Sziasztok!
Mint látjátok, ma kicsit lazábban veszem a prezentáció kidolgozását, no, majd utolsó este megint nem leszek teljesen kész... A trió jól ledöbbentett, olyan nagyot nö hirtelen a babás táblázat!
Sasha, ha még nem tettem meg, akkor gratula mindkét táblázathoz, ügyi vagy!
Barbara!
Akkor én már panaszkodni sem merek a 40 négyzetméter + balkonunkkal, eddig azt hittem, hogy itt kapok klausztrofóbiát (bocs, így kell írni?). Én kertes házban nöttem fel, nem semmi a váltás. Nálunk viszont úgy tünik jobbak a lehetöségek, talán el fogunk költözni. Kinéztünk egy kis házat pici udvarral, de valahol jó messze van, a mi környékünkön nem tudnánk megfizetni. Még nem vagyunk biztosak a dologban, ugyanis akkor a férjem kb. napi 100 km-t lenne úton, úgy mint most én, de az én gyakorlatom idöben legalább korlátozott. Amúgy sem tudjuk, hogy belevágjuk-e a fejszénket, mert a részletfizetés elvinné a legtöbb pénzt. Azt meg, hogy Ti Stuttgartban gondban vagytok, teljesen meg tudom érteni, hiszen a nagyobb városokban tényleg a háromszorosát kell kifizetni minden kis talpalatnyi helyért... Szóval szurkolok Nektek, hogy a baba már az új otthonotokba jöhessen. Ja, egyre több hasonlóságot fedezek fel köztünk. A nagy szerelemben és helyhiányban a mi kis ágyikónk (vagyis matracunk, mert ágyunk nincs) is csak egy személyes: 110 cm széles, különben be sem tudnánk csukni a hálószoba ajtaját. Szóval nálunk legalább egy kis kuckóba be lehet zárkózni, ha kell a privátszféra. Ja, ott van még a fürdöszoba is.
Vásárolgatás:
Nálunk még sehol semmi (babonából), ahhoz képest nem semmi, hogy házon törjük a fejünket. Szóval: egyik szemem sír, a másik nevet, mert tényleg nagyon babonás vagyok.
Sasha, Barbara!
A mocorgásról lenne szó. Tehát, ahogy a múltkor is írtam, nem érzem azt a fura blubbogást, amit eddig már párszor nagyon intenzíven kivettem. Nagyon ritkán (kb. háromnaponként) valami kis lökésszerüt vélek beképzelni magamnak. Szóval Sasha, egy kicsit azért még mindig aggódom, pont azért, mert én is arra számítottam, ha egyszer érzem, akkor az mindennapos lesz. A genetikai uh 13-án lesz, nagyon várom, gondolhatjátok! Addig is megpróbálom kicsit megnyugtatni magam, persze nem könnyü, mert most a legfontosabb az életemben a lányom. Szóval nagyon várom, hogy jelt adjon magáról, annyira remélem, hogy minden rendben van
!!!
OFF Csillagjegyek:
Szóval: anyu skorpió, én vízöntö vagyok és a baba minden valószínüség szerint skorpió lesz. Erre az anyu megjegyezte, hogy jó összeférhetetlen jegyünk lesz a lányoméval. Hát nem elkezdtem feleselni és letoltam, hogy azért annyira nem voltak szörnyüek az együtt töltött évek? No ezen a téren azért nem mert ellent mondani, viszont én leírom, hogy igenis adódtak olyan problémáink, amiknek egyetlenegy kiváltó oka volt, hogy a személyiségünkböl kifolyólag nagyon különbözöen reagálunk és föleg nagyon különbözöek a kommunikációs eszközeink. Legjobban a kutya-macska példája illik ide. Már az is félreértést szül, ha az egyik csóválja a farkát... Példákban beszélve: imádok meglepetéseket megélni és persze gyártani is. No, az anyut viszont nem szabad meglepnem, el pedig ne várjak ilyesmit, mert ö persze nem tenne velem olyat, amit ö nem szeret. Én elég kommunikatív vagyok, könnyen szerzek új ismerösöket és lazán megmondom a véleményemet, mielött betelik a pohár. Ö inkább zárkózott, hosszú idöbe tellik, míg barátságot köt bárkivel is, ha valami gondja van inkább elraktározza és duzzog, csak én olyankor soha nem tudom miért. Az apuval 9 évvel rövidebb ideig éltem együtt, de mégis sokkal jobban megértettem a viselt dolgait. Ö is néha ugyanolyanokra képes mint én, amit mások értetlenül néznek, azt én lazán elfogadom, mert hasonló helyzetekben hasonlóan tudnék reagálni. Hozzáteszem, hogy ö is vízöntö mint én. Tudjátok, elöször élöben akartam csak bemutatni a pocimat, az apu részéröl ment is volna a meglepi, de kicsit elgondolkoztam az anyu (számomra nehezen érthetö) érzésvilágán és arra a következtetésre jutottam, hogy ö nem a meglepetést értékelné, hanem azon rágódna, hogy miért zártam ki eddig a nagy történésekböl. (Ezt a család összes többi csillagjegyéröl nem feltételeztem volna.) Ebböl a sok hablatyból meg inkább azt akartam kihozni, hogy szerintem nem az számít, hogy milyen jegyben születik a kicsi, hanem az, hogy kiismerjük alaposan a személyiségét, hogy elkerüljük ezeket a bizonyos "kutya-macska" jellegü kommunikációs fennakadásokat. Úgy gondolom, hogy nekem annyiból lesz könnyebb a helyzetem, hogy volt már idöm kiismerni egy kicsit a skorpió-viselkedést, így talán egyszerübb lesz majd ráállnom a pici hullámhosszára.
Ja, érdekesnek tartom, hogy úgy 16 éves korom óta meggyözödésem volt, hogy az elsö babám biztos lány lesz, mindig is a Luca nevet szántam neki, és úgy tervezgettem, hogy olyan makacs, önfejü, gyönyörü kis boszi lesz, aki ráadásul skorpió. Nos, nagy az esély, hogy ez az álom valóra váljon... Néha már kérdezgetem magamtól, hogy miért tervezgettem magamnak már 10 éve épp ezt a kihívást? Amiröl csak késöbb számolhatok be: azt is kigondoltam, hogy fekete haja és sötétbarna szeme lesz, ha ez is bejön, akkor a csupa kék és zöld szemü és világosbarna hajú közül csak az anyura üthet...
ON
Most tényleg befejezem a regényírást, kívánok Nektek minden jót:
Csipkebogyó 18+2
