Társalgó főoldal » Házasság, család » Gyermekét egyedül nevelő szülő

Sziasztok!

Mariann, írtam mailt a profilodban levo cimedre.
Segiteni igazából az segit, ha meg tudom beszélni a gondokat, olyanokkal, akik értik és átérzik, ami történt. Lehet, hogy visszamegyek majd a tavasziba is, de egyelore nem tudok tul gyakran jonni, nincs állandó internetem sajnos.

Bazskának másfél fogacskája van, és már áll, persze segítséggel. Tényleg, lenne is egy kérdésem. Mindig sír, ha lát, és nem lehet az ölemben,vagy ha nem lát. Nagyon ragaszkodik. Tudom, hogy most van az a korszak, amikor a babák kezdik felfogni, hogy nem azonosak az anyuval és félnek, hogy elveszítik ot, de attól félek, talán túlságosan is hozzámnott. Persze én is állandóan magammal cipelem mindenhova, soha nincs nélkülem. Szóval, mennyire normális ez a jelenség 8 és fél hónaposan szerintetek? Nem azért van, mert csak én vagyok neki?

Móni

Sziasztok!

Boldog Új Évet mindenkinek!

Móni,
8 és fél hónaposan, szerintem, teljesen normális amit leírtál, és nem csak egyedülálló anyák gyermekeinél Gondolj bele, a legtöbb apuka egész napot távol tölti babájától, mert munkában van. Nekem ez az idöszak nagyon kimerítö volt, hogy egyedül, a nap 24 órájában csak én vagyok neki, de az a fajta ragaszkodása elmúlt, ahogy idösebb lett. (Most 27 hónapos).
Én örülök, hogy cipeltem mindenhova magammal, mert RÁM volt szüksége, és ezt meg tudtam adni neki. Manapság már akár pisilni is elmehetek egyedül

Enikö,
32 hetes?

Kati

Kati,
köszönöm, megnyugtattál Csak mindig megkapom a kedves férjemtol és a családjától, hogy elkényeztetem, már kezdtem kételkedni a nevelési elveimben. Szerintem pedig náluk voltak a gyerekek ridegtartásban Meg amúgy is, nem birnám hagyni, hogy sirjon, nem azért szültem, hogy aztán nem foglalkozzak vele ...

Móni

Móni,

Én nem tudom más hogy van vele, de nekem eszembe sem jutna, hogy szó nélkül hagyjam és ne ajánljak fel segítséget, ha egy felnött ismerösömet sírni látom. Miért várják el, hogy a gyerekeinkkel ezt csináljuk?

Gondolj csak arra, hogy boldog gyerekkorból csak jó sülhet ki.

Kati

Sziasztok!

Remélem nem haragszik meg senki, hogy ide irogatok, nekem ugyanis van párom, de mindemellett nagyon egyedül érzem magam. A baj az, hogy a férfi akibe szerelmes lettem, mint később kiderült, olyan lelki betegségben szenved, aminek az egyik velejárója, hogy borzasztó labilis érzelmileg. Szed rá gyógyszert, meg jár terápiára, és a dokija pár hete azt mondta, szerinte teljesen stabil... Ennek ellenére amikor én pityergős és stresszelt lettem a terhesség miatt (most vagyok 6 hetes), akkor ő nemhogy nem vigasztalgatott, hanem kiborult és balhézott velem hogy a terhesség még nem indokolja hogy igy viselkedjek... máskor meg a sirásig provokált, pedig alapvetően egy nyugodt, higgadt ember vagyok aki egy évben egyszer ha sir, akkor is bosszúságból. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy ő mint érzelmi támasz beszámithatatlan, még nekem kell figyelnem, nehogy valami ingadozást lásson rajtam, mert akkor ő is teljesen felborul érzelmileg és akkor támad. Bár tudtam, hogy ő beteg, azért ez mégis nehéz és rosszul esik. Anyagilag nem sokkal jobb a helyzet, bár dolgozik, de külföldi állampolgár, és van kint egy gyereke egy előző házasságból (az most 13 éves) aki után gyerektartást kell fizetni. Magyarországi fizetésből összeszedni egy nyugati gyerektartást nem egy egyszerű dolog... a pénzt se tudjuk normálisan megbeszélni, mert szinte biztos hogy kibukik rajta.

Amitől a legjobban félek, hogy az ingadozásai egyre nagyobbak lesznek, mint ahogy ezzel a betegséggel eléggé tipikus. Pl hol huzzam meg a határt, mikor válik a baba meg az én számomra hátrányossá az hogy érzelmileg szekál? Mondjuk azt a zokogógörcsös napot mikor anyukámnak kellett összeszednie és elvinnie haza hogy le tudjak higgadni, azt nem szeretném megismételni...

Én tépelődöm magamban, hogy jó-e ez nekem, kell-e ez nekem? Végülis szeret engem, akarja a babát, otthon van, segit a háztartásban, stb, csak éppen érzelmileg totál beszámithatatlan, sőt néha ártalmas. Hol a határ?

Mit gondoltok?

Rókica,

én elso körben biztos, hogy a pszichológusával-pszichiáterével beszélnék, mennyire lehet a párodra számítani, és esetleg, a baba mennyit örökölhet ebbol a betegségbol. Talán tanácsot is tudna adni neked, hogy hogyan bánjál a pároddal úgy, hogy ne hozd ki a sodrából. Sajnos csak ennyit tudok segíteni, ennyi ötletem van, kitartás!

Móni

Rokica!

Pontosan mi baja van a párodnak,mert azt nem írtad le...
Mit jelent az,hogy érzelmileg szekál?Nem lehet,hogy esetleg te vagy túl érzékeny most?Szerintem túl keveset írtál kettőtökről ahhoz,hogy tanácsot lehessen adni.

Kriszti.

bkriszti: Párom borderline személyiségzavarban szenved. Szed rá kétfajta gyógyszert és jár pszichiáterhez. Valóban, én is érzékenyebb vagyok mint máskor, de az ő viselkedése ettől még nem tartozik a normális tartományba, sajnos. Most már jobb a helyzet, mind a ketten lehiggadtunk, de az nyilvánvaló hogy ő nem birja, ha én nem vagyok nyugodt, akkor ő is kiborul és rajtam tölti ki. Nem fizikailag, de érzelmileg. Ha ismered ezt a személyiségzavart, akkor tudod hogy az érzelmi labilitás az egy alapvető velejárója. Sokkal könnyebben kiborul mint egy átlagembr, és sokkal gyerekesebben kezeli a frusztrációit, dühét, stb.

Kirmon: Én csak úgy tudok beszélni az ő pszichiáterével, ha együtt megyünk, a háta mögött nem jó szerintem. Gondoltunk arra is, hogy mennénk párterápiára, csak hát a pénz...

Szisztok!

Szeretnék csatlakozni hozzátok!
Röviden leírom, hogy miért vagyok egyedül a 4 hónapos kisfiammal:
Nem terveztük a gyereket, de nem is voltunk teljesen ellene, úgy voltunk vele, hogy majd talán egy év múlva, de ha véletlen mégis terhes leszek, akkor megtartjuk. Hát én véletlen terhes lettem. Nagyon jól fogadta. Teltek a hónapok (még külön éltünk, akkor voltunk együtt kb. 2éve) és úgy a 6. hónap körül egyre jobban megváltozott, nem foglalkozott velem, nem tudtam bevonni a gyermekvárás örömeibe. Végül elegem lett és azt mondtam neki, hogy gondolkodjon és döntse el, hogy mit akar, mert én akkor egyedül fogom megszülni! 2 hónapig külön voltunk, akkor kiderült, hogy van egy másik lány, de végül mégis engem választott és kérte, hogy bocsájtsak meg! Mit tehet erre egy várandós anyuka? Persze, hogy megbocsájtottam és reménykedtem, hogy minden rendben lesz. Szépen berendezkedtünk, már állt a kiságy, pelenkázó, meg minden ami kell a pici fogadásához. Október 1-jén megszületett a kisfiam, nagyon boldogok voltunk mind a ketten, akkor azt hittem, hogy mostantól minden nagyon jó lesz, hisz láttam, hogy Ő is milyen boldog! 5 hétig tartott, úgy érezte, hogy mégsem akarja ezt az egészet, bár a fiát imádja, engem már nem szeret (persze a lány még mindig képben volt, mint utólag kiderült). Én haza költöztem a szüleimhez. Aztán most karácsonykor azt akarta, hogy legyünk újra egy család, legyen minden a régi. Persze vissza nem költöztem, de engedtem a csábításnak és újra összejöttünk! 1-2 hete már éreztem, hogy meggondolhatta magát, de hiába kérdeztem rá Ő azt mondta, hogy ez hülyeség és Ő szeret engem. Ma végre kiszedtem belőle és hát nekem volt igazam! Nem volt annyi vér a pucájába, hogy elém álljon és megmondja mi az ábra! De ez volt az utólsó esélye, mostmár végleg lezárta. Mától CSAK a gyerek apja, SEMMI más!!!!

Elég sokat veszekedtünk már a gyerektartáson is, ami egyre inkább érik, hogy elintézzem!
Segítsetek, hogy mit kell tennem ez ügyben?
Még egy kérdés: Mennyi ideig nem vagyok köteles egyedül elengednem a fiamat az apjával?
Persze szeretném, ha azért foglalkozna a fiával, csak nem egy apa típus, nem szívesen adnám oda neki a gyereket, úgy hogy én nem vagyok ott velük!

Györesz

Sziasztok!

Györesz
Próbáltam neten utánanézni, hátha találok választ a kérdéseidre. Rengeteg helyen foglalkoznak hasonló témákkal.
http://csalad.linkcenter.hu/
http://jog.linkcenter.hu/
http://valas.lap.hu/
http://gyermekjog.hu/
http://gyermekvedelem.linkcenter.hu/

Esetleg az illetékes Gyámhivatalt megkérdezheted, de a helyi önkormányzatnál is biztos tudnak válaszolni a kérdéseidre.

Mariann

Györesz!

A gyerektartást a bíróságon állapítják meg, ha jól tudom, akkor is, ha nem voltatok összeházasodva, vagyis válóper nincs. A fizetés 20%-a általában. Kivéve, ha valami olyan magas a bejelentett bére, aminek a 20%-a irreálisan több, mint amennyit a gyerek tartása indokolna.
Ha nem fizet, 6 hónapra visszamenőleg lehet követelni tőle, jelezni kell a bíróságon-persze csak, ha már megállapítottak valamit. Ha elmarad egy hónappal, lehet kérni, hogy tiltsák le a fizetéséből. Már, ha van neki rendes munkahelye, fizetése.
Bár nem sok pénz, a TÁH-nál (Lőportár utca, ha bp-i vagy, amúgy passz) már most tudod kérni az emelt családi pótlékot, semmi hivatalos papírt nem kérnek, neked kell nyilatkoznod, hogy egyedül neveled a gyereket és folyosítják a pár100 ft-tal többet.
Amennyire én tudom, a gyerek 3 éves koráig a lakáson történik a láthatás, ha te máshogy nem rendelkezel.

Mariann, Fido!
Köszi a tájékoztatást!!!!!

Györesz

Sziasztok!

Remélem, ezúttal sikerül a hsz.
Múlt szerda óta tartozom én is a gyerekeit egyedül nevelők táborába (mostanra sikerült a költözés), van net is, csak még nem zökkenőmentes a dolog.
Ahogy mondják, mindennek van valami értelme, most már annak a hasznát is látom, hogy ilyen sokáig tartott a kényszerű együttlakás. Túljutottunk az összes fázison és most nyugi van, nincsenek lezáratlan érzelmek. Persze nyilván lesznek még meccsek, de ezzel is megküzdünk majd
Azóta persze a (majdnem) volt férjem "élete nagy szerelme" lapátra került, úgyhogy megint kiderült, hogy ezek a nagy asztalborítások értelmüket vesztik viszonylag hamar és utána jöhet a lelkiism. furdalás és a "csináljuk vissza".
Most alakítjuk ki az új életünket, a nagyobbik (4,5 éves) viszonylag jól veszi az akadályokat, a kicsi (22 hó) megzuhant teljesen.
Ma óta rendes munkahelyem is van, úgyhogy mire igaziból tavasz lesz, talán már elrendeződnek a soraink.

Sziasztok!

Tudtok nekem abban segíteni, hogy az emelt családi pótlék mellet még milyen juttatást lehet igényelni gyermekét egyedül nevelő szülőnek?
Előre is köszi!

Györesz

Sztem járni nem jár, az önkormányzaton érdeklődj, hogy van-e valami segély-féle, amit igényelni lehet egyéni elbírálás alapján.

sziasztok
ezer meg egy éve nem jelentkeztem
csak jelezni szeretném, hogy viharos gyorsasággal 2005.02.04-én megszületett Viola Róna 2300 grammal és 46 centivel.
37 hétre, azért lett ilyen pici, mert terhességi hipertóniás lettem azaz magasvérnyomásos. A végén már kórházban voltam, befektettek, mert iszonyat pocsékul voltam. Rossz volt a lepényi keringés is, el volt öregedve a lepény és 3x a nyakára és 1x a törzsére volt csavarodva a köldökzsinór. Szóval óriási nagy mázli, hogy mindketten jól vagyunk és túléltük!
Mostmár minden okés. Pénteken volt 5 hetes a csöppem, aki már 3700grammos!
Rakok fel egy képet is Róla!
Mindekinek puszka
Enikö

Szia Enikő,

Gratulálok! Nagyon cuki! Örülök, hogy mindketten jól vagytok. Bogi örült?

Kati

Én is gratulálok a szép kisbabához!

Kati: Igen nagyon. Azt hittem féltékeny lesz, de szerencsére nem! Nagyon jól bánik vele, és sokat segít nekem a baba körüli teendökbe. Ez a 3 év korkülönbség nálunk nagyon bevállt Egyelöre

Ti hogy vagytok???

Fido: Köszi

A majdnem mosolygó Viola:

és a fáradt Boglárka:


Jóéjt
Enikö

Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy én is ide fogok egyszer tartozni. A történetem röviden: mindig azt mondtam, hogy meg kell gondolni kinek szül az ember. Már két terhességemet szakítottam meg, mert nem láttam alkalmasnak az akkori nagy Õt. Most két és fél éve vagyunk együtt a párommal, már 1 éve a vőlegényem. Most készülünk az esküvőre és 19 hetes terhes vagyok. Nagyon örült neki, vártuk is, de mióta babát várok olyan könnyen kimondja, ha nem tetszik lehet menni. A múltkor is összevesztünk bepiált és mindeféle rohadt kurvának elmondott, azt mondta a gyerek sem érdekli hisz nem is az övé. Én ennek ellenére maradtam, pedig ezért 19 hete még szó nélkül elmentem volna. Régebben is, akkor még nálam laktunk, ha összevesztünk pakolt. Egy nap múlva csúszva-mászva jött vissza. Most nem mentem maradtam. Be voltam szarva. Bocsánatot kért, most valami piti dologért megint megkaptam. Most viszont úgy döntöttem, hogy nem megyek haza, hanem anyuéknál töltöm az éjszakát és a hétvégét. Majd eldöntöm mit tegyek. Igaz nehéz, mert tényleg be vagyok szarva ő meg nyeregbe van ami eddig nem adatott meg neki és élvezi a helyzetet. De remélem megbánja.
Mi a tanúlság?? Még jobban meg kell gondolni kinek szülünk. Pedig 30 évesen azt hittem ilyen nem fog történni. Erre tessék. Ennyi röviden.

Szia Brigi!
Acc egy mélcímet? Azóta valami változás? A pasi hány éves? Bár a hülyeség nem kor függö!
Hát nemtom mit mondjak................ Jobbulást a lelkednek!!! Pocaklakó? Mikorra vagy kiírva? És ne idegeskedj, tudod az nem tesz jót pocaklakónak.
E

Ceniko!
Köszönöm, hogy érdeklődsz.
Végülis hazamentem aznap,de csak este és nem szóltam hozzá. Õ probálkozott ezerrel. Szombaton főztem, takarítottam, ahogy kell, mert attól, hogy haragudtam a munkát megcsináltam. Hívott ebéd előtt, hogy "kicsim mikor mehetek?". Vadul tiport. Most minden rendben és a pocaklakótól is bocsánaot kért azt mondta, soha többé nem bánt meg minket. Mi vagyunk az élete értelme. Lehet, hogy sok volt a munka, és még az én nyügösségem is rátett, vagy csak egyszerűen ez az egész új helyzet...? Szerinted??? Most járunk jegyes oktatásra és az atya pont arról beszélt, ha mérgesek vagyunk akkor sem bántjuk a másikat. El is szégyelte magát, remélem lesz haszna ennek a heti 1 alkalomnak az atyával.
Szerinted ez a két idegeskedés árthat a babának? Ezeket ő hogy éli meg???

Ez az e-mail címem: iciripiciri74@freemail.hu

Brigi: Sztem a terhesség elején minde nö extra hisztis! Én is az voltam, nálunk is voltak nagyon nagyon mély pontok a kapcsolatunkba. Neki is voltak dühkitörése, ez a szokásos "minden összejött", dolog...tudod,mint nálatok....Aztán kb félidötöl, amikor megszüntek az állandó rosszulléteim, a folyamatos hányás, a rossz közérzet...stbstb akkor tól változott meg minden. Jó irányba! Lenyugodtam, átment a hisztim sírásba De azt sokkal jobban tudta tolerálni a párom! Szóval én azt hiszem minden kapcsolatban vannak ilyen mélypotnok. Ráadásul most mindkettötök életében óriási változás lesz. megszünik már "gyereknek" lenni, apa lesz a párod, Te meg anya... Ezt fel kell dolgozni. Az a 9 hónap nem csak arra van, hogy a baba kifejlödjön, hanem hogy TI is mindketten megérjetek az apa, anya szerepre. Csak sokan az elsö összezördülés után már hajlamosak hátat fordítani a problémáknak, nem pedig megoldani azokat! Ez föleg egy pasinak könnyü, mert nem neki marad ott a gyerek.Ö élhet tovább, mint hal a vízben!!! De Te ott maradsz egyedül a gyerekkel, és oldd meg....
Szóval sztem az atyához járás jót fog tenni! Ráébreszti a párod olyan dolgokra amik amúgy eszébe se jutnak! Én azt mondom tudni kell megbocsájtani, de NE engedd, hogy ezt többször eljátsza veletek, mert a baba érzi ha Te ideges vagy! Hogy konkrétan hogy hat rá, azt nem tudom, de sztem tuti, hogy érzi, hiszen egy test vagytok....

Ha problémáitok vannak (mert vannak és lesznek ez sztem minden kapcsolatban igy van), akkor azokat meg kell beszélni és meg kell oldani, nem megfutamodni! Ezt jobb ha ö is felfogja! Világosítsd fel ezekröl!!! Húúú nagyon drukkolok nektek! ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Mikorra vagy kiírva? Fiú lesz lány, tudod már?
Puszka
Enikö

Enikő!

Köszi szépen a biztató szavakat. Én is a megbeszélés híve vagyok, igaz sokszor nehéz erre egy pasit rávenni, de ha ügyesek vagyunk mi nők menni fog. Nálam már rengeteget változott, ahhoz képest amit a volt barátnője mesélt (nem baráti beszélgetésnek indult,csak "szegénykém" kiakadt). Teljesen úgy éreztem mintha nem is az és Páromról mesélne. Szóval lehet, hogy ügyi vagyok, de ő inkább azt mondja, hogy belém szerelmes azért ilyen.
Sokan tényleg azért mennek szét, mert nem tudnak megbocsájtani, tolerálni és nem gondolnak a babára csak magukra. Nekünk nőknek meg tényleg nehéz dolgunk van, és sok minden rajtunk múlik.

Október 30-ra vagyok kiírva és Zsófika lesz.

Puszi
Brigi

Brigi: Fejlemények????
Pusssz
E

Sziasztok!

A házasságos topicból sajna kinőttem.

Válunk 11 évi házasság után. 2 hónapja egyedül nevelem gyermekem, apja fel sem hív mi van vele.
Kórházban is volt a fiunk kivizsgáláson, de ez sem érdekelte.
Avval a nővel van a férjem, aki miatt tönkrement a kapcsolatunk. Avval! Értitek? Aki mindent tönkretett, ami fontos nekem, és ez a család, házasság. Milyen ember az, aki elhagyja a családját, vagy azt akarja valakitől, hogy hagyja el?
A telcsiben undorítón beszél a férjem, és ez a nő miatt van, mert hallja.

A lényeg, hogy új embert kell keresnem, de sajna nem vagyok járatos a témában, a flötölésben. Nekem csak a férjem volt, és senki más.
Hogy kell elcsábítani egy fickót? A munkahelyemen van több is, aki szimpi, de hogy csináljam? A neten is néztem, de nem találtam csak csajozós oldalakat.

Sziasztok!
Látom ide nem irnak olyan sokat,de azért irnék én is mert kicsit kivagyok ((
Mi nem mentünk még szét,de alakul a dolog.
Férjem az öt év alatt 4-szer hagyott el,akkor még nem volt a férjem,álltalában egy nő miatt.Megbocsájtottam.Elöző kapcsolatombol van egy 10 éves lányom,közös babánk azt mondták nem lehet.Aztán 2004 dec-ben terhes lettem.Összeházasodtunk,megszületett a pici fiunk.
Rátérek a tegnap estére.Bentmaradt a cégnél.mert ünnepeltek vmit.Mérges voltam,mert felsem hivott.Hiába hivtam nem vette fel.Később hivott,és jol összevesztünk.Éjfélre ért haza,tök részegen,elhordott mindennek,és közölte,hogy miattam milyen jo nöt utasitott vissza.Belenéztem a telcsijébe,és egy haverjának irt sms-ben az volt,hogy egy kocsmában ül,és a pultos nővel szemez aki egy bombázo,és tisztára bevan indulva.
Tekintve az elözményeket,hogy máskor már hagyott el nő miatt,közöltem vele,hogy ellehet huzni,mire üvöltözni kezdett ismét,részegen nagyon agressziv,és jol összeverekedtünk.Levettem a gyürüt,és azt mondtam elég.Nem tudom mit csináljak?Itt vagyok két gyerekkel,beteg-fekvő mamámat ápolom,anyagilag is ettől a rohadéktol függök.Mit tegyek?Segitsetek,hogy ti hogyan oldottátok meg.

Sziasztok!

En is csatlakozom... Lassan masfel honapja egyedul vagyok a 2,5 eves kislanyommal es a 11 honapos kisfiammal. Nalunk is van egy harmadik. Most nincs erom leirni a reszleteket, lehet, hogy egy nyilvanos forumon nem is kene mindent kiteregetnem. Es nem is tudom, olvassa-e valaki meg ezt az oldalt.
A valast a napokban szandekozom elinditani. Rengeteg kerdesem lenne, a tartasdijtol a lathatasig, es hogy Ti hogy birjatok az egyedulallo anya-letet, hogy tudtok mindennel egyedul megbirkozni, hogy szervezitek a karacsonyt, stb. Tudom, ez igy nagyon altalanos, ha valaki valaszol majd, akkor persze irok, kerdezek reszletesebben is.

Dorika,
Nalam a tettlegesseg megbocsathatatlan lenne. Nem tudom, mennyire tudnatok megelni nelkule, biztos nehez lenne, de nem hiszem, hogy ilyen eletet szeretnel a gyerekeidnek... Magadrol nem is beszelve.

Fkatka,
Nekem is lesznek ilyen problemaim majd azt hiszem, de en meg nem tartok ott, hogy mast akarjak kereseni magam melle, ugyhogy segiteni sem tudok. De a tapasztalaidra nagyon kivancsi lennek!

Mindenkinek sok erot kivanok:

Leszter

Szia Leszter!

Bár nekünk nem volt túl bonyolult jogi szempontból a válásunk, azért csak van a kezemben egy papír mindenféle sablon dologgal. Szóval, ha konkrét kérdésed van, akkor jó eséllyel tudok rá válaszolni. Ha nem akarod itt, írj a mél-címemre.

Rjuli,
Koszi szepen, irni fogok, de lehet, hogy csak holnap!

Juli,
Nap mint nap eszembe jutsz, es fogok is irni, de a ket beteg gyerek melle en is lebetegedtem. Ha egyszer vegre kilabalunk ebbol a nyavalyabol, irok, mert sok-sok kerdesem lenne!

Nálunk is mindkettő beteg vasárnap óta. Meg kellett állapítanom, hogy dolgozni sokkal könnyebb, mint itthon hesszelni és ápolgatni őket.
Szerdáig annyira gáz volt (39,7), hogy nem is bíztam őket senkire, a gyerekorvos 2x is kint volt. Most már azért alakul, de még mindig nem tökéletes. Nézzük a dolog jó oldalát: cserébe legalább nem a téli szünetben betegek.
Jobbulást nektek!

Nalunk mult hetfon indult a menet. Lanyom kezdte, aztan a fiacska kovetkezett velem kb. egyidoben. Na olyan magas laza mint nalatok nem volt senkinek, de azert mar igazan elmulhatna. Legalabb karacsonyra!
Nektek is jobbulast!

Sziasztok!

Dorika mi van veletek?
Eszter, Juli, Dori, Brigi, Ceniko!

Hogy telt a karácsonyotok? Gyerekek meggyógyultak?
Az enyém is beteg volt, de itt vidéken a nagyiéknál teljesen meggógyult, jó egy kis változatosság. Bölcsi idején szinte mindig náthás volt, szörnyű.

Az egyedüllét miatt kerestem magamnak olyan gyorsan másik hapit, de nem megy olyan könnyen, és nem is érzem magam erősnek hozzá. Az igazság az, hogy rájöttem milyen sok előnye van, hogy kettesben vagyok a gyerekemmel. Én osztom be időmet, pénzemet, mindent. Senki nem szól bele, mit hogy csináljak. Egy ideig nem is kell senki
A karácsony is viszonylag jól telt, csak az előkészületeknél éreztem magam rosszul, pityeregtem a fa díszítésekor, szüleimnél egyáltalán nem, jó itt velük. Jó egy kis nyugi.

Ti hol töltöttétek, otthon vagy nagyiéknál?

Eszter!
Elindítottad a válást?
Nekem is el kellett sajnos, még karácsony előtt, jó kis ajándék.

Szilveszteretek hogy fog alakulni? Van néhány bulilehetőség, de az is lehet, hogy a szüleimmel fogok, és a fiammal.

Sziasztok!

Tudom, nem jár erre már nagyon senki, de hátha...

Én azért írok, mert ma bejelentette a férjem, hogy nem látja értelmét a házasságunknak és már csak úgy szeret, mint a gyermekünk anyját.
A gáz az, hogy a gyermek 4 hónapos alig múlt.
Úgy érzem magam, mintha ez az egész csak egy rossz álom lenne és kívülről nézném az eseményeket. Nem mondom, hogy nem voltak problémák köztünk, különösen mióta a gyerkőc megszületett, de nagyon elkeserít, hogy valaki hogy képes egy éppen induló családi életet ilyen hamar feladni?
Egyszerűen nem tudom mit tegyek? Sokszor kívántam magamban, hogy bárcsak elmenne, de soha nem hittem volna, hogy ő közben ezt is tervezi.

Valakinek van valami tippje, hogy mit lehet ilyenkor tenni?

Üdv,
Val

Annyit még hozzátennék, hogy nem magától támadt őszinteségi rohama a férjemnek, Én hozom fel a témát időről-időre, mert éreztem, hogy lóg valami hasonló bejelentés a levegőben, de azt utálom, ha kész tények elé állítanak. Most úgy érzem, mintha Õ egyedül döntötte volna el, hogy mi legyen midnhárunk életével. Attól félek, hogy az eddig kifejezetten kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisfiam fogja ezt megsinyleni, mert érthető okokból mindent ami velem, bennem lezajlik azonnal megérez. Ami pedig most végbemegy bennem, az leírhatatlanul fájdalmas
De most legalább kiderült az is, hogy az Én kiállhatatlen természetem az oka nagyjából mindennek.

Hú, ez nagyon rosszul hangzik.
talán van valakije. Különben miért lenne olyan sürgős ilyen pici mellett.
Családterápiára gondoltál már? Esetleg neked valami egyéni, hogy rájöhess, mit lehetne részedről másképp csinálni?
Jó a rosszban, hogy ahány ilyen sztorit ismerek, ott mindenhol tök hamar talált az anyuka új partnert. egy kisgyerekkel még simán. De én a kettővel már nagyobb gondban vagyok.
Akárhogyis, remélem, előbb-utóbb jól allakulnak majd a dolgaid!

még egy...

tök hülye vagyok, már azt sem tudom milyen év van. 2005-re azt hittem, hogy 2 éve volt

bocs, de nem igazi most az agyam, a lelkem.

Szia!

Jaj, de jó hogy ilyen gyorsan írtál!

Borzasztóan érzem most magam.

Eddig azt hittem, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat, de ő állítja, hogy ebből már nem lesz semmi. MIntahogy azt is, hogy nincs senki a képben, csak nem illünk össze.

Kérdem én, ez MOST jut eszébe?

Örülök, hogy ilyen tapasztalataid vannak az egy gyerekes anyukákkal. Én most nagyon másként látom ezt. Egy pici gyerekkel hol, hogyan? Ráadásul már nem vagyok olyan nagyon fiatal sem.

MOst azon morfondírozok,hogy úgy hallottam a gyerek 3 éves koráig csak az anyukánál látogathatja meg az apa a gyereket, tehát nem viheti el sehova.
Véletlenül nem tudjátok, hogy ez így van-e?
Mi a helyzet az apai nagyszülőkkel, nekik mihez van vajon joguk?
ez csak úgy eszembe jutott a többi 1000 dolog mellett...

Szia Val! Szia Juli!

Ezer éve nem voltam, tök véletlen, h. benéztem. Nem felhőtlen az életem jelenleg, pedig én voltam a nagy optimista... Akárhogy is, Val, nézz át a Házasságban újra egymásra találni topikba, ha visszaolvasol, talán találsz némi magyarázatot.

Amit én tennék:
Nem kell hízelegned, kedvesnek lenned a párodhoz indokolatlanul, de azonnal fejezd be a pánikot. Anyóst a szádra ne vedd, mosolyogj, bólogasd, szard le. A párodra pedig hagyj rá nagyjából mindent, amivel nem értesz egyet, azt is egy darabig. Tapasztalatom - saját és ismerősöktől: egyszerűen elmegy az eszük gyerek után, vagy féltékenyek, vagy mittudomén... Meg mi is hiperérzékenyekké válunk.
Vitatkozni fölösleges, fél év múlva mindent be fog látni. Most mondd meg, h. menjen csak, ha úgy érzi, jobb lesz neki a családja nélkül...
És a témát zárold. ha provokál - nem is biztos, h. direkt -, ne hagyd magad. Egyszerűen térj ki a téma elől (bocsi, kicsim, most fáradt vagyok, megbeszélhetnénk máskor/ahogy gondolod stb.).

Előfordulhat, h. elmegy, de visszajön, és nagyon fogja bánni, Te pedig nagyon boldog leszel. Most Te vagy az erősebb,mégha Téged kéne kényeztetni is, most te tudod megmenteni a kapcsolatotokat. Gondolj rá úgy, mint egy sértődött kamaszra, mindegy, mit mondasz, azt fogja mondani, veszekedsz. S bármiben mondasz ellent, oda fogtok kilyukadni, h. a kapcsolatotokat be kell fejezni. Hagyd a fenébe, akkor visszatalál, ha győzködöd, idültté teszed, s tényleg nem tudjátok rendbehozni.
Úgy tudod könnyen kibírni, h. csak az előtted lévő egy órára gondolsz, ill. a jelenre, épp mi a tennivalód, és egyáltalán nem gondolsz bele, mi lesz, ha egyedül stb. Ez csak a bénító, lehangoló önsajnálatot erősíti, a lelkedet gyengíti.
És gondolj az eredményre, de ne legyél görcsös. Ha elengeded - ami azt jelenti, h. nem is psóbálod meggyőzni érvekkel - visszatalál, ha nem, meggyőzi magát, és elmegy végleg, vagy csak évek múlva döbben.
Azt mondja, veszekedős vagy, nyugalomra vágyik, megváltoztál, folyton fújod... Na most röhögj.

Én meg asszem könyvet írok erről az egészről, vagy beszélek egy pszichodokival, h. felhívjam erre a dologra a figyelmét. Mert vicces, h. milyen szabályos forgatókönyv szerint folyik ez. Bizti volt ez,mióta a világ világ.
Bár lehet, h. sokan foglalkoznak vele. Én eddig csak Szendi Gábor cikkét olvastam idevágóként. Az említett topikban írok róla.
Amúgy a szerencsásebb tíus vagy: nem csajozott be. Az a fajta visszafordíthatatlanná teszi, s vagy a köv.-be is beletörik a bicskája, vagy ott már belefárad, és azt hiszi, igaza volt.

Most jól összekapod magad, megígéred, h. Neked lesz több eszed, és jól megmented, amit még meg lehet. Na, ne b..d el, bébi.! Játékosan! Ne pánikolj, és ne tervezd, ami még nincs is!

Adri

Ui.: Ha más topikokból ismerősöm most olvas, puszilom, nem nézek most (sem) máshova, bocsánat, mert képtelen vagyok követni úgyis tartósan a tempót. Ide még benézek, hátha segíthetek...
Juli, idén sem vagy optimistább, látom. Jól vagy amúgy? Minden oké?

Én is puszillak Adri,véletlenül néztem be ide.
Ne idegesíts,hogy-hogy nem felhőtlen az életed,igen,igen,te a nagy optimista

Anamaria, puszi, remélem, jól vagy!

Nem felhőtlen, de annyira belesüppedtem a problémáimba, h. azon kaptam magam, h. minden elmeséléskor csak felhergelem magam, meg rájövök, h. mennyire igazam van, milyen sanyarú a sorsom stb., s ez mind nem segít.
Az segít rajtam most, ha egyszerűen örülök az életenek, minden lehetőségnek, ami pozitív, a dolgokat meg hagyom úgy megoldódni, h. témázok - még gondolataban sem - rajtuk.
Ezért nem avatlak be most Téged sem, és a beavatottakkal is témát váltok, a hasonló problémákkal küzdő barátaimmal pedig tovább tartjuk egymásban az erőt, de úgy gondoltam, h. úgy, h. megláttatjuk egymással, h. akkor lesz súlyos egy probléma, ha azzá tesszük.

Nem faggatlak, de ugye jól vagy?
Puszi:
Adri

Adrienn!

Nagyon köszönöm amit írtál! Milyen igazad van! Egész éjszaka gondolkoztam és gondolkoztam és csak egy valamire jöttem rá, arra, hogy a legnagyobb hülyeség amit elkövethettem, hogy addig nem hagytam békén, míg ki nem mondta, hogy már nem látja értelmét ennek a kapcsolatnak.
De ahogy írod, tényleg bepánikoltam és az az igazság, hogy még mindíg pánikolok egy kicsit.

Ami aggaszt, hogy tegnap végre azt is megtudtam, hogy apósomék is - számomra kicsit meglepő módon - adják a párom alá a lovat ebben a témában. Sajnos tudom, hogy nagyon ad a véleményükre

Most pedig átnézek a "Házasságban újra egymásra találni" topicba is.

Mert a gyermekük, és ők is pánikolnak, és ha a gyermekük lenne a hibás, akkor könnyen felmerülne, h. esetleg ők is hibásak.

Le a pánikkal, egy pasi sem nélkülözhetetlen, de Te a gyermekednek az leszel. Amúgy is, ha magabiztos vagy, ő akar majd hozzád tartozni. Érezze már az a szerencsétlen, h. egy Tarzan, s Te vagy a kicsi Dzsén...

Hősök akarnak lenni, de egy szüléssel, és ami utána jön, nem versenyezhetnek. A rajongó túlszárnyalta a rajongottját. Csinálj hóst belőle - csak ne legyen átlátszó, azért fuss is előle kicsit, h. meg kelljen hódítania. Jó kis játék az egész.

Adri!

A baj, hogy ez már nem egy új keletű dolog. Sajnos én alapjáraton is elég erős nő vagyok, vagy úgy teszek. Legalábbis olyan téren, hogy ha nem éreztem hogy azt kapom a férjemtől, amit mint nő várok, akkor látványosan bebizonyítottam neki, hogy "tessék, én is meg tudom csinálni, pedig nő vagyok". ettől persze ő pont azt érezte, hogy nem tartom férfinak, ez meg azt eredményezte, hogy ő még kevésbé kezelt nőként és hagytja, hogy mindent megoldjak olyan f...n, ahogy már többször bemutattam. ezen kellene változtatnom, de hogyan?
én tudom, nálam a hiba abban van, hogy anyukám egyedül nevelt minket a bátyámmal és tőle láttam ezt a viselkedés mintát.

késöbb folytatom, most felébredt a bébi!

azt nem tudom, hogy mennyire gondolja komolyan azt, hogy itt már nincs remény. kb. két hete kezdtem lyen formában ezt a témát feszegetni és akkor bár nem mondta ki ugyanezt, de azt mondta, hogy gondolkodik már egy ideje a dolgon.

azóta mintha egy kicsit jobb lett volna a helyzet köztünk. ami már nem volt egy jó ideje, kedélyesen beszélgettünk, moziba voltunk egy plázába, ahol kézenfogva sétálgattunk (ő fogta meg az én kezemet) még tegnap is simogatott, puszilgatott, rá egy órára meg ezt bírta mondani...

És mi történt a kézfogásos, puszilgatós séta és a rossz mondatai között?

Semmi vita, jó hangulat, beszélgetés, kivéve ezt a témát. Mármint, hogy akkor most mi van/lesz velünk.

Szombaton mondta, hogy átugrik egy kicsit az apjáékhoz mert beszélnie kell velük. én azt gondoltam, hogy azért, mert pénzt akar kölcsönkérni. Ez az "ugrás" egy fél napra sikerült. Éjfél után ért haza, enyhén kiütve, bagószagúan. Én nem szóltam egy rossz szót sem. Másnap este (azaz tegnap)kezdtem csak el kérdezősködni, hogy sikerült-e megbeszélni velül, amit akart, de nem mondott semmit, csak hebegett-habogott. kérdeztem, hogy titok a dolog? nem. akkor, miért nem lehet elmondani? háááát...erre én: és egyébként is, gondolkoztál a múltkori dolgon? nagy csönd. szóval? nagy csönd. kicsit késöbb - igen.
ebből lett végül a nagy "vallomás".

kiderült, hogy apuéknál is mi ill. én voltam, a téma, és ők is kifejtették végre a véleményüket rólam. ezzel persze a férjem alátámasztva érzi az ő véleményét.