Szia Ildi,
hát nem könnyű nektek mostanában... Cicó lányomnak is volt anno egy hasonló szakasza, attól eltekintve, hogy ő már nagyon régóta nem alszik rácsos ágyban. Nálunk az vált be, legalábbis a délutáni alvásnál, hogy jó hosszút meséltem, amíg a kistesó a másik szobában volt, tehát az az idő csak a miénk. Aztán lehúztam a redőnyt kis résre, betettem neki egy jó kis cd-t (zenét) - ezt persze ki kellett kísérletezni, hogy mi jön be neki alváshoz -, és választhat egyvalamit, amivel együtt alszik (ez mindig egy aktuális kedvenc, nagyjából hetente más). Ki semmi szín alatt nem jöhet, ha kijön, visszakísérem, újra betakarom, újra elmondom neki, hogy
a, látja a Mikulás/Angyalka/húsvéti nyuszi/stb. évszaktól függően, hogy hogy viselkedik
b, az álommanók nem jönnek, ha ugrál és/vagy hangoskodik, mert attól félnek,
c, ha kijön és nem alszik, összeakasztjuk a bajszunkat
d, (újabban) a kis Cintulák (kedvenc mesehős) csak álmában jönnek el hozzá a holdjáróval
Mikor éppen melyik...
És van egy hasonló dolog, mint nálatok a baldachin-cipzár, nálunk az újra visszasszerelt ajtórács (az ajtót már ki tudja nyitni). Ha ezzel fenyegetőzöm, az mindig bejön, mert szegény nagyon utálja, ha be van csukva, meg is tudom érteni.
Ezzel együtt este tök mindegy, mi van, valakinek ott kell lenni vele egy szobában, amikor elalszik (leginkább nekem).
A féltékenység-"anyaundor"-alvásprobléma összefüggést szerintem jól látod, és ebben a korban a kezdődő dackorszak is simán belejátszhat, rátehet egy lapáttal. Az én lányom is gyakran csinál olyat, hogy csak azért se tesz/mond valamit, mert én azt mondtam. Nálunk ebben még leginkább Apa humoros megoldása jött be, hogy pont az ellenkezőjét kérjük tőle (persze nagy vigyorogva), mint amit szeretnénk. Pl. ha vacsora közben mászik le a székéről: "Nehogy ülve maradj, nehogy megedd a vacsorát, kell az nekem is! Te csak pattanj le a székről és rohangássz körbe!" Erre ő :"De itt maradok és megeszem!"
Tudom, hogy nálad a probléma nem itt van, de háthat majd egyszer ez is segít. Egyébként azt gondolom, a dolog átmeneti, ha érzi, hogy ugyanúgy szeretitek, mint korábban, akkor egy idő után lecseng. Gyakran a féltékenység csak egy-két hónap múlva jelentkezik, amikor rá kell jönnie, hogy a tesó most már végleg itt marad

Az unokahúgom egyébként pont ezt csinálta, a testvérét imádta, soha egy pillanatig nem bántotta se szóval, se tettel (pedig nagyon vad gyerek volt), ellenben az anyját hónapokig gyepálta

Tudta, ki a hibás... aztán egyszercsak abbahagyta.
Remélem, mások írnak jobbakat,
kitartás
Kriszi