Megjövök anyumtól, és mit látok? Általános depressziót. Nahát, nahát...
Szerintem ti jobban kivagytok, mint én
Zsebi, gyönyörűek a virágok. Ráadásul, mint láttad, az esküvői csokromban meg a díszletekben is kék virágok voltak, én imádom ezt a színt! Köszönöm! Jó lenne túllenni ezen a szarságon. A melleim akkora mint a duda, fájnak is, kemények is, a hasam is fájogat szakaszosan, párom meg is kérdezte viccesen, nem keverték-e el az eredményemet?
Mondtam, nem valószínű. De tudjátok, hogy kedden még vissza kell menni... de azért ugye a sors nem fog már velem megint szórakozni, ugye?? Tegnap este amúgy tollasoztam, sült kacsát ettem meg sört ittam (igazi majális), és közben eldöntöttem, még megy egy 3.kör a nyáron, aztán több nem. Minden erőmmel rá kell feküdni a PhD szigorlatra, ami januárban lesz. Valószínű, hogy felkeresem valamelyik kisbabás alapítványt. Tudom, nem egy kívánságműsor az, de talán megnyugszik a lelkem, ha látom, hogy mennek ott a dolgok, pontosan mi is ez az egész, beszélgetek az érintettekkel. Tudjátok, mivel sok kis apróság van nálunk, de egyetlen egy kizáró ok sincs a spontán teherbeesésre (Krizsa sem tud mondani), valahol a lelkem mélyén azt érzem, nekünk spontán gyerekünk lesz, de talán 5 év múlva, amikor már nem leszek ennyire görcsös. Nagyon nehéz ezt elfogadni, de egyre valószínűbbnek tartom.
Farkasok, ti hogy vagytok? Nem csábultatok el egy tesztre?
Nóri, az út előre van, én is hiszek a spontán csodákban mikor már nem is várja az ember...Nem nagyon tudok semmi újat mondani... 
