Sziasztok! Megjöttem!
Visszaolvasni egyenlőre nem lesz időm, de tudom ám, hogy milyen aranyosak voltatok és szoritottatok nekem! Köszönöm szépen!
Kórházi beszámoló következik:
Csütörtökön amikor bementem a kórházba, már nagyon izgultam, betegfelvételkor 130-as vérnyomásom volt. De. 11-től du. fél 5-ig vártam arra hogy legyen ágyam. Ezidő alatt kaptam ebédet (csak levest), megvizsgált egy doki, kaptam 2 hashajtót. Végre van ágy! Este 7 körül a hashajtó elkezdett hatni, jött a vizit, ezután borotválás + az első beöntés. Késő estig beszélgettünk a szobatársakkal. Éjjel aztán gyakorlatilag semmit nem aludtam. 74 éves néni a mellettem lévő ágyon brutális horkolásba kezdett, fél óránként valaki WC-re ment (én nem), végül reggel 5-kor jött a nővérke hogy újabb beöntésért lehet sorakozni a kezelő előtt. Ezután persze már nem volt alvás, csak vártunk, vártunk a sorunkra. Nagyon éhes és szomjas voltam, végül fél 1-kor jöttek értem, hogy na akkor műtét. Akkor aztán nagyon elkezdtem izgulni, de a műtőben gyorsan kaptam bátorítót, és 1 perc múlva már lebegtem (na ez jó cucc volt
), a következő másodpercekben már aludtam is. Arra ébredtem már a szobában, hogy ráz a hideg, iszonyúan fáztam, így kaptam még egy takarót, és erősen görcsöltem, mint menzikor. Valamikor akkor felhívtam a férjemet, meg asszem Timikát is, de erre nem emlékszem tisztán
Mikor már ébredeztem, bejött a dokim, elmondta 2 mondatban a műtét eredményét: jobb oldali petevezeték el van záródva, és endometriozisom van, ami gyógyítható gyógyszerrel. Ekkor még nem tudtam hogy mi ez, de többet nem tudtam kérdezni mert nem voltam teljesen magamnál, és a dokinak is menni kellett. Végre kaptam kaját, így megpróbáltam enni egy kicsit. Esti vizitre épp a nőgyógyászom jött, ügyeletben volt, meglepődött amikor meglátott, kérdezte hogy mi lett a műtét eredménye. Amikor elmondtam neki, csak annyit mondott hogy húúú... Na mondom, ez valami nagy gáz. Később 3-4. próbálkozásra sikerült felkelnem, és sétálgattam a folyosón, meg akartam keresni a dokimat hogy beszélgessünk erről a dologról. Elmondta, hogy méhnyálkahártya van a hasüregben, ami letapadásokat, összenövéseket eredményez, így akadályozva a teherbeesést. Valamennyit biztosan el tudtak távolítani a műtét során, de 3-6 hónapos kezeléssel teljesen gyógyítható. Ez gyógyszeres vagy injekciós kezelés, aminek az a lényege, hogy teljesen leállítják a petefészkeim működését, előidézve a klimax állapotát, és annak minden velejáróját. Persze a legjobb gyógymód az lenne, ha sikerülne most gyorsan teherbe esnem, dehát ez esélytelen ilyen feltételek mellett. Na ekkor majdnem elsírtam magam, és ez mellett a jobb oldali elzáródás igazán semmiségnek tűnt, és tűnik most is. De legalább megtudtam és értettem, hogy mi van velem, hogy gyógyítható, és van remény a spontán babára, csak várjunk fél évet, és közben bírjuk ki a klimax állapotot. Ez nagy csata lesz mindkettőnknek, az biztos. Péntek éjjel megint nem sokat aludtam, a néni horkolt, majd 2 óra körül felébredt meg kihúzott valami csövet a másikból a katéterénél, szóltak a nővérnek, meg egyéb macerák, 6-kor meg ébresztő volt, hőmérés, reggeli, vizit, amikor is megkérdeztem hogy mehetek-e haza, de a dokim (aki műtött) nem volt bent, mondták hogy várjam meg. Nem sokkal később betelefonált, hogy engem hazaengedhetnek, csak hétfőn menjek vissza a zárójelentésemért, és csütörtökön varratszedésre. Hazabocsájtás előtt újabb vizsgálat, és de. 10-kor már itthon is voltunk. Járt az agyam pihenés közben, hogy lehetne-e irányított ciklust 2-3 hónapig, hogy teherbe essek és elkerülhessem a 6 hónapos kezelést. Összeírtam a kérdéseimet, és hétfőn megkérdeztem a dokimat. Azt mondta hogy semmi értelme, nem fogok teherbe esni, mert peteérésem volt eddig is, nem ez a probléma. Most meg kell várni a szövettani eredményt, meg kapok hozzá egy csomó papírt, amivel fel kell mennem a klinikára, és ott történik majd a kezelés.
Mit is írjak? A körülményekhez képest jól vagyok, egyenlőre nem tört el a mécses úgy igazán, nem omlottam össze, nem borultam ki. Szeretném mielőbb elkezdeni a gyógyulást, hogy mielőbb vége lehessen! Végülis nincs miért kétségbe esnem, nem azt mondta a doki, hogy maga sosem lesz képes teherbe esni és kihordani, hanem azt hogy most nagy a baj DE GYÓGYÍTHATÓ! Ebbe kapaszkodok, hiszek benne, és folytatjuk a harcot a természettel, mert tudom, hogy lesz gyerekünk, akármilyen próbatételeket is állít elénk az élet!!!! Próbálok bízni a jó Istenben, mert ha egyszer problémát gördít elénk, akkor biztosan ad hozzá erőt és eszközt, hogy megoldjuk, túléljük, és aztán végre megkaphassuk azt, amiért küzdünk!
Persze ilyenre egyáltalán nem voltam felkészülve, de most inkább előre nézek, mert nincs értelme miérteket kérdeznem. Már tényleg az utolsó lépéseket tesszük meg a babáért, még ha ezek jó hosszú lépések lesznek is.
Seszikém
Mi együtt fogunk zebrásodni
Seszi, Wish, Réka
Aranyos volt az sms partitok
, jól esett hogy épp akkor gondoltatok rám!
Wish
Amit írtam neked, a sors különös fintorral rendelkezik. De nem adjuk fel, megyünk tovább előre!
Réka
Te is erős leszel, meglátod, és el fogod érni a célt!
Maradhatna a tábla a héten még nálad? Bírod? Tudod, nekem utol kellene érnem magam a melóban.
TIMIKA
Nagyon szépen köszönöm a híradózást!
Puszi
Tündi
. 
Úúúgy örülök! 
Brill
