Sziasztok!
Van talán egy kis időm végre. Fél tízkor bírtak elmenni a vendégek

Két napja alig alszom, Balázsnak sem ártana a pihenés, de ők olyan jól elbeszélgettek... És az sem érdekes, hogy tök taknyosan hozták el a kislányukat, egyszer nem vették volna észre, hogy folyik az orra, vagy a párom, vagy én szóltam, hogy ugyan töröljék már meg. És megállás nélkül fogdosta Gergő cuccait, és kipakolta a csöpögtetőből a tiszta edényeket, de senki nem szólt volna rá. Egész nap pakoltam, takarítottam, hogy rend legyen, mire jönnek, aztán kezdhettem mindent előről, amikor elmentek. Bocs, csak kicsit érzékeny lettem megint
Szóval a tegnapi nap: Reggel ugye apa és fia beköltöztek a kórházba kilenckor. Eredetileg délutánról volt szó, de az altatóorvos ragaszkodott a reggelhez, ugyanis ő folyamatosan műtőben volt, nem tudta előre, mikor tud kijönni elbeszélgetni az altatással kapcsolatban. Egyetelen műtő van, a többit most építik át, így sokat kellett várni, délben azt mondták, 3 és 4 között kerül sorra Balázs. Én negyed 3 körül értem be hozzájuk. Egy kislánnyal együtt várakoztunk egy szobában, ő is ugyanarra várt, mint mi. Szerencsére jól összehaverkodtak Balázzsal, így legalább eljátszottak egymással. / a kislány is IgA hiányos, mint Balázs, nagyon érdekes, hogy így összejöttünk, hiszen ez a betegség 2-3%-os gyakorisággal fordul elő

/ Déltől nem ihattak, és egész nap nem ehettek, néhány nyafitól eltekintve jól bírták. Párom meg szolidaritásból nem evett, de ő rettentő nyűgös volt ettől. Délután a bohócdoktorok is megjelentek, nagyon tetszett még nekem is, látszott rajtuk, hogy szeretik csinálni, minden gyerek nevetett, tündériek voltak

Végül Esztert hívták először a műtőbe, anyukája végre ehetett pár falatot ezalatt. A kislány nagyon rosszul viselte az ébredést, sírt, köhögött, csapkodott, kiabált. Mi meg felkészültünk, hogy erre számíthatunk. Fél hatkor végre Balázs is sorra került. Veres doktort megkértem, hogy ott lehessünk, amíg elalszik. Õ azt mondta, kicsi a műtő, de akkor az ölemben kapja meg az alatatót a műtőajtóban, és akkor viszik be, amikor már kábul. Így is lett, igaz, még sírt, amikor elvitték, de tényleg nem emlékszik erre már

Az igazat megvallva nekem olyan félelmem volt, hogy mi van, ha nem ébred föl, ha nem bírja az altatást? Gőzöm sincs, mekkora ennek a kockázata, de mindennek van valamekkora. Ott álltunk az ajtóban végig, marha hosszú tud lenni az a fél óra ilyenkor. Közben az altatóorvos kijött, és látta a fejemet / el tudom képzelni, milyen képet vághattam/, gyorsan megnyugtatott, hogy minden oké. Aztán végre ki is tolták, és ő csak aludt, mint a tej. Megnyugtattak, hogy minden gyerek más, az egyik üvölt, a másik szépen alszik. Doktor bácsi mondta, ha minden rendben, akkor kilenc körül mehetünk haza

Közben szobatársunk teljesen megnyugodott, bevágott egy tányér levest, ivott folyamatosan, és csacsogott, rohangált. Ez megnyugtató volt.Balázs csak aludt, de mondta a nővérke, hogy lassan fel kéne ébreszteni, ha haza akarunk menni, hogy lássák, jól van-e. Próbálkoztunk, volt nagy sírás, nagyon nyűgös volt, ő is köhögött / a tubustól/, de amikor meghallotta, hogy hazamehetünk, ha fölébred, és eszik-iszik, akkor hamar magához tért. Ivott, és azt a borzalmas tojáslevest is megette az utolsó falatig

SZép lassan jó kedve lett, de igazán csak akkor lett felszabadult, és teljesen önmaga, amikor beültünk az autóba

Itthon alig lehetett leállítani, annyira boldog volt, anyukámnak is nagyon örült, és persze mindent el kellett neki mesélnie. Azt még nem tudni biztosan, hogy lisztérzékeny-e, 7-10nap múlva lesz meg a szövettan eredménye. Eszternél egyértelműen látszott, nála már legalább fél éve tartanak a panaszok, Balázsnál bő két hónapja.
Közben, amikor megnyugodhattunk Balázs miatt, azért én még izgultam Gergő miatt. Délután itthagytam szegénykémet, de szerencsére anyukám jól vette az akadályokat, a lefejt tejet is elfogadta a bébim, és igaz, hogy sokat sírt, de elaludt rendesen. A kórházban fejtem kicsit, de így is jól becsomósodtam

, remélem, nem lesz baj, még mindig nem tökéletes, fáj kicsit. Pedig Gergő ma sokkal többször cicizett, mint általában szokott. Amúgy alig volt ma hajlandó szem elől téveszteni, ha eltűntem a látómezejéből, már reklamált. Remélem, ha megnyugszik, hogy nem hagyom ám itt állandóan, akkor visszatér a régi rend, és jól eljátszik magában! Végülis nyolc és fél órát voltam tőle távol
Nekem asszem szerencsém van az egészségüggyel, nincsenek rossz élményeim. Műtöttek már engem is, szültem kétszer, és Balázzsal is kétszer voltunk már kórházban, de mindenhol szakértelemmel, és főleg a mostani gyermekklinikán nagyon kedves emberekkel találkoztunk. A várakozás borzasztó, ez tény, lesz is még benne részünk bőven, de nem igazán lehet ezen változtatni. Nekünk pl. azért kellett várnunk olyan sokat tegnap, mert egy sürgős, komplikált műtét elénk került, ami 2,5 órás volt. / nem irigylem a szülőket

/ De mindenről tájékoztattak, bármit kértünk, kaptunk, mindent meg lehetett beszélni.
Ahogy ma hintáztattam Balázst a játszón, és felszabadultan kacagott, eszembe jutottak a srácok, akik ki tudja, még meddig fognak bent feküdni. Tegnap, amikor visszahozták a műtőből Balázst, sorban jöttek a beteg gyerekek / 8-10-12 évesek/, hogy megkérdezzék, hogy van, mit csináltak vele, stb. Mi is visszakérdeztünk, hogy ők miért vannak itt. Egyiküket már régóta láttam, már hetekkel ezelőtt is itt volt. Először nem is értettük, mit mond, furcsán beszélt, olyan nem teljesen százasnak gondoltuk. Kiderült, hogy gombamérgezés miatt került be, és ő az egyetlen, akit meg tudtak menteni. Testvére és apja meghalt. Kérdeztük, hogy anyukájával mi van, azt mondta, elutazott, és nem jön vissza. Nem tudjuk, hogy tényleg fogyatékos, vagy a sokktól lett ilyen, esetleg a mérgezéstől? De borzasztó volt ezt így a képünkbe kapni válaszként. És nem tudja meddig lesz bent, de vajon, ha kimehet, hova megy? Olyan szörnyű sorsok vannak, mi egy szót sem szólhatunk. Ja, és a gyerekek egytől egyig mind azt mondták, hogy jó ott lenni, és akinek volt összehasonlítási alapja, az azt is mondta, hogy ez a legeslegjobb kórház

Amikor elmentünk kilenc körül, a nagyobbak még tévéztek, játszottak, mászkáltak, és nem küldik őket kötelező jelleggel ágyba. És nagyon nagy szeretettel gondozzák a gyerekeket. Csak jót láttam

Nem mondom, az altatóorvos csúnyán nézett, és a műtősfiú morgott a bajsza alatt, hogy mi az, hogy a kezemben altatják el a gyereket, de tudták, hogy jogom van hozzá. De aztán ők is kedvesek lettek
Jó lett a vége hálistennek, de tényleg nem volt könnyű. Hiába nyugodtam meg, még így is alig tudtam elaludni tegnap, csak járt az agyam, próbálta feldolgozni az eseményeket. Szerencsére Balázs jól aludt, és ugyanolyan, mint máskor
Nem ment rövidebben, bocsánat! Akit nem érdekel, úgyis átugorja, messziről látszik, hogy ez hosszú lesz
Befejezem, Gergő ébred, pedig még akartam mást is, talán holnap!
Jó éjt!
Judit