Sziasztok!
Mostanság kevesebbet leszek körötökben, mert nálunk általános a dögvész: Petike nem eszik és rekedt lett, Zsuzskám ma produkált 3 hosszúlépést a pelenkába és én is beadtam a kulcsot egy torokramászó vírus jóvoltából, úgyhogy totálcsőd, de hál Istennek életveszély nincs, úgy hogy örülünk
Egyébként voltunk a minap Rahel-éknél és nekem elhihetitek, hogy nagyon tündéri egyéves KisPeti. Olyan édes, kacsintós nézése van!
Régi adósságomat törlesztem: az esztergomi szülésem története következik:
Egy szép hétfői napon - 5 nappal a kiírt időpont után - a dr.úr azt mondta, hogy felvesz az osztályra. Másnap felvett és a nyomaték kedvéért feltett egy méhszájpuhító zselét kb 11-kor. ettől egy órán keresztül nagyon görcsölt a hasam egyfolytában. utána kellemes langyos fájásokkal megindult a tágulás. du. 5-kor aztán burkot repesztett, amitől azonnal nagyon kemény és erős fájásaim lettek. szó szerint leszállt a kék köd és én már nem voltam ott egyáltalán. Nagyon megijedtem, hogy ez ennyire durva. csak azt mondogattam, hogy ki lehet bírni, ki lehet bírni..., meg hogy gyere baba, gyere!. A szülésznő végig a pofákat vágta, talán mert nagyon kiabáltam a fájások alatt. Ellazulásról szó sem lehetett, annyira kiakadtam. szörnyűnek éreztem az egészet, hogy mások látnak engem meztelen, hogy odapakoltam a flaszterra, hogy az utánam jövő kismamák hallják, hogyan kiabálok, stb... de a baba szerencsére jött és jött. 7kor azt mondták feküdjek föl a szülőágyra. nyomjak, ha érzem az ingert. Hát nem nagyon találtam meg mikor kéne nyomni, vagy sem. El is fáradtam a nagy szenvedésbe. Aztán állítólag nem voltak elég erősek a tolófájások és kaptam oxitocint a karomban. Na akkor éreztem, hogy most tényleg van tolóinger. Akkor meg azt mondták fogjam vissza magam - gondolom a gát védelmében kellett volna - de mondtam, hogy ez most olyan erős, hogy nem bírom visszafogni. S este 8-ra meg lett Zsuzska. Mondták, hogy kislány, mint vártuk. Hát az első gondolatom az volt, hogy szegény, én őt lánynak szültem, mit kell majd kiállnia ha ő is gyereket akar! Szerencsére ma ezt már nem így gondolom. Hamarosan rámtették, nem fürdették meg csak letörölték és az orrát sem szívták le. Gátmetszés persze volt, hátrafelé és elég hosszú, ezenkívül aranyér-kizáródás is, ami eléggé fájdalmas volt. Vissza a vajúdóba, ott egy kicsit a család örömködhetett, beengedték a szüleimet is. Babát megszoptattam. Én nagyon ki voltam égve. Alig emlékszem, mi történt ott. Férjem nyomatékos kérésére csak fekve szállítottak át a rooming in-re. Babát örzésre vitték 6 órára.
A csecsemőosztályon aztán jött a hidegzuhany: csak nyomatékos kérésemre volt hajlanó a nővér a lábamnál segíteni, hogy valahogy átkecmeregjek az ágyra. jól megnyomorgatta a méhemet, hogy kijöjjön a vér, vagy csak bosszúból, nem tudom, de látszott rajta, hogy nem igazán érdekli az én nyűgöm.
Van még tovább is, de most nincs kedvem leírni, majd folytatom máskor. Máris el vagyok kámpicsorodva az emlékektől.
Minden jó, ha vége jó, Petike otthon született!!!
És boldogságban végig. És meghitten és felszabadultan.
Ildus! Koripályaszerűség a 11-es út mentén van belvizes szántón koriznak az emberek kb féluton Tát felé. Elég nagy placcnak tűnik.
Egyszerűen nem bírom az igazságtalanságot,a linkséget,pláne ha a családomról van szó!Sajnos ilyen világot élünk:ha nem vagy leleményes eltaposnak!Na mára ennyi okosság elég lesz
