Biztosan igazad van, de nekünk nem fényes a kapcsolatunk. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint hogy az eddigi két esküvőjéből kettőre nem hívott meg. Pedig én nem bántottam soha! De neki üldözési mániája van a saját családjával szemben.
Mondhatnám, hogy ő nálunk a fekete bárány és ebben sose okoz csalódást. Mosolyogva megforgatja azt a bizonyos képzeletbeli tört mindegyikünk szívében.
Õ a legönzőbb és leghazugabb ember, akit valaha ismertem és most nem túlzok!
Engem nem is bántana az, hogy pocakosodik! De nekem ezt már NEGYEDSZER kell végignéznem!!!!
És csak arra tudok gondolni, hogy Õ sose tett semmit azért, hogy gyereke lehessen és a meglévő hármat is főként anyukám és én neveltük!
Mit tudja ő, hogy mire jó egy hőgörbe, mi az az LH vagy FSH, mi az a progeszteron, sárgatest stb...
És mégis...
Mi (és itt minden topiklakót értek ezalatt) évek óta küzdünk és mindent, de még a lehetetlent is megpróbáljuk és mégsem!!
Hát hol itt az igazság??????????????????????
A legrosszabb az, hogy előre láttam mindezt.
Mikor meghallottam, hogy ismét férjhez ment, ez volt a második gondolatom: tutira előbb lesz gyereke, mint nekünk!!
Mondtam is anyuéknak és azt is, hogy akkor tutira felvágom az ereimet, mert akkor nincs igazság!!!
És mi lett a vége? Anyukámék nem merték elmondani, hogy újra nagyszülők lesznek. A nagymamámtól tudtam meg és azt hittem beleőrülök a fájdalomba!
És most itt vagyok és kínlódok és minden erőmet felemészti az, hogy bízni próbálok abban, hogy nekünk is lehet és lesz!
És ez egyre nehezebb, mert a körülmények mindig másnak kedveznek!!!
Bocs, hogy megint rátok zúdulta. Gondolom unjátok már rendesen, de annyi bennem a feszültség ezzel kapcsolatban... és az a legrosszab, hogy teljesen tehetetlennek érzem magam!
De visszafogom magam, megígérem!!
Stella
) jött belőlem, ez volt a nyákdugó. 
