Zsuzsu
Még mindig görcsölgetek, de csak tompán (szóval nem úgy, mintha menzeszelnék), de azért érzem.
Következõ ciklustól elkezdek hõmérõzni, aztán majd csak kiderül, mikor van a repi
bnemethm
Már megöl a kíváncsiság, gondolom Te mégjobban izgulsz, mint mi
Lécci vigyél engem is! Gitta
Én is olvastam a szomorú történetedet, hidd el én is nagyon sajnálom ami történt, de biztos vagyok benne, hogy Te egy olyan lány vagy, aki hamar talpra áll és akkor újúlt erõvel megint nekiláthattok a babaprojektnek
Gyere minél többet ide, mert szuper jó a csapat (dehát úgyis tudod) és ne szomizz, mert a depresszió semmire se megoldás.
Amit már régebben le akartam nektek írni: Van egy kolléganõm, aki 15 éve van férjnél, most 37 éves , férje 38.
Több mint 10 éve vágytak babára, de semmi eredmény nem lett.Elkezdték a hosszú kivizsgálások procedúráját és mindkettõt teljesen makk egészségesnek nyilvánították. Az orvosok is csak értetlenkedtek, hogy miért nem jön össze a bébi. Végül az lett a magyarázat oka, hogy pszichés alapon nem jön össze, annyira vágytak a gyerek után, hogy már teljesen bele voltak zakkanva.
Tavaly kolléganõm kapott egy kisebb idegösszeomlást, és sokáig táppénzen is volt ez miatt. Aztán meggyógyult és úgy döntöttek, hogy nem foglalkoznak többé a gyerekkérdéssel.Gondolták Õk már így fogják leélni az életüket kettesben baba nélkül.
Szeptemberben visszajött dolgozni és tényleg nem beszélt a gyerekrõl, legalábbis elõttünk nem. Októberben terhes lett, mindenféle orvosi "rásegítés" nélkül
Szóval lányok és nagyon hiszek benne, hogy a nagy görcsölés nem vezet sehová, mert õ, õk nagy példája ennek.
Pussz Mindenkinek: Ildi
