Bár mi a(z egyik) húzós időszakon túl vagyunk, talán még beférünk ide. A gyerekek már "nagyok", a fiam 3,5 éves a lányom pedig 1,5 múlt (köztük 23 hónap van).
Nekünk is kétszobás van, amikor a kh-ból hazajöttünk, apa aludt a Petivel, én pedig a gyerekszobában az Eszterrel. Amikor éjjel már nem kelt fel, akkor "költöztem vissza", a pici ekkor 8 hónapos volt. A szoptatást eleinte a Peti is nehezen viselte, mindig akkor volt éhes, szomjas stb... Viszont nem találta ki, hogy vigyük vissza, sőt még meg is simogatta, a kicsi meg azt a "túlélő trükköt" alkalmazta, hogy egésznap vigyorgott a bátyusra, dagadt is melle, hogy őt mennyire szereti a hugi
. A célirányos bunyókat csak most kezdték (a kicsi is!!!). Kaptuk a sok tanácsot, hogy kérjem a nagy segítségét, érezze, hogy a pozíciója erősödött (anya nélküle nem boldogulna
), hát nálunk ez nem vált be, miután 3 egymást követő nap kiöntötte a baba fürdővízét, lemondtam arról, hogy az én nagy és okos fiam segít fürdetni. Úgyhogy ő a kádban pacsált, amíg a szobában fürdettem a kicsit. Csaknem egyéves volt az Eszter, amikor őt is beraktam a bátyja mellé. A séta horror
, régen én is tepertem a moci után, és arra gondoltam, majd, ha a kicsi is jár, milyen szép nyugodt sétáink lesznek, mert követi majd a nagyot (hehehe
), az persze kimaradt a számításból, hogy a pindur önjáró, és eszébe sincs arra menni, mint amerre elsőszülött vette az irányt. Úgyhogy kicsit hónalá csapom és így üldözöm a nagyot
. Jó "küzdést" mindenkinek!
Üdv,
Kriszta










