Ne haragudj, most jutott csak eszembe, hogy elfelejtettem válaszolni!
Ezek szerint volt egy hét amikor együtt voltunk a Klinikán! Még az is lehet, hogy láttuk egymást!
Mi is kb. újév környékén mentünk el onnan, sajnos nem haza, csak egy másik kórházba. A bölcsit könnyen megszokták a fiúk? Nem betegedtek meg? Azért adtad be őket, mert már visszamész dolgozni?
Amúgy honnan tudod, hogy kétpetéjűek, annyira egyformák!!!
Sziszus!
Írtó helyesek a kis dundijaid!
Vancsa!
Gratulálok, lesz majd két kis koszorúsfiatok!
Tücök!
Itt egy szintén sorstárs...Én is teljesen pánikban voltam, amikor kiderült az UH-n, hogy "nagyon is terhes vagyok". Én sem akartam soha sem ikreket és ráadásul nekem előtte volt két szomorúan végződő terhességem, úgyhogy meg voltam győződve, hogy most sem lesz jó vége. Úgy éreztem, csapdába estem. Nehéz is volt a terhességem, talán egy hónap kivételével egész végig feküdnöm kellett, kinyilt a méhszájam a felénél, majd a 29. hét+3.napon levált a méhlepényem és megcsászároztak. A fiúk ici-picik voltak, sok gond is adódott az intenzíven és 11 hetet! voltunk kórházban. (Én többet is, miközben a három éves kislányomat alig láthattam.) Mikor hazamentünk kitört rajtam a depresszió, nekem is majd a szívem szakadt meg, hogy egyik gyerekemmel sem tudok eleget foglalkozni, pont azt éreztem,mint te, iszonyúan fájt, nagyon sajnáltam őket. Ráadásul ez időnkénti pánikrohamokkal, döntésképtelenséggel, ingerültséggel stb-vel járt.Szerintem az alváshiány is megtette a magáét, volt, amikor már beszélni sem voltam képes a fáradtságtól. Végül eljutottam egy pszichológushoz, aki terhesség illetve szülés körüli lelki traumák feldolgozására specializálódott és nagyon hamar kikászálódtam abból a szörnyű lelkiállapotból. (Kb. 2-3 hónap alatt) Kb. akkorra esett, hogy a fiúk elkezdték átaludni az éjszakát, az is csodákat művelt. Amúgy nemsokára 3 évesek lesznek, teljesen egészségesek, oda vagyok értük, és hatalmas kiváltságnak tartom, hogy ikreim lehetnek, sőt ha még egyszer ikerterhes lennék, azt hiszem még örülni is tudnék neki, minden velünk megtörtént nehézség ellenére!
Szerintem ne keseredj el, biztos javulni fog nálad is a helyzet! Jó, hogy idetaláltál, itt klassz társaság van és láthatod, hogy nem vagy egyedül a problémáiddal. Ha esetleg mégsem tudnánk segíteni, akkor szerintem ne szégyellj felkeresni egy szakembert!
Szeretettel:
Mimóza



Most kezdem megérteni, hogy mi az a GYES betegség. Főleg azoknak nehéz, akik egyedül vannak a picikkel, a férjük sokat dolgozik. Ráadásul jön a tél.... 


[img]http://tickers.baby-gaga.com/t/catcatard20050525_0_Emese+and+Réka.png[/img]
















