Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Viselkedési zavarok

Kedves anykak es apukak,
Boldog apukaja vagyok ket szep kislanynak.
A kisebbik 2 honapos a nagyobbik pedig ket es fel eves. Nem olyan regen viselkedesi zavarok jelentkeztek a nagyobbik lanyomnal.Rendszeresen, napjaban tobbszor is bantalmazza a kis hugat.
Ez mindig nagyon varatlanul tortenik. Azt mondja, hogy szereti a picit, simogatja, olelgeti s nehany perc mulva oda megy s leken neki egy pofont vagy megkarmolja.Olyan is volt, hogy kijelentette o most megy s megveri a picit. Hallottuk, hogy valoszinu irigysegbol van ez. Mi azonban mindent megteszunk, hogy erre ne legyen oka. Egyforman szeretjuk mindkettot.
Az agresszio mellett eleg gyakran hiszterikus megnyilvanulasai is vannak. Ha valamit nem kap meg vagy nincs ugy ahogy o akarna, magankivul ordit addig szinte ameddig onkivuleti alapotba nem kerul.Ijenkor se szep szo sem fenyegetes nem segit.Gyanitjuk e ket problema valohol ossze fug.
A gyermek napkozibe jar, amugy vidam, nagyon ertelmes s jol lehet vele komunikalni de ez utobbi megnyilvnulasai aggasztanak.
Fiatal szulok vagyunk s szeretnenk helyes modon eljarni. Mit tegyunk? Szukseges szakemberhez fordulni?

Elore is koszonom valaszaitokat.
Csaba

Szia Csaba!

Nekem is 2,5 éves a kisfiam. Néhány hónapja én is észrevettem hasonló dolgokat nála. Bár szerencsére kistesvére nincs csak a tv van veszélyben meg mi. Nálunk az szokott történni, hogy valamilyen számára bosszantó dolog megy a tv-ben, elkezd ordítani magán kívül és üti a férjem hasát meg az enyémet, ha a tv közelében van akkor azt. Szinte önkívületben. Tudom ez így nagyon ijesztőnek tűnik, és én még a születése előtt elhatároztam, hogy engem a gyerekem nem üthet meg! Igazából én sem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni... Persze mindig mondjuk neki, hogy apát-anyát-tv-t ne üsse! De én úgy érzem nem is felénk irányul az agresszója, hanem valamire amit nem tud megváltoztatni és bosszantja. Szerintem ez a dackorszak egyik megnyilvánulása. Persze ha a kistestvérét is bántja valamilyen megoldást kellene találni. Talán, ha mindig következetesen rászóltok amikor a kishúgát bántja, akkor előbb utóbb meghozza a gyümölcsét

Üdv. Rita

Kedves Csaba!

A nagylányoddal minden rendben van, teljesen természetes a reakciója a kistestvér érkezésére.
Gyerekpszichológus vagyok, és magam is két kicsi gyerek édesanyja.
Itt most nagyon hosszú lenne kifejteni, hogy mi zajlik a nagyobbik lányod lelkében, de annyit mondhatok, hogy több, mint két évig ő kapott minden figyelmet, amin most bizony osztoznia kell, és ez érthetően frusztrálja. A kistestvérével kapcsolatos ambivalens megnyilvánulásai pontosan tükrözik a benne dúló érzelmi vihart. Egyszer szereti, mások utálja, bántaná, esetleg azt kívánja, hogy vigyék el otthonról.
Egyelőre annyit mondanék, hogy amíg a kicsi még csecsemő, addig ne ugyanannyi, hanem JÓVAL TÖBB figyelmet szenteljetek a nagyobbiknak, és fogadjátok el az érzéseit, de természetesen a kicsi bántását ne engedjétek. Több "bújós, ölbevevős" játékot játsszatok vele, nyugodtan hangulyozhatjátok, hogy milyen jó, hogy ő már nagy, lehet úgy is hívni, hogy "a mi NAGYLÁNYUNK".
Ha jön hozzátok valaki, akkor először a nagyobbikkal fogalakozzon, őt dicsérje, s csak utána menjen a kicsihez. Ez a kicsinek még nem esik rosszul, de a nagynak nagyon fontos. Előfordulhat egyébként még, hogy mindenféle területen a kicsit utánozza, bepisil, nem beszél, csak sírdogál, stb., hogy olyanná válhasson, mint ő, és annyi figyelmet kaphasson.

Szeretném figyelmedbe ajánlani weboldalamat www.gyerekpszichologus.hu
Ha további kérdéseid vannak, oda várom leveled, melyre díjmentesen válaszolok.

Baráti üdvözlettel: Cseri Anita