Hááát, én hiába vagyok gyakorlott háziasszony, azért nem fogom az utolsó pillanatra hagyni a babaruhákat, mert nálam az időbeosztással vannak a gondok
Csak halogatom a vasalást, aztán egy-egy darabot kivasalok végszükség esetére, de az egészet egyszerre szinte soha. És még szeretek is vasalni! Mondjuk a babaruhák vasalása egészen más dolog, valóban lelkileg is jó, nem csak azért, mert örülhetünk,hogy na, ez is megvan! Egyébként én is azt várom, hogy legyen meg a komód, amibe betehetem a ruhákat!
Hari
Az én párom is ilyen: ha végre nekilát valami hőn áhított melónak / általam hőn áhított/, akkor egy lendülettel mindent meg kell csináltatni vele, különben nem lesz kész. Másnap már tuti nem áll neki újra! Allergia: annyit tudok erről, hogy bizony örökölhető, ezért nagyon fontos, hogy allergiás szülők gyerekeinél próbáljuk kiküszöbölni az allergiára való hajlamot, még jobban figyeljünk oda az allergiát okozó dolgokra. Első lépés: szopizzon minél tovább a gyerkőc. Második: a szilárd táplálékot minél később kezdjük el bevezetni, és az allergizáló ételekre különösen figyelni kell. A tej és a tojás a két legnagyobb mumus, de pl. a tejet úgy ajánlják, hogy egy éves korig ne, de sajtot, túrót, joghurtot már lehet korábban. Na az allergiára hajlamos gyerekeknél jobb minden tejterméket kitolni egy éves korig, sőt magát a tejet akár még tovább. Én is igyekeztem így csinálni Balázzsal / ő két éves koráig nem ivott tejet/, mert sajnos egyáltalán nem biztos, hogy ha nekem parlagfű allergiám van, akkor neki is az lesz, lehet, hogy ő ételallergiás lesz. Azt pedig látom a húgom gyerekeinél, hogy micsoda borzalom. Õk tojásallergiások, és még úgy is, ha betartják a diétát, úgy is elég csúnya ekcémás a bőrük
Egyébként nekem is kb. 6 évvel ezelőtt jött csak ki az allergiám, addig semmi bajom nem volt, és a családban nincs is senki rajtam kívül.
Benianyu
Még tegnap akartam reagálni a kórházra: asszem korábban a Kismamában olvastam, hogy fontos a nagytesónak, hogy mindennap bemehessen anyukájához a kórházba, még ha utána nagy sírás is lesz belőle. Azt majd apuka elintézi. / mondjuk el tudom képzelni, hogy én hogy fogok bőgni, amikor a kicsifiam elmegy tőlem.../ A kórházat végülis elég, ha kívülről ismeri, a lényeg, hogy tudjon mire gondolni, amikor erről van szó. Orrmandulaműtétről kiderült már valami?
Olyan rosszat láttam ma: A DM-ben vásároltunk, amikor megláttam egy babakocsit. Én olyan bekukucskálós fajta vagyok, most is ezt tettem. A baba nagyon apró volt, szerintem épp hogy megszületett. És oda volt támasztva a szájához egy cumisüveg, tej színű folyadékkal megtöltve. Anyuka eközben a polcok között nézelődött, vásárolt. Annyira elszorult a szívem ettől
Ok, hogy valakinek nem jön össze a szoptatás, elfogadom. De akkor is törekedhetne arra, hogy meglegyen a babával a testi kapcsolata. Ez annak a kisembernek létszükséglete!!! Csak vegye az ölébe, és itassa úgy! Közben a baba érezheti anya illatát, szívdobogását, lélegzését. Harminc évvel ezelőtt, amikor mi születtünk, nem igazán erről szóltak a babás cikkek-ha voltak egyáltalán-, de most még a csapból is ez folyik! Mért nem érdekli egyeseket, mit érez a gyereke? Bocsánat, kifakadtam.
Megyek lassan, talán mindjárt itt lesz a párom, és indulunk Vasba "családozni" egyet.
Mindenkinek szép hétvégét!
Judit 29+3
Persze csak miután előadást tartott nekem arról, hogy micsoda hülyeség mindent elolvasni meg elhinni (!) az internetről, és hogy valljam be, nincs semmi alapja sem a málnalevél tea ivásnak (például), hanem szépen beveszem amit el akarok hinni, de akkor minek olvasok olyan sokat, mert amúgy is csak a saját fejem után megyek, bla bla. Hogy ő azt akarja, hogy mi neveljük a gyerekünket saját legjobb belátásunk szerint, nem pedig 400 másik ember az internetről. Szóval nagyon morgott úgy általában (mondom én, soha többet nem viszem bevásárolni). Mintha nem én lennék aki kutatónak tanult, ő meg szinirónak, szóval ennyit az objektivitásról. De felbosszantott, hogy nem feltételez rólam annyi józan észt, hogy meg tudom válogatni az olvasott információt, hogy szerintem mi az ami mérvadó, és mi az ami valakinek a magánvéleménye. 
Ezért aztán állandóan eltéved, többek között. Meg nem tudja átlátni két térbeli tárgy hogyan viszonyul egyáshoz (pl mi hova férne be, vagy merre kéne forgatni egy bútort hogy kiférjen az ajtón, meg ilyenek). Még jó hogy mint pszichológus nagyon jól meg tudom határozni, hogy mi az ami nem megy neki. 
