Alice!
Te biztos nem "ismersz" engem (a "régiek" még talán emlékeznek rám), tavaly több mint fél éven át én is a topic tagja voltam, 8 hónapig próbálkoztunk a párommal, nagyon szerettünk volna kisbabát. Akkor még nem volt lakásunk, a párom apjánál laktunk, semmi reményünk nem volt, hogy a közeljövõben lakáshoz jutunk, de mégis szerettünk volna mind a ketten babát. Aztán tavaly novemberben a szerencse ránk mosolygott, és sikerült egy lakást vennünk, úgy hogy a banki törlesztés havi 48 ezer forint (tehát majdnem egyikõnk fizetése rámegy). Akkor mi úgy döntöttünk, hogy anyagiak miatt egy idõre felfüggesztjük a babaprojektet, megvárjuk, hogy egy kicsit jobbak legyenek az anyagi körülmények. A napokban azonban újra szóba került a baba-téma, és úgy döntöttünk, hogy újra próbálkozunk, igaz, hogy még nem most, majd április-május körül kezdjük el komolyan a dolgot. A banki hitelt 15 évre vettük fel, azért 15 évet mégsem várhatunk. Tudjuk, hogy az a törlesztõrészlet nagyon sok, ha én szülök egy babát, akkor egy darabig a pénzünk is kevesebb lesz, mint most, de éhen halni akkor sem fogunk, a törlesztést fizetni fogjuk. Nem fogunk tudni nagy lábon élni, de szerintem egy gyerek többet ér bármilyen fényûzésnél is. Szeretnék megadni majd a gyerekemnek mindent, amit csak lehet, de a legfontosabb a szeretet, nem minden a pénz. Ha etetni, ruházni, majd késõbb iskolázni tudod (bár ezen egyenlõre még nem kell gondolkodni), akkor olyan nagy gond nem lehet már.
Meséld el a párodnak a mi történetünket is, hátha hatással lesz rá, és meggondolja magát. Nem egy gyereken múlik, hogy meddig laksz albérletben, mikor lesz saját lakásod.
Bocsi, hogy egy kicsit hosszúra sikerültem, de úgy éreztem, ezt muszály "elmondanom".
Pussszzz
Ildi
éshogy persze vegyen a babanetesekröl példát, akik kitartanak addíg amig babájuk nem lesz. 
Most egész este vigasztalhatom, anélkül, hogy tudnánk mekkora a baj. 
