Sziasztok!
Olvasgattam sok topikot,amik hisztiröl,nehezen kezelhetö babaákrol szolnak.Azt hiszem, az én kislányom mindent felül tud mulni.Az elsö pillanattol kezdve siros baba volt,soha nem tudtam magára hagyni.nem is akartam.Dajkáltam, babusgattam,hurcolta.Mindenki mondta, majd kinövi.4 és fél honapos volt, mire valamicskét én is tudtam mellette aludni éjjel,azzal a megoldással,hogy férjemmel kiköltöztünk a nappaliba.Ez mindenkinek jot tett,én nem ébredtem fel minden mozzanatára, ö meg nem ébredt fel arra, hogy mindig lesem.Innen kezdve az éjszakák jobbak lettek,néha van csak egy kis gubanc,nem tudni miért.Viszont a nappalok nem akarnak alakulni.Egy percet sincs el magában.Tud mászni,vezetgetve lépked.A legnagyobb gondom azonban az, hogy akkor sem boldog,ha ott vagyok vele, és szorakotatom.Egy darabig vidám, aztán egyik percröl a másikra ekkezd sirni.Án vinnogásnak hivom.nagyon idegölö, féleg napi több orán keresztül.Persze ,ha nem vetek be mindent, akkor igazi üvöltéssé fajul a dolog.A nappali alvások is érdekesek.Átlag 2x 1 orát alszik.De van, hogy egyszerüen nem hajlando.pedig olyan fáradt, hogy összeakad a lába is szegénynek.a babakocsiban hisztizik,visit,fesziti magát,nem alszik, nem nézelödik.Csak ha éppen olyan kedve van.Néha azért megmarad egy kicsit.Autozni utál.15 perces utat sem bir ki.Ott is üvölt.Valamikor a férjemmel ugy terveztük, hogy ha lesz babánk, mindenhova visszük magunkkal.Most örülünk,ha a 15 perces kocsiutra lako anyukámékhoz kiérünk.Az utobbi napokban ráadásul még inkább rosszra fordult a helyzet.néha ugy érzem, nem birom tovább, egy napot sem.minden reggel optimistán probálok felkelni, hátha ma jobban boldogulok.De mostanában egyre inkább én is sirva fakadok tehetetlenségemben.Dorka amugy nagyon értelmes kislány.Mindent probál utánozni,szotagokat mondogat,huncutkodik,ha jokedve van.most 11 honapos.Azért vagyok nagyon elkeseredve, mert uyg gondolom, ha mindig sir, hisztizik,akkor nyilván nem érzi jol magát, nem boldog.és ezt valahogy a saját hibámnak tudom be.nem tudom, mit tegyek.Gondoltam már pszichologusra is, csak lehet, hogy még tul kicsi.Attol is félek, hogy milyen kislány lesz belöle késöbb,ha kicsit nagyobb lesz.Ha van valakinek valami ötlete, hogy mit rontahattam el,illetve hogy tudnám jobbá tenni mindennapjainkat, nagyon megköszönném!