Sziasztok Lányok!
Hú, milyen termékenyek voltatok!!! Csak úgy záporoznak a hozzászólások!!!
Nos, hogy a mai nappal kezdjem: szóval a főnökömtől pont az a viselkedést kaptam, amit vártam. Nem szemét, de szenvetlen.
Szóval délelőtt írásba öntöttem a mondandóm, nevezetesen hogy mi a bajom és mik az ide vonatkozó törvényi előírások, ill. hogy beszéljük meg ma újra, hogy mi legyen a sorsom a távollétemben, immár a tények fényében. Tök kis korrekt levelet írtam. Azért öntöttem írásba, mert gondoltam, ha netán rosszul reagál, legyen már nyoma annak hogy erről szó volt, ne csak úgy "a szó elszáll".
Délután lett mire beszéltünk. Odaadtam neki a levelet, átfutotta, először közölte hogy nem érti, aztán hogy tévedésben vagyok, mert szerinte megegyeztünk, ha akarok akkor szabira menjek. (Ez nem így volt tegnap, ő kötötte az ebet a karóhoz hogy ha beteg vagyok táppénzre menjek ne szabira, tök úgy jött le, mintha igazolást várna hogy na ha tényleg beteg vagyok ,akkor legyek is az.)
Arról hogy egyébként jé mi a szitu, egy rohadt szót sem ejtett, totál szenvetlenül beszélt. Félreértés ne essék, egyáltalán nem számítottam együttérzésre, de hihetetlen, hogy egy szót sem fűzött a dologhoz. Mindenesetre megegyzetünk, hogy ő erről nem beszél mással, akkor vegyek ki szabit és szóljak hogy mikor jövök, mert addig pótol a gyesen lévő elődömmel. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a beültetés utáni táppénzt nem említettem, attól tuti falnak ment volna. Azt ráér megtudni. Mondtam hogy ha ezt az utat választom, ugye nem lesz felmondás a vége? Mire közölte, hogy nem, de ha gondolom járjam a törvényes utat, de akkor más is tudomást szerez róla.
Úgyhogy megelőlegeztem neki a bizalmat, ebben a szabis verzióban maradtunk. Remélem nem él vissza azzal amit megtudott.
Hát lányok, így sikerült a nagy vallomás. Baromi szarul éreztem magam, persze minden előzetes szándékom ellenére el is bőgtem magam. Erre ő maximális érzelemmentesen csak annyit fűzött hozzá hogy nem kell ezért sírni, mással is megesik. Gondoltam, mondod te könnyen, otthon az egy hónapos gyereked...
Hát, egy időre leesett a kő a szivemről. Legalább a következő napokig. Következő kör a táppénz bejelentése lesz, de az még odébb van.
Most ezerrel a tüszőcskéimre próbálok figyelni, mert a napokban sajnos nem sok figyelem jutott nekik. Remélem azért nem hagynak cserben és csendben nődögélnek.
Ja, ma megjöttek a progi szurik! Brr!!! Ránézésre is rengeteg! Hát még beadni. Atinak azt mondták, a Kaáliban két ampullát adatnak be egyszerre per nap, így elkerülik a kétszeri szúrást. Ahány ház, annyi szokás. :-)
WISH, látom te is otthon vagy a törvényben, de még a te soraidból sem egészen világos, hogy ti, ti is csak a transzfer UTÁN voltatok táppénzen, nem? Beültetésig szabival vagy máshogy oldottátok meg, jól értem?
ÁGI, megvolt az inszem??? Gondoltam rátok délben!
ROXAL, drága, ez nem az a helyzet, amikor örülni lehet annak, hogy lám, neked lett igazad. Én sem tudom, mit jelent az hogy volt "kezdemény"?
INARI, akkor nem találkozunk holnap, mert mi reggel megyünk.
Ja, azt nem is írtam, hogy az újabb összfehérje és összizé is jó lett! Hát persze, hiszen húst hússal! Brrr!
SZÜCSI, üdv itt és igaza van Wishnek, az első mondattal törődj!!!
ZIZZY, hatalmas gratula! Úgy látszik jót tett neked Wish pozitív dorgálása, mert sokkal!!! pozitívabb hangulatú levelet írtál! Csak így tovább!
TIMI, írtam neked emilkét hogy várom a marketing dumát. De sehol semmi!
wsh@hdsnet.hu Nem kaptál meg engem?
Jézus, teleírtam az oldalt!
Eldugulok, bocsika! (pedig még van mondandóm!)