Sziasztok!
Tündi, Babcsi, már majdnem a finisben vagytok!
Saci,
köszönöm kérdésed, jobban vagyok. Már csak két hét múlva kell visszamennem a fogdokihoz és vége.
A gyerekgyártós dologban pedig kezdek higgadtabb lenni. Elfogadni azt, hogy ketten kellünk hozzá és nem szabad erőltetnem a dolgokat. Nem tehetetlennek lenni, de kicsit elfogadóbbnak ebben a kérdésben. Tudod én is azt gondolom, hogy akkor jönnek amikor kell és igazából a férjem nem ellenzi a dolgot csak időt és türelmet kér tőlem. Fogigátlót nem szedtem eddig sem és most sem szedek. Csak a középidő kihagyásával védekezünk, tehát csoda bármikor történhet
és az akkor ne a mi akaratunkból történjen!
Jó volt nekem ez a "kiborulás" arra, hogy legyen időm felkészülni, hogy a lánykánkat is elengedjem magam mellől majd az oviba,arra gondoljak, hogy dolgozni kell majd és ne koppanjak a nyáron, hogy nincs itt a várva-várt gyerek és én készületlen vagyok a helyzetre. A férjem indokai nagyon ésszerűek és nem csaphatom be magam sem, őt sem azzal, hogy egymagam döntök a sorsunkról.
Elkezdtem összeszedni a babaruháinkat, eladtam egyik babakocsinkat, kölcsönbe mentek a többi dolgok és ezzel edzem magam a kisgyerekes életre, a babaillat kicsit távolodik, de ma láttam Márton rajzát és "szobrát" az oviban és boldog voltam!
A férjem a börzémre meg azt mondta, add el, nem biztos, hogy ezeket a holmikat pár év múlva szívesen ráadnád még valakire, akkor veszünk neki megint... Ez jólesett.
Kicsit hosszú is lettem...
Annyit még, hogy két napja nem aludtam csak pár órát, náthásak a gyerekek, ma Jankát lázasan cipeltem az oviba, mert Mártonnak menni kellett. VAn mindennapra valami megoldandó dolgom, mert napközben egyedül vagyunk. Férjem reggel elmegy , este jön meg. Most épp napokig Németországban volt. Ezer kis probléma adódik, de erről majd írtok egymásnak eleget a babás topikban, ezt kívánom mihamarabb nektek!!!!!
Ha most kicsit panaszkodnék, hogy etiópra fogytam a szoptatás és gyereknevelés mellett, hogy négy éve nem aludtam át egy éjjelt, hogy ezalatt 2éjszakát töltöttünk kettesben itthon a férjemmel azt mondhatnátok, hogy én a kartam és ne panaszkodjak, nem is teszem, csak ez is benne van a pakliban és még így is bízom benne, hogy egyszer még talán
Saci, remélem hamar babás leszel, jöjjön már az inszemmel, ne kelljen lombikolni!
Wish, már szép nagyok a "gyerkőcök"! Nagyon szorítok neketek!
Nagyon sokat dumáltam
Jó pihenést!
