Reggel benéztem, és Sildike üzije miatt én is átmentem a 2004-es topicba. Tényleg kimondhatatlan, milyen szomorúság tölti el az embert ilyenkor, pedig nem ismertem Laut. És egészen átértékelődnek dolgok ezeket a szomorú oldalakat olvasva. Belegondolni tényleg nagyon szívszorító, hogy nem látja a gyerekeit felnőni, de tulajdonképpen én biztos vagyok benne, hogy látni fogja őket. De akik itt maradnak? Mindig ők az igazi vesztesek. Az a két csöpp, ártatlan kisfiú, akik semmit sem értenek, és semmiről sem tehetnek. Mennyit beszélünk itt arról, hogy a szoptatás milyen fontos, mert a kötődés, meg a satöbbi. És hogy valaki nem tudja megtenni, hogy pl. aludni tanítja sírások árán a gyerekét / mint én/, mert esetleg sérülést okoz neki. És ez a két drága gyerkőc? Õk hogy viselik ezt el?Milyen sérüléseik lesznek? El nem tudom képzelni, hogy lehet egy apának a szerelme elvesztése után olyan lelkiereje, hogy a gyerekeket nevelgesse, elterelje a gondolataikat, megpróbáljon boldog gyerekkort varázsolni nekik. Tudom, hogy nem ez az első eset a világon, de soha nem tudtam elképzelni, hogy lehet ezt kibírni akár a gyerekek részéről, akár a másik szülő részéről.
Befejeztem, bocs a hangulatrontásért, csak hangosan gondolkoztam.
Más: Délelőtt csípőkontrollon voltunk, rendben találták Gergőt
De nekem vannak aggodalmaim, ugyanis nagyon feszes a gyerek, bár a doki azt mondta, ez még belefér. Van még valaki, akinek nem olyan babásan laza a bébije? Alig lehet pl. a csípőellenőrzést megcsinálni, annyira megfeszíti az egész testét. És leginkább nyújtott lábbal fekszik, ha a hátán fekszik, nagyon ritka, hogy felhúzza őket, és szinte soha nincsenek a lábai "szétdobva". És asszem, bőrgyógyászhoz is elviszem, mert sztem sem normális, hogy még ennyi idősen is anyatejes kiütései legyenek, dokinéni mindig csak legyint rá, mondván, hogy "erős a teje anyuka, nincs mit tenni".
Szűrés után megnéztünk egy közeli játszóteret, majd a Wekerlén is egyet, fél kettő körül értünk haza
Ebédeltünk, meg Gergőt kitettem kicsit a földre, hogy ne csak a babakocsiban üljön egész nap, de hamarosan megyünk ki újra. Szép napot, és mindenki vigyázzon magára!
Judit
Pláne Léna
