot, de nekem mind az öt harapott! A legkisebb későn érő típus, ahogy látom, még két évesen is megkérdezte, hogy kérsz egy harapást? És harapott... De aztán abbahagyta. Mind. Üdv: Timi

Sziasztok!
Könyörgöm ha tudtok ssssegítsetek FOGMOSÁS alatt
fut a sztorim. Az én gyermekem más okból ,de harap. Nem is akárhogyan. Melinda

Szia Melinda!

Az enyém eddigi életében kétszer harapott.

Az egyik: kórházba kerültünk 10 napra. Az ott átélt dolgok miatt egyre agreszivabb lett és harapott csipett karmolt akár milyen kedvesen békésen és türelmesen közeledtem hozzá. Amikor ezt megemlitettem a kezelo orvosnak csak széttárta a kezét és azt mondta otthon elmúlik bánjak vele továbbra is szeretett teljesen. A körzeti gyermekorvos viszont azt mondta ha nem múlik el akkor fel kell keresni a pszichológust, hogy oldja a gyerekben felgyülemlett streszt.
Végül is erre nem került sor abbahagyta.

A másik: akkor következett be amikor vártam a testvérét és már az utolsó hónapok voltak hátra. Estére a nagy pocakomtól és az o kis "zsiványságaitól" már sokszor olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam 100%-osan rá figyelni, játszani, bohockodni stb. Na ilyenkor ha nem figyeltem rá vagy rögtön nem válaszoltam alattomosan belémharapott. Még a szülés után is elojött sokszor csak akkor már nem én voltam a célpont hanem a kistestvére.
Végül ez is elmaradt viszont van helyette más. Ha valamit nem engedek meg neki akkor köpköd. Ez szerintem még rosszabb mint a harapás vagy a hisztizés. Csúnya is ronda is meghát elég gusztustalan. Próbáltam már, hogy tudomást sem veszek róla vagy az ellenkezojét, hogy nagyon helytelenitem, de eddig egyik sem vezet eredményre.

A könyvek azt írták róla a szülö tehet róla ha a gyerek harap, mert lehet látni amikor akar és akkor határozottan fel kell szólitani, hogy nem szabad. Na, de amikor nem lehet látni?
pl. szoptattam a kicsit, oda jön megpuszilja egyszer, utána megpuszilná mégegyszer, de puff beleharap. És ez mind olyan pillanatok alatt történt, hogy a lélegzetem is elállt, hogy ilyet megtett nemhogy megtudtam volna akadályozni.

Próbáld keresni Te is az indokot. Figyeld meg, hogy mikor csinálja. Eloször játékosan fedd meg érte de, ha nem megy fogdd keményebbre a dolgot.

szia

bigacsiga Kata

Sziasztok!

Én nem tudom egyesek hogyan keverednek ide... (Vagy inkább honnan...)
Most azt hiszi Névtelen, hogy jól megmondta...

Juca

Sziasztok! Sajnos az én kislányom is harapott, és ha szépen szóltam rá, kinevetett, ha szigorúan(nem durván, üvöltve), sírva fakadt. Másfél éves volt, amikor elkeseredésemben megkérdeztem a gyerekorvost, mit tanácsol(ott volt a gyerek is), és azt mondta, harapjam vissza. Úgy látszik, elég volt hallania, mit mondott a doktor néni, mert azóta egyszer sem harapott meg.Amúgy szerintem névtelennel úgy bánhatott az édesanyja, ahogy írt, és a lelki sivárságért csak sajnálni tudom.

Sziasztok!

Megpróbálom újraindítani a tpocot, mert nekem most aktuális.
Az én kislányom (20 hónapos) most kezdett el két hete harapni, de csak akkor harap, ha valami nem tetszik neki. Éppen a dackorszakban van. Egy hónapja kezdõdött elõször a földhöz verte magát, majd a fejét vagdalta valamibe, most üt és harap. (Rájött, hogy a nem ért célt az egyikkel sem, mert nem csináltam azt, amit akart, a fej vagdalás, akkor volt, amikor megszidtam valamiért, és megszokta, hogy puszit szokott kapni, ha megüti magát)<---Valószínûleg puszit akart kapni a szidás helyett.(Most van vizsgaidõszakom, valószínûleg érzi a feszültségemet és türelmetlenebb is vagyok)
A doki tegnap azt javasolta, hogy vágjam szájon, mert ez durvaság. Tegnap este megakart harapni, rászóltam, hogy megüttöm nem csinálta. Lehet, hogy tényleg a doki tanácsa a füle elõtt a megoldás? (valaki már írta ezt )
sziasztok
Ziták

Kedves Ziták!
Szerintem minden gyereknek van ilyen idõszaka. Mennyire beszél a kislányod? el tudja mondani, mit szeretne?
Amikor nekem vizsgaidõszakom van, a két fiam mindent megtesz, hogy velük foglalkozzam. Veszekszenek, nyûgösek, nem akarnak aludni stb. Egyszerû figyelemfelkeltés. Szerintem a fenyegetõzés nem hat sokáig, mert nem tudja mirõl van szó (ugye?). A gyerekeimrõl, mikor dacosak voltak, nem vettem tudomást, észre sem vettem. Csak annyit mondtam: pl. szia kicsim, és megyek enni, és te ittmaradsz (a kisebb fiam haspók, a kajára rögtön ugrik). minden gyereknek vannak olyan dolgok, ami igazán motiválja, én azokra utalok ilyenkor. Most ennyi jutott eszembe. Sok türelmet és kalappal a vizsgára! Szia: Timus

Szia Timus!


Már ma is megharapott Már sokat beszél, 2-3 szavas "monadatai" vannak. (A legnagyobb siker 2 hónapja: Megjöttem a sulibol, s így fogadott "anya krér tej...csücs ott" (Ez egyértelmû- anya kérek tejet csücs oda, s mutatja a kezével, hogy hova )kis szünetet tartott közben. Eddig azt csináltam, hogy próbáltam elvonni a figyelmét, mint a hisztinél is. (Valami játékkal, például elkezdek beszélgetni, csip-csip csókázni a plüssssseivel, bábozom, babakocsijával játszom, bármi, ami az eszembe jutt,mesélek---> 2percen belül vége a hisztinek, harapást el is felejti, és már az ölembe is ül), de ez csak akkor megy, ha észre veszem, hogy harapni fog.
DE például ma azért harapott meg, mert visszahoztam a szomszédból, mert el akartak menni, õ meg nem akart hazajönni.
Azért mondtam a dokibácsit, mert amikor ezt mondtam neki, akkor bekapta az ajkait, s nem harapott. (De ez akkor volt, mikor látszott a szemén, hogy harapni fog,de ha nem látszik? Sír, hogy valami nem úgy van, ahogy akarja, és utána odajön, azt hiszem csak hozzámbújni, (legtöbbször azért is) és megharap.
Szóval röviden, ha látszik rajta nem gond. De hogy fogom errõl leszoktatni???? (akkor zavarjam talán el magamtól? -->ez szerintem nem megoldás. Én vigasztaljam, mert szívszagggatóan sír--->nem fog leszokni róla, még többet harap )
Egyáltalán mit tanácsolsz, hogyan viselkedjek vele utána.
Ma azt csináltam, hogy van egy nagy plüssfarkasa, és neki kezdtem elbeszélni, hogy simogasson meg, adjon nekem puszit, mert fáj, ahol megharapott a kislányom. Megtette az én kezemben volt S beszélgettem a farkassal, s utána játszottunk vele, amira Zita ia abbahagyta a sírást és elkezdett bekapscolodni a játékba. De tõle nem kaptam simit, meg puszit, pedig ha véletlenül megüt, akkor ad.
A babája is kiesett a babakocsiból, "és elkezdett sírni" (Zita mondta e-eee-ee ), megpuszilgatta, és megsimizte, utána nekem is meg kellett. Lehet, hogy az a baja, hogy most kevesebbet foglalkozom vele, az apja meg türelmetlenebb vele, mint én? Vagy, hogy most idejött egy kisfiú, aki szintén harap (2 héttel kisebb) vagy, hogy a 7 hónapos állandóan eszi a kezét.

Jaj, bocs, hogy ilyen hosszú voltam, csak teljesen el vagyok keseredve, hogy mit rontottam el, hogy ennyire megváltozott. Eddig mindig idejött hozzám, simizett, mondta, hogy szer.(ez a szeretlek)
HA volt türelmed elolcvasni kérlek válaszolj.
Ziták

Kedves Ziták!
Semmiképp se gondolj arra, hogy erontottál valamit! Ennyi idõsen a gyerekeknél ez nem egyedülálló! A figyelemelterelés, és a játékkal való megbeszélés nem teljesen jó, elsõsorban a kicsinek kellene elmagyarázni, hogy ez nem helyes. Õ nemsoká két éves lesz, már itt az ideje, hogy a maga módján bevezesd a "bûntetést", és a rossz fogalmát. Írják szakkönyvek is, hogy: "ha a gyerek bizonyos magatartásforma alapján részesül figyelemben, gyakrabban fog élni vele" Most az marad meg benne, hogy amit csinált, azután milyen jót játszottatok együtt. Ajánlom Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék és mindaz amit a meséléskor a szülõnek tudnia kell (3-7 éves korú gyermekeknek) A gyermeki agresszió és félelem ellen. Ebben nagyon jól le van írva, hogyan lehet megoldani ezeket a helyzeteket. én amikor ilyen probléma volt, 1-2 percre "kiállítottam" gondolkodni. Ne aggódj, majd csak akkor, ha semmilyen oka, elõzménye nincs, és ez a dolog folyamatossá válik, és hónapokig elhúzódik. A dackorszak nehéz idõszak, és ilyenkor sokminden eldõl a késõbbi iõszakkal kapcsolatosan. Most kell valamilyen rendszert kialakítani ezzel kapcsolatosan, és semmiképpen se gondold azt, hogy most hirtelen megváltozott, stb. Már nem baba, keresi a helyét, akaratát próbálgatja, és ez így megy mostantól. Vannak jó szakirodalmak a dackorszkhoz, pl. szülõk könyve, és a védõnõ is tud segítséget adni. A vizsgaidõszak nem a megfelelõ idõszak lehet, hogy olyankor kellen tanulnod, mikor alszik (délben, éjjel). Errõl sokat tudnék írni, ilyenkor én is kávén és energiaitalokon élek.
Szóval minden oké lesz, ne aggódj, türelem! Írj majd, hogy mire jutottál. Üdvözöllek: Timi

Szia Tímea!

Most éppen azt csináltam (talán nem írtam le egyértelmûen ) ,hogy csak a játékával játszottam, vele nem. Megmondtam neki, hogy nem szabad, ez nekem fájt, tessék bocsánatot kérni. Miután megsimogatott és puszit adott utána játszottam vele is Ilyenkor az ágyra szoktam küldeni, de csak sír tovább ott is. HA nem csinálok semmit képes fél órát is sírni.
Mennem kell, majd folytattom.
Ziták

Szia Ziták!
Nehéz dolog a dacos gyerek, egy ideig én is beadtam a derekam, de rájöttem, hogy akkor mindig kivár. Volt egy olyan utolsó alkalom, amikor azt mondtam, hogy megvárom, nem hagyom annyiban. Volt sírás, fetrengés, minden (õ most 2,5 éves). Tettem-vettem, nem figyeltem rá, és egyszer csak ott volt mellettem, és puszit adott. Azóta csak az van: szia, én megyek, és befejezi a dolgot. Ez egyre ritkább már.
szia: Timi