Helo Kriszta!
A randi egész jó ötlet. Én benne vagyok. :)))
A XXII. kerületben lakunk a Campona közelében egy nagyon régi kis családi házban. Mit szólnál egy tropikáriumos találkozóhoz. A gyerekekkel megnézhetnénk a cápát, a többi kisállatot, s közben mégközelebbről is megismerkedhetnénk.
De jó, hogy tudsz korizni. Én gyermekkoromban jégtáncos voltam. Igaz már nagyon-nagyon régen nem volt korcsolya a lábamon. Három éves koromban tanultam korizni, s 14 éves koromig versenyszerüen róttam a köröket, és küröket. Akkor anyagi okok miatt abba kellett hagynom, s ez akkora törés volt bennem, hogy nem azóta nem nagyon volt a lábamon korcsolya.
Örülök, hogy a féltékenységed abba maradt, s a kis Marcus erősítette a kapcsolatot és a bizalmat közöttetek. Mint írtam ez korábbi leveleidből is kiderült, de azért jó volt gondolataimat megosztani veled.
Tapasztalataimat az átélt nehézségek árán szereztem, de hidd el sokszor nekem is jól esik, ha valaki segít a nehéz napokon. Tudod más szemével látni a világot egész más. Sokszor a probléma megoldása a szemünk előtt van mégsem látjuk, máskor meg nem biztos, hogy az a helyes út amelyet a másik ember javasol. Ezt magunknak kell eldöntenünk, hiszen mi irányítjuk az életünket. Aztán az évek során kiderül, hogy helyesen cselekedtünk vagy sem.
Hűűűűűűűű de komoly vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy a véleménycsere sokszor nagyon hasznos és jó ha van kivel gondjainkat megbeszélni, megosztani.
Marcunak, hogy tetszik az óvoda? Megszokta már? Nem lett fáradt a változástól? Hol dolgozol, mivel foglalkozol?
Irj!?
Szia, Klári
) borít ki. Nagyon bántóak tudnak néha lenni az emberek!!! 
. Szerintem a tanítás azon néhány dolog közé tartozik a munkák között, aminek igazán értelme van. Lehet, hogy abnormális vagyok, de jogi szakokleveles közgazdászként, messze az átlagot meghaladó fizetéssel(informatika területén dolgozom tanácsadóként) azt tervezem, hogy a babavárás és a gyes alatt "átképzem magam", mert nagyon szeretnék gyerekeket tanítani. Érdekes, izgalmas a mostani munkám is, de szerintem össze sem lehet azzal hasonlítani, ha egy gyereknek adsz át valamit, amitől jobb, kedvesebb, kiegyensúlyozottabb ember lehet majd. Nincsenek illúzióim: rossz, irigy kollégák mindenhol vannak. De nem mindegy, hogy a munkád végeredménye egy információs rendszer bevezetése, vagy pedig egy figyelő tekintet, egy mosoly egy gyerektől. 
