Sziasztok!
Nikinozsó
Megszakad a szívem
A hétvégén arra keltünk mindhárman, hogy egyfolytában csak sírok és sírok, végeláthatatlanul
Álmodtam. De annyira mélyen, hogy a férjem babusgatását sem akartam tudomásul venni. Azt álmodtam, hogy valahová bezárnak, és a kisfiam is elviszik valahová, és soha többé nem láthatom
Gondolhatjátok… Nagyon nagy fájdalmat éreztem. Aztán valahol nagyon messze hallom, hogy csak álmodsz Kiscicám, ne sírj, itt vagyunk veled
Mindez vasárnap 8 órakor. Vagy negyed órán keresztül ébresztgetett a párom.
Gondolhatjátok, hogy az első dolgom az volt, hogy átnyúltam a kiságyba a fiamért!!! Nagyon megszeretgettem
Aztán most olvasom mit írtál... Ilyen anyát, aki ennyire szereti gyermekeit, Istenem! Remélem, még sokáig "velünk" marad...
Kizsó!
Bocsi a vezetékem volt a bűnös, próbálom javítani, vagyis a férjem
Kicsit szétszórt lehettem, mert előtte telefonáltam félórán keresztül, és ahogy letettem, akkor hívtál
Az oviba sok sikert holnap is
A nagyi meg készíthetne lesifotókat is, ha már arra jár;) Persze csak vicceltem
A nagymamik nagyon nagyon tudnak szeretni
Zsófi hogy viseli Kingus távollétét? Vagy még nem nagyon fogja fel?
Különben én is küldtem képet a versenyre...
Bár ez igazából nem verseny volt, az 5000 pályázó legérdekesebb képét keresték. Tényleg nagyon különleges képek sikerülnek néha, direkt vagy véletlen. Nagyon nehéz dolog lehetett ennyi gyönyörű, mosolygós baba közül válogatni. Nem kapunk mi sem játékokat, sebaj, majd én veszek a kisfiamnak
))) Mert nálam Õ NYERT!
Nálad?
Ildikó!
Nem tudtam ezt a kiléptetési időt. Sebaj
Így is látni, hogy milyen gyönyörűek a gyerkőcök
Milyen jó dolguk van
Kelimoni!
A magázódást Nikinozsó kérte, hogy mellőzzük a fórumon. Látom, téged is úgy neveltek, hogy a magázódás a tisztelet jele
Nekem mindig ezt mondták a szüleim. Aztán mire felnőttem, rájöttem, hogy mindez butaság. A tiszteletünket nagyon sokféle módon kinyilváníthatjuk. Mindez persze az én felfogásom, aki régebben, nem mert soha senkit tegezni
Ngayon drukkolok nektek
Átérzem a várakozásotok minden egyes percét
De jó lesz majd visszaemlékezni ezekre a napokra is
Különben biztosan a hölgy is nagyon várja már a szülést, biztos nehéz lehet már neki. Ha jól gondolom az a hölgy lehet ő, akit még annak idején Nikinozsó nekünk is megemlített, ha addig nem jön közbe babó, akkor ő szűlni fog. Elég korán jelentkezett, ha jól emlékszem.
De aztán nekünk Noriszt akarta az ég, nektek pedig a kis picuri pocaklakót, aki hamarosan Kelimoni babócája lesz
)) Hajrá, hajrá
Olyna sokan vagyunk, mindenkinek szeretnék írni! Majd holnap reggel folytatom név szerint.
Velünk sokminden történt. A legfontosabb dolgok egyike, hogy kézbe vehettük kisfiúnk születési anyakönyvi kivonatát
))))
És amire soha nem gondoltam a várakozás ideje alatt, hogy mennyire felemelő érzés, ha betehetem a táskámba kisfiam Taj/lakcím kártyáit
Ja, és amikor mesélem neki, hogy ez az otthonod, ez most már a tiéd is, ide bármikor hazajöhetsz majd...
A papírokra pontosan 2 hónapot kellett várnunk. Az 1. hónap után tápszert már nem írhat fel a gyermekorvos. 1 hónapig az anyuka Taj számára igen, azután már nem... Addig teljes árat kell fizetni érte. (Csak hogy tudjátok)
Valaki kérdezte, hogy milyen fősulira járok. Tanítóképző Főiskola, Informatika műv.terület.
És képzeljétek, külön hálám Nikinozsónak, amiről még ő sme tudott, hogy a gyámhivatali aláírást úgy intézte el, hogy egybe esett a sulim első napjával. Így az lett a vége, mivel én anyuci hivatalosan az aláírástól lettem, hogy tandíj mentes lettem most már
Viszont, nagyon nehéz suliba járnom. Most voltam hétvégén 2szor, először csak beiratkozni mentem, aztán szaladtam haza. Max. 6 órát voltam távol egyhuzamban. Nagyon nagyon nehezen viseltem, óránként telcsiztem, hogy mi van itthon, és könyörögtem a férjemnek, hogy küldjön MMS-t a fiamról, hogy jól van-e
Ennek mi lett a vége? Hogy a férjem megsértődött, hogy én nem bízok benne... Aztán nehezen de megértettem vele, hogy ez az anyai féltésem... És nagyon imádom őt, nagyon nagyon hiányzott...Mármint a fiamat, de az apjára is igaz, őt is IMÁDOM
Ja, ma kaptuk meg az első szurinkat, még írok addig is sokszor rohangálok megnézni a fiamat, nem-e lázas.. DR.nénink kijött hozzánk, és itthon adta be a szurit. Fogtam a kicsike lábát, és a kezét. Egész nap mondogattam neki, hogy mi fog történni, persze ezt még ő nem nagyon érthette, azt bizonyára, hogy jön egy valaki aki valamit tenni fog vele... Még a dr. nővel bezsélgettem, receptet írt fel illetve beutalót írt az ortopédiára, addig kisfiam szemügyre vette a nénit
Még mosolygott is neki, de sajna a dr, néni nem úgy viszonozta ezt a dologt ahogyan kellett volna... Szegény fiam 5 percig nagyon sírt, volt 2 perc, amikor levegőt sem vett
((( Aztán mintha semmi baj nem történt volne, megnyugodott a karjaimban
Gondolom megértette, hogy ezt azért kapta, hogy ne legyen beteg...
Nehéz dolog látni, hogy fájdalom éri
(( Remélem nem lesz egyhamar beteg....
Na megyek is, bocsi a sok-sok írásért. Mindenkit puszilok, holnap visszaolvasok, hogy mindenkinek tudjak személyre szólóan reagálni.
Puszi!!!!
[/
Olyankor megindulnak a babák. Mennek ám a drukkok! 
