Társalgó főoldal » Anyaságról » Nagycsalád kontra társadalom

Zalán!

Úgy látom, a legközelebbi "züllésen" Verus mellé kell ülnöm ezek után, hogy kitárgyalhassuk a négygyerekesek helyzetét....


Edóka

Zalán!

Köszi a lelkesítést, tegnap az iromány végére még magamat is elkedvetlenítettem. A családalapítás kontra "alapozzuk meg" terén teljesen egyet értek. De Ti azért tényleg idõben elkezdtétek. Én 32 évesen még "csak" a harmadikat várom.
A környezetemben azt láttam, hogy akinek lett apró gyereke, bár nem vetette fel a pénz, az is megoldotta a gondjait. Mert akkor már nem a nyaralás a szórakozás volt a fontos, hanem az, hogy a legszükségesebbeket elõteremtsék.
Én mindíg öt gyermeket szerettem volna, és ha végre kész lesz a házunk, el is férnének, csak azt nem tudom miként gyõzzem meg a páromat, hogy három felett már majdnem mindegy (no csak majdnem), hogy van e még egy-két lurkó. A nagycsaládosok egy része legalábbis ezt állítja.
Bori

Sziasztok!
Végre itthon vannak az ikreim!
hétfõn jöttünk haza, nagyon jó itthon lenni, igaz szinte egész nap etetés zajlik!
szombaton kiegészül a család, hazajönnek a nagyobbak is, itthon lesz mind az 5 gyerekem!
Alig várom, nagyon jó ennyi kisfiú anyukájának lenni, mégha fárasztó is...olykor!
Pildi-újratelepítettem a windows-t, valahol van címed, de nem tudom most megkeresni, írj, hogy tudjak válaszolni.
Bocs,ha OFF voltam.
Kinga

Szia Kinga! Off.

Én is nagyon örülök hogy otthon vannak az ikrek! Nagyon gratulálok hozzájuk!
Minden jót és sok tejcsit kívánok nektek, hisz két éhes szájnak kell is!

Szia: Norcsi.

Bori!
Szerintem hamarosan megtalálod a "sorstársaidat", bennünk már meg is találtad, és úgy sokkal könnyebb. Nekünk nagyon sok nagycsaládos ismerõsünk van, iskolában is, barátok között is, így nem érezzük magunkat kilógónak.
Nem tudom, hol élsz, de esetleg a Nagycsaládosok helyi szervezetével fel lehet venni már a kapcsolatot, vagy az országos egyesületbe belépni (bagoly mondja....sose jutok tán oda).
Természetesen egyházi vonalon is találhatsz hasonszõrûeket, nem tudom, ez aktuális-e.
Nálunk hálistennek viszonylag jól fogadták a 3-4. gyerek hírét is (mi 3-an vagyunk tesók, de lett volna még 4. is, csak elvetélt), de az szörnyû lehet, ha a szûk család nem áll vki mögött.
Én inkább olyan idõsebbekkel találkoztam (1-2 gyerekesek), akik azon keseregtek, hogy így utólag milyen kár, hogy nincs még 1-2 gyerekük, mert milyen jó lenne....Sokszor gondoltam erre, mikor túl sûrûnek éreztem a 4. megszületése után az életet. 50-en felül már nem szülhetsz utólag még kettõt, mert már látod, hogy jó lenne...
Azért szerintem 3 gyereken felül is számít a létszám. Legalábbis nálunk. Elég sok és elég sokféle energiát kívánnak, nem egyszerû mindegyikkel foglalkozni. És a nagyobbakkal is kell, sõt! Juló most 12, vagyis nevelés szempontjából a 23. óra! Eszter 2, még most eszesedik, nagyon édi... Közben Viktor elsõs, szereti, ha tanulok vele, jövõre Fanni is elsõs.... Talán maximalista vagyok, de mindegyikkel szeretnék foglalkozni. Jókat beszélgetni, mert hogy fogja élete nagy dolgait megbeszélni Juló, ha most sincs rá idõm...
A pénz is gond sokszor, de emellett idõbõl sincs végtelen...
Úgyhogy részünkrõl végleges a létszám, persze ember tervez....

Üdv minden nagycsaládosnak:
Edóka

Sziasztok!

Gratulálok a sok-sok kis lurkóhoz!!! Csak így tovább!
A topicot végigolvasva a saját gyerekkoromat próbáltam felidézni, a szocializmus kellõs közepét, ahol a 1,5 szobás panellakásnyi lyuk maximum 2 gyerekkel volt a családmodell, és mi NÉGYEN voltunk/vagyunk testvérek. Akkor nem értettem, hogy miért tart minket mindenki nagyon furcsának, de legalábbis különcnek. Szüleim egy vas nélkül, építkezés kellõs közepén négy gyerekkel, az egyik ezek közül ráadásul középsúlyos értelmi fogyatékos....hát, nem ideális.
A jó hír: felnõttünk és anyagilag is rendben vagyunk. A rossz: vannak nagyon rossz emlékeim...De erre azt tudom mondani, hogy kinek nincsenek? Aki egyke, annak más gyerekkori traumákat kellett esetleg átélnie mint nekem. Ilyen az élet. Tökéletes nincs. A nélkülözés rengeteg késõbbi kompenzációnak a gyökere (pl. én még ma sem tudom megállni, hogy svédasztalnál, ahol annyit ehetek, amennyi belémfér, ne zabáljam halálra magam, mert rögzült, hogy "addig kell enni, amíg van mit, amíg mások el nem eszik elõlem". Sajnos.). De mások meg mást kompenzálnak. Ezért téves a "megalapozás" ördögi köre. Kifogást mindig lehet találni.
Szerintem semmi kivetnivaló nics abban, hogy valaki sok gyereket szeretne, annak ellenére, hogy nem fog tudni mindnek lakást és autót venni 18 éves korára. Sõt, talán még saját lakása sincs. Ha az anyagi vonatkozásokat sok-sok szerettel pótoljuk, az sokkal fontosabb emlék marad, mint az, hogy pl. a Városligetben az apuka megveszi a tizedik kispuskát is a bazárban egy szem, unatkozó, 4 éves kisfiának, aki 1 percig játszik vele, mint a többivel, és utána nyávog a fagyiért, majd a vattacukorért, ezután a lufiért, amit ugyanígy meg is kap. Vajon neki jobb volt a Városligetben, vagy annak a gyereknek, aki semmit nem kapott, de nagyon jól érezte magát a családjával, mert jókat beszélgettek, játszottak, futkároztak, fociztak, hülyéskedtek, rosszalkodtak, fogócskáztak, stb. stb.?

Amit én fontosnak tartanék az az, hogy hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy nem kaphatja meg amit kér. Ugyanis én saját bõrön tapasztaltam ezt meg, és mondhatom pocsék érzés (de gondolom nem vagyok egyedül ezzel az élménnyel). Én mindig úgy éreztem, hogy a szüleim, mivel frusztrálta õket, hogy nem tudnak valamit megadni nekünk, szigorúan, ellentmondást nem tûrõen, szinte dorgálóan, felemelt hangon "hárítottak", és ezért azt éreztem, hogy nem szeretnek, hogy a szeretüket vonják meg. Ha ezt nem így, hanem kedvesen, a hiszti mértékétõl függõen persze, de higgadtan, magyarázattal ellátva, szeretetteljesen, valami mást ígérve közlik, az mindjárt másképp ülepszik le egy kisgyermek lelkében. Én vallom, hogy a kommunikáció rengeteget számít, hiszen ezen keresztül közvetítjük az érzéseinket. Saját tapasztalatom még nics, Ti sokkal inkább vagytok gyakorló szülõk, a kislányom még csak 1 éves múlt, így hát tanácsot sem akarok adni, csak meg szerettem volna osztani az elményeimet veletek.

Egyébként én 3 három gyereket tervezek elsõ körben, és úgy negyven felé közeledve egy második kört minimum 2 babával. Csak hogy legyen egy kis szünet közte, és hogy ne kezdjek el túl hamar "visszavonulni"....aztán majd persze meglátjuk hogy hozza az élet.

Emese

Sziaztok!

Edóka!Verus már nagyon várja...

Emesemama!
Szerintem is nagy hangsúly van a kommunikáción, talán ez az a terület, ahol a legnagyobb fejlödésre van szükség, mert sajnos az emberek min 80 %-a kommunkikációs zavarban szenved, és ez alól a gyereke/gyerekei sem kivétel. Pedig ezen nagyon sok múlhat, pont, ahogy írtad!

sziasztok!

Zalán

Sziasztok!

Emesemama!
Csatlakozom Zalán hozzászólásához. Valóban teli a világ kommunikációs zavarban szenvedõ szülõvel-gyerekkel

Én ugyan (még) nem vagyok nagycsaládos, 2 kislányom van,de az én gyerekkorom is a szocialista rendszerben telt el, nagy családban. Én ilyen jellegû (nem kapom meg, amit kérek-jellegû) problémával nem kerültem szembe. Na nem azért mert annyira jól álltunk anyagilag- egyszerûen eszembe sem jutott, hogy kérjek (farmert, magnót, biciklit). Míg a kisebb tesóim, ha kértek (nem toronyórát, lánccal..) általában megkapták.Igazából én egy boldog gyerekkorra emlékszem vissza. Nem tûnt fel az, hogy azért, mert "sokan" voltunk, kevesebb jutott volna. Mondjuk nem volt nagy választék pl. gyerekruhában sem. De ma olyan nagy különbségek tudnak lenni, akár egy osztályban is, hogy hihetetlen.
Úgy hiszem, sokkal fontosabb, hogy mit adunk a gyerek lelkének, mint az, hogy kínai (netán turis) ruhában, vayg 10ezer ft.-os farmerban jár-e?

Bocs, ez lemaradt:

Üdv. mindenkinek, Jovika

Sziasztok!

Hát akkor egy kicsit én is nosztalgiázom.
Mi csak ketten voltunk testvérek az öcsémmel, de mivel pedagógus az édesanyám, és apám sem keresett túl jól, szóval bizony mi sem kaptunk meg mindent amit szerettünk volna. Pedig szegény anyukám éjszaka bedolgozást vállalt kötõsöknek, csak azért hogy azért a legalapvetõbb dolgokban ne szenvedjünk hiányt. És én boldog gyerekkorra emlékszem vissza, és azt már csak anyukám szokta mondogatni, hogy amikor kicsi voltam és megálltunk egy kirakat elõtt, akkor én nem azt kérdeztem, hogy ugye megvesszük ezt vagy azt, hanem azt, hogy "ha sok pénzünk lesz", akkor megvesszük-e ezt vagy azt. És ez utólag is nagyon bevált módszer, mert ilyenkor persze hogy azt mondja a szülõ hogy akkor igen, meg fogjuk venni.
Nálunk három gyerek van, a picike még csak két és fél hónapos, de a lányaim, fõleg a nagyobb elég sokmindent megvetetne velem ha kötélnek állnék. Pontosabban ez volt régebben, aztán megmagyaráztam neki, hogy ha szétszórjuk a pénzt úgy hogy kis apróságokra költjük, akkor aztán nem fogunk tudni spórolni hogy a vágyva vágyott kertes házat megvegyük-felépítsük. És ez csodák csodájára hatott. Azóta már õ maga mondja ha nézegetünk valamit, hogy ez milyen szép de hát nagyon drága, és mi most ezt nem vehetjük meg mert kell a pénz a kertes házra. És mindezekhez csak 5 és fél éves, és ilyen kis okos, hogy ennyire érti ezeket a dolgokat. És tényleg minden gondolata a leendõ ház körül forog, és olyan aranyos, mert õ azt kérdezgeti, hogy ha már meglesz a házunk, akkor ugye lesz pénzünk megvenni ezt vagy azt.
Bocs ha hosszúra sikeredtem, de fontosnak tartottam elmondani ezeket a dolgokat.
Sziasztok, és tartsunk össze mi gyerekesek (mindegy hogy egy vagy több gyerek szülei vagyunk-e)!

Szép napot mindenkinek: Norcsi.

Sziasztok!

Kinga, mail ment, örülök, hogy otthon vagytok!

Zalán! Tök ciki, de amíg Edóka nem írt egyoldalon téged és Verust, nem esett le, hogy te Zalán, meg ott is Zalán... Tudom,erre az a válasz, hogy pedig nem túl gyakori név, de hát ez van.

Errõl a nem kapom meg dologról, meg a hogy is boldog az ember. Épp nemrég írtam, tán a Bababarát ország topicban elnosztalgiázva, hogy hogyan is osztott szét anyu négyünk (szülõkkel együtt) közt egy-egy pici csokit esténként, és milyen boldogok is voltunk vele. Mi is, páromék is ketten voltunk testvérek, de mindkét családban (fõleg páromnál) bõven lehetne mesélni, mire tellett, meg mire nem. És a boldogság tényleg nem elsõsorban azon múlik.
A másik, hogy hogyan mondjam a gyereknek? Nos, nem tudom, de nekünk ez valahogy sose volt gond. A gyerek megszokta, hogy megyünk boltba, veszünk kenyeret, tejet, de nem veszünk mellé nasit. És eszébe sem jutott!! Komolyan, most hogy nagyok, és kicsit jobban vagyunk anyagilag, most gyakrabban "mûsoroznak" ilyen téren, mint régebben. Neem sose hisztizett egyik se a boltban, hogy õ ezt és ezt a csokit kéri, mert eszükbe sem jutott. Még az elsõ fiammal -lakótelepen laktunk- az volt a standard séta, hogy egy rakás kirakatot végignéztünk. És õ berakta magának, ez itt azért van, hogy nézegetni lehessen, és egyszer se állt neki nyavajogni, hogy vegyük meg, amit lát. Komolyan, szerintem azt hihette, hogy az nem is eladó, vagy nem tudom.
Most meg már, hogy nagyok, olvassák az árakat, és maguk mondják, mi drága, és hogy nem éri meg stb. Meg most már van egy zsebpénzre emlékeztetõ pontrendszerünk, amihez házimunkával kereshetnek pontokat, és rajtunk keresztül költhethnek is belõle (meg fegyelmezésbe is fogy), akkor is gondosan számolgatnak. pl. így jöttek rá, hogy van a boltban a kinder pingu meg van mellette egy másik (smurfy), ami ízre tök ugyanolyan, viszont fele annyiba kerül. És innentõl a noname-et veszik, és spórolnak maguknak.
Szerintem ez -bizonyos határok között, mert azért ha éhezik valaki meg hasonlók az már ezeken kívül esik - megszokás kérdése is, meg nevelésé is.
És lehet, hogy van, aki tragédiának érzi, ha nem tud a gyerekének 18 éves korában kocsit tenni a popsija alá, hát én nem érzem annak. Az jó lenne, ha tudnék majd valami indítást adni nekik, mikor kirepülnek a fészekbõl, de a legfontosabb, hogy milyen embert nevelek belõlük. És az nem azon múlik, hogy lesz-e 18 évesen kocsijuk (sõt).

Ezt már egyszer kérdeztem, de most megteszem újra: van köztetek olyan, aki a NOE-ben tag? (NOE=Nagycsaládosok Országos Egyesülete) MÉg 7 év alatt nekem se került sorra, pedig egyszer már eljutottam odáig is, hogy kaptam tõlük csekket...

Ildi

Ildi!

Mi azok vagyunk..

Verus

Ildi!
Én is pont idáig jutottam a NOE-vel, de mostmár szent elhatározás, hogy belépünk!
(Csak még nem tudom, mikor jutok el oda......)
Miért kérded?

Edóka

Sziasztok!

Biztos hülyeséget kérdezek, de mentségemre szolgáljon hogy még nem régóta vagyunk nagycsaládosok. Mivel jár ha belép az ember a NOE-ba? Programokat ajánlanak, ismeretségeket lehet kötni, vagy segítséget nyújtanak bizonyos téren, vagy pontosan mit takar az egyesület mûködése? Mi a lényege?

Köszi a választ elõre is: Norcsi.

Sziasztok!
Na, akkor nem szégyenkezem nagyon. Nekem egy éve áll a csekk, hogy majd befizetem a NOE-ba... Pedig tényleg nem rossz, a barátnõm pártoló tag (merthogy "csak" 2 gyereke van), õ meséli, hogy oszogatnak Danone ajándékokat (joghurt, Petit danone stb.), vannak találkozóik mindenféle gyerekprogramokkal, szülõknek kedvezményes színhátjegyek stbstbstb. Verusék biztos sokat tudnának mesélni.

Nagyon jó olvasni benneteket, nagyon egyetértünk!
Emese

Norcsi!

Mi is azok vagyunk.
Havonta jon egy kicsit info-fuzet, nekem sokszor az "erdekvedelem" resz tetszik, ott mindig bemutatjak, elmagyarazak, ha vmi adozasban, tamogatasi rendszerekben valtozik.
Ezenkivul ha barmi kerdesed van tamogtasokkal kapcsolatban, fel lehet hivnia titkarsagot, es ott van nehany okos no, es minden kacskaringos helyzetedre tudnak tanacsod andni, mi vonatkozik rad.
A jelenlegi kormanynal tunak valamelyest lobbyzni is, egyes dolgokban mint civil szervezetnek ki is kertek a velemenyuket (nem bokros-program modra).
Vannak valoban mindenfele gyerekeseknek programok.
Mi pl. tavaly egy nagyon kellemeset nyaraltunk veluk, a NOE szervezesben, jelenlegi kormanyzatnal kapnak is erre kozponti kalapbol tamogatast.
A tagdij nagyjabol a kis havi ocskapapiron ocskanyomat eloallitasa ,es postakoltsege.
Ja igen, 2 gyerekeseknek letezik naluk a "partolo tag" statusz.
Nezd meg: www.noe.hu
udv
zsolt

Köszi Emese és Zsolt!

Megnézem!

Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok!
Mi már elég régóta NOE-tagok vagyunk, és pl. mi is megpályáztunk egy nyaralást tavaly, és tök jó volt, meg is ismerkedtünk egy másik nagycsaláddal (közös volt a ház, ahol laktunk). Nagyon rég nem éreztük olyan jól magunkat, mint azon a héten! Van még olyan is, hogy belföldön ha utaztok, akkor 90 %-os kedvezmény jár a jegyekre!(Bp.-en kívül persze, és azt hiszem, ez a nagycsaládokra vonatkozik, nem a NOE tagokra...) Aztán van egy pár hely (Állatkert pl.), ahol jelentõs vagy kevésbé jelentõs kedvezményeket lehet igénybe venni.
Ja, joghurt-osztás nincs ...legalábbis mi sosem kaptunk ilyenformán semmit. És sajnos van, hogy nem egyértelmûen képviselik az érdekeinket, de nem akarok túl szubjektív lenni.
Összesítve szerintem nem rossz, gyakorlatilag csak elõnye van, ha beléptek, a tagdíj szerintem elég elhanyagolható összeg (éves viszonylatban persze)
Üdv mindenkinek: Zalán

Na, most már okosodtam egy kicsit!

MOndjuk a Danone... aki még emlékszik tavalyi ott topicként nyitott topicomra, na mindegy. De a többi egész jól hangzik. Igaziból én azt nem láttam át sose, hogy túl azon, hogy elmondják a magukét, tudnak-e effektivek is lenni. Amint most látom, errõl köztetek is megosztlanak a vélemények.

Ildi

Sziasztok!

Kicsit Off, de tõlünk a bölcsiben beíratáskor negkérdezték, hogy nincs e három gyerekünk, mert akkor kedvezményes napi díjat kell csak fizetni. Szóval jó ezt megkérdezni a közösségben is, hogy nem jár e valami engedmény. A MÁV-nál, ha három saját gyerekeddel utazol, mindegyikõtöknek jár a 90%-os kedvezmény. Hat év alatt meg ingyen utazik a lurkó.
Bori

MÁVnál tudtommal csak 4 év alatt utazik ingyen a lurkó. Legalábbis 2.5 éve még így volt. (a csúcs ezidõtájt az volt, mikor az ikreim már betöltötték a 4-et, a lányomról ki is nézték, de a fiamról nem) És a Volánnál is van állítólag, bár azt nem próbáltam.
Igen, az ovi-suli kaja 3 gyerektõl fölfele félárú.
Viszont a BKV a standard áraiból nem ad semmit. De a hétvégi családi jegye nagyon klassz, 12 vonaljegy áráért 2 felnõtt és 5 gyerek utazhat amennyit csak akar.
Ildi

Sziasztok!
A MÁV idén változott, 6 éves korig nem kell jegy, a Volán is változott, ott viszont most lett 4 év a korhatár.
Vonaton Ha 2 gyerekkel utazik felnõtt, 33%-os kedvezmény jár neki, 3 vagy több gyerekkel az egész családnak 90% a kedvezmény, aki ingyen utazik, természetesen nem kell jegyet vennie, de a létszámba beszámít
Nem vagyok vasutas, csak nyáron így mentünk le párszor a Balcsira strandolni, meg Pestre is nagynéha így utazunk... Aztán ha nem hétvége van, elvesztjük a vámon, amit nyertünk a réven, merthogy BKV....
A NOE újságból még rég (kölcsönkaptam) kinéztünk egy jó nyaralós helyet, azóta is visszajárunk....

Edóka

Sziasztok!

Nemrég leültem lazítani a TV elé.., kapcsolgatok jobbra-balra, kikötök a BP.TV-nél, ahol éppen a nagycsaládosokról szóló müsor volt.
Megkérdezett az "igen tapasztalt" riporternõ egy anyukát (ez vmi NOE-s rendezvényen készült riport volt), hogy hány gyereke van..(5) És miért van ennyi...(válasz: hááát, mert szeretjük a gyerekeket, meg családcentrikusak vagyunk..) És UGYE sokat nélkülöznek??? ..(Háát, tényleg nem könnyü, de nem ettöl függött az, hogy mennyit vállaltunk..) Értitek, az volt tulajdonképpen a riport lényege, hogy mennyire szar, ha az embernek ennyi gyereke van..
Majd elkapott egy gyors interjúra egy kiskölyköt (10 év formát), aki egy három gyerekes családban a legkisebb gyerek: "Milyen érzés nagy családban lenni?" A kissrác hebegett, hogy hát tööök jóóó, mert van kivel játszani és van kihez szólni..."És jobb lenne, ha egyke lennél, mert akkor több jutna rád???" -Na, itt volt az egyik pont, ahol majdnem röpült a kisbalta a TV-be!! Hogy lehet ilyen riportot leadni, meg egyáltalán, ilyet kérdezni egy kisgyerektöl? (Mellesleg, nem is lehetne egyke, hiszen ö a harmadik)
A következö bevágás a Rózsa Müv.Házban készült, szintén NOE-s buli, vmikor december közepén:
Ugyanez a riporter csaj megszólított egy nagyit, aki 5 gyereket nevelt fel és van 11 unokája.
Lényegretörö volt itt már: Hogy lehet az, hogy maga és a férje is matamatika tanár és ENNYI gyereket vállaltak?? Miböl, mert maguk nem kereshettek olyan sokat??
Ez volt a második pont..

Azon gondolkoztam, hogy lehetséges az, hogy a csaj a GYIVI riportere volt Vagy csak annyira primitív, hogy el sem tudja azt képzelni, hogy van más is az anyagiakon kívül?? Hogy nem csak azért vállal az ember ennyi/annyi gyereket, mert szeretne baromi szarul élni és nem az élteti, hogy: na most sírhatok, hogy nekünk aztán mennyire rossz??
Bocs, hogy így kifakadtam, de szörnyü, hogy még a TV-böl is az folyik, hogy aki nagycsaládos, az csak szegényházi lehet, aki putriban lakik, a gyerekei éheznek és csak a csoda folytán képesek életben maradni..

Zalán csak azt sajnálja, hogy Öt sosem kérdezik ilyenröl

Verus

Kedves Verus!

Még jó, hogy nem láttam ezt a mûsort, mert megütött volna a guta mérgemben ott helyben. Hát mit gondol az a liba? Tuti azért van nagy családja valakinek, mert utálja a gyerekét és rosszat akar neki. Ostoba! Biztos valami egyke õ maga, és el se tudja képzelni, hogy mennyi JÓ van abban, ha az embernek több testvére van. Én azt láttam, hogy a normális sok gyerekes családban felnövõ emberkék, sokkal jobban odafigyelnek másokra és sokkal jobban értékelnek bármit, amit kapnak. Más, pozitívabb értékrenddel nõnek fel. Aki meg ilyen begyöpösödött agyú az ne menjen riporternek!
Na, jót mérgelõdtem, de ha még a média is erre akarja terelni a közgondolkozást....
Bori

Sziasztok!
NOE miatt épp ma kaptam egy jó kis letolást a nagylányunktól. (És igaza volt!) Merthogy a barátnõje egész télen NOE tiszteletjeggyel járt korizni a mûjégre, kaptak egy csomót, az összes ismerõsét is viszi. Mi meg be se léptünk. Az én barátnõm meg felvilágosított, hogy van pl. olyan akciójuk is, hogy veszel egy gyerek uszodabérletet (1800 Ft/10 alkalom), azzal tízszer bemehet egy egész nagycsalád. Ennyit sikerült újonnan kiderítenem róluk, meg kapoatm új csekket, hogy fizessem be az éves tagdíjat (2500). Be kéne, nem?
Üdv:
Emese

Sziasztok!

Megnéztem a NOE honlapját, majd felvettem a kapcsolatot velük írásban, és ki is küldték a csekket meg a NOE levelek egyik számát. Engem az érdekelne nagyon, hogy hogy megy a pályázás a nyaralásokra, valamint az hogy igazából miben különbözik ha egy csoporthoz csatlakozol attól ha mint egyéni tag lépsz be. Hozzánk ugyanis közel nincs csoport, úgyhogy nagy valószínûséggel egyéni tagként csatlakozunk.
Az uszodai bérletekrõl én is hallottam, arról van valakinek tudomása, hogy melyik uszodákban van ilyen lehetõség? (Errõl nem tudott a NOE-titkársága felvilágosítást adni.)

Sziasztok: Norcsi.

Norcsi!
Ha csoporthoz tartzol, akkor tõlük kapsz információt mindenféle kedvezményrõl, akcióról, ott veheted át pl. a joghurtokat meg amit épp oszanak. Ha érdekel, mi Lõrincen lakunk, a barátnõmék csoportvezetõk, nem vagyunk túl messze, esetleg csatlakozhattok ide is. Ha egyéni tag vagy, nem tudom, mi a helyzet.
Uszodabérlet: a lõrinci Park Uszoda tuti, saját szememmel láttam a belépõt NOE bélyegzõvel ellátva. Szerintem minden kerület/csoport más akciókat hirdet, más intézményektõl, cégektõl kap hasonló támogatást. Nem is biztos, hogy pl. mûjégjegy nekünk is járna, lehet, hogy csak az ott lakóknak.
És ma befizettem a tagdíjat!!!
Emese

Emese!

Én is befizetem a napokban. Ti is a Lõrinci csoporthoz fogtok csatlakozni? Még vacillálok, de nem a belépéssel kapcsolatban, hanem hogy csatlakozzunk-e csoporthoz vagy sem. Megírnád hogy a barátnõd hol elérhetõ?
Köszi, szia: Norcsi.

Sziasztok!

Azt szeretném megkérdezni, hogy mit jelent az, hogy két gyermekkel pártoló taj lehetek? Milyen kedvezményeket kapnék?

Köszi
Zsu

Nyitottam egy ADÓ 1% topicot. Örülnék, ha valaki beleírná a NOE számlaszámát!

Sziasztok!

Még utazási kedvezményrõl. Alighanem a Volánnál is hat évre változott az ingyenesen utazó gyerekek korhatára. Eddíg tuti négy volt, mert a "nagy" fiamnak idén õsszel kellett elõször jegyet vennem, mivel betöltötte a négyet. Ugyanakkor az önkormányzat fizette az éves bérletüket (a szomszéd faluba járnak oviba), most januárban meg visszakérték a kiosztott bérleteket mondván, hogy az tanév hátralevõ részére visszafizeti a Volán a bérlet árát a hat év alattiakra. Õk csak tudják, nem?
Bori

Sziasztok!
Nekem meg "csak" 2 gyerekem van, de szeretnek en is nagy csaladot. Szivem szerint negyet, de a ferjemnek eleg a 2. Hasonlo okok miatt, amiket leirtatok. Hogyan tudnam meggyozni? En megalkudnek a 3-mal is, de a 3.-rol is csak 10 ev mulva akar hallani... Bar meg akkor sem keso, de en imadom a gyerekeket(sajna csak kesoi egyke lehettem, tortenet hosszu miert), es kb. 4 ev mulva en mar szeretnem azt a bizonyos harmadikat, es a negyediket meg utana 5 evre. De hat a ferjem hajthatatlan. Mondtam vannak noi praktikak... Erre mosolyogva ugyan, de azt mondta, hogy ha kismama lennek, azzal avalasi papirom irom ala... Tudom, lehet puhitani, de o csak akkor szeretne meg, ha lesz csaladi hazunk, mert a jelenlegi ketszobas lakasunkba, (sok kolcsonnel) tobben nem ferunk...
Moni

Szia Móni!

Hát nálunk is hasonló volt a helyzet, meg a hozzáállás a párom részérõl. Csak mi egy szobás albérletben, építkezés közepén vagyunk, májusban mentem vissza dolgozni. No, a védekezést azért nem vittük túlzásba. Én pedig imádkoztam egy harmadik babáért. És Isten úgy látta helyesnek, hogy megadja. Azóta néha elbizonytalanodom, hogy tán mégis kicsit várni kellett volna, de mára már a párom is örömmel várja a kis harmadikat, annak ellenére, hogy mindketten tudjuk, valóban nem volt éppen egy ideális idõzítés a mi szemszögünkbõl, de bizonnyal így lesz a legjobb. Gondolom ezzel sokat nem segítettem (én is szeretnék még babát, csak a párom meggyõzésével vannak nekem is gondjaim), de talán erõt ad, ha tudod, hogy nem vagy egyedül.
Üdv:Bori

Moni!

A ferjemek harman vannak, a testverei 11 es 9 evesek voltak amikor szuletett. A parom pedig nem erezte igazan hogy vannak testverei, ezert bar mi is gondolkodunk a 3 baban, biztosan nem ebben a felallasban.

Timi

Verus, Bori!

Kiakadtatok egy bizonyos TV-müsoron, helyesebben riporternön. Az is elhangzott, hogy biztosan egyke. No, én ezt mint egyke nem írom alá, ugyanis nagyon sokat vágyakoztam kistestvér után... Mivel a férjem is egyedül nött fel, meg sem fordult a fejünkben, hogy kettönél kevesebb gyerköcöt szeretnénk. (Most várjuk az elsöt) Az a nö szerintem nagyon félhet az anyagi gondoktól, elég sajnálatos, hogy sokan a harmadik gyereket már a luxuskörülmények elérése mögé rangsorolják.

Csipkebogyó

Pont ez az iszonyú veszély, hogy azt súlykolják az emberekbe, hogy a sok gyerek micsoda anyagi csõd, és egyenlõ nyomorral, ha valaki sok gyereket vállal.
Szerintem is nagy feladat a sok gyerek, de egyáltalán nem anyagilag elsõsorban. Ha olyan társadalomban élnénk, ahol az az "emberséget" is elismernék, ez egyáltalán nem lenne olyan nagy gond.

Sziasztok!

Halódik ez a topic, pedig korábban olyan jó hozzászólások voltak.
Utolsó beírásom óta már háromgyerekesek, tehát nagycsaládosok vagyunk (a beírásokkor még csak vártam a kisfiamat). Azóta hogy megszületett, persze találkozom a korábbi problémákkal, a biztonsági õr ott koslat a nyomunkban a boltban, vagy az emberek összesúgnak a hátunk mögött hogy három ilyen kis gyerek, szegéééééény...
Mivel itt a neten hála Istennek sok nagycsaládossal "ismerkedtem meg", akik értelmiségiek, mégsem a karrier-építés áll az elsõ helyen az életükben, így most már kezdem magunkat sem valamiféle fehér hollóhoz hasonlítani, jólesõ érzéssel töltött el például az is, hogy ahol nyaralni voltunk, az Õrségben, szinte minden család akikkel találkoztunk (sokan voltak) háromgyerekes volt, sõt volt ahol már útban volt a negyedik is.
Viszont beszélgettem a barátainkkal, akik szintén értelmiségiek, viszont egy gyerekük van és nem is terveznek többet, azért hogy ennek az egynek mindent meg tudjanak adni. Elmondták hogy az õ ismerõsi körükben csupa gyermektelen pár van, akik már elmúltak 30 évesek, de valahogy nem akarnak gyereket, mások elõbb a lakás, autó (nem ám Suzuki) megszerzését látják fontosnak és csak ezután jöhet a gyerek. Egyszóval sokan vannak sajnos ilyenek is.
Ezt most csak azért írtam hogy szívesen látnám hogy Ti hogy látjátok ezt, valóban felelõtlenség (ezt nekünk már többen is a szemünkre hányták, hát ha még tudnák, hogy majd akarunk negyedik gyereket is)ebben a társadalomban a több gyerek vállalása? De ha mi nem tesszük meg, akkor kik gyarapítják az amúgy fogyó kis nemzetünket? Az etnikumok, ahol a gyerekek vagy az utcán vagy az intézetben nevelõdnek? Mi lesz a magyarsággal mondjuk 100 év múlva, el fog tûnni a történelem süllyesztõjében?

Sziasztok: Norcsi.

Sziasztok! Szia Norcsi!
Amikor olyan emberrel találkozom aki "anyagilag" nem tudja elképzelni a gyereket azt gondolom egyszerûen érzelmileg, lelkileg nem elég "gazdag" hozzá.
Lehetnek és vannak is azonban más okok is.
Mindig is három gyermeket szerettem volna és most itt vannak. Gyönyörûek, okosak...
A további gyerekeket én az idõ hiánya miatt érzem "felelõtlenségnek".
Van egy egyetemi diplomám. A szakmámban azt csináltam amit igazán szerettem. A "baja" csak az, hogy legalább napi nyolc órában és fix munkahelyen végezhetõ. Budapesti viszonylatban ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek is kb 6,15-kor ébresztõ ahhoz, hogy 8-ra a munkahelyemen legyek. Optimális esetben du. 5-re itthon vagyunk. Ahhoz, hogy egy óvodás, kisiskolás ébreszthetõ legyen hajnalban, 8-kor alvás! A gyerekekre fordíthtó intenzív idõ kb.1,5 óra!!! Mire elég??? (Persze lehet vacsora, fürdés... alatt beszélni, de az mégsem olyan mint kettesben.
Ezt nem tehetem meg Velük!! Így számunkra egy megoldás maradt lemondok a munkámról (nagyon nehéz- még most is gondolkom), és 33 évesen elkezdtem egy fõiskolát amellyel tudok itthonról vagy 4-6 órában dolgozni.
Most úgy tûnik, hogy a három gyerek -akiket lehet hozni, vinni (iskola, tanfolyam, óvoda..)- mellett ennyi munka belefér. A további apróságokat én már "csak egy családjáért dolgozó Anyával" tudom elképzelni. Ezt viszont én nem tudom felvállalni.
Hú ez hosszú lett és elég személyes is. Mindezzel csak azt szerettem volna írni,hogy én is küzdöttem a karrierért amit elértem és most lemondok róla. Örömmel megteszem, de akkor is nehéz.

Üdv mindenkinek: Tánya

Sziasztok!

Én kívülállóként szeretnék hozzászólni a témához, mivel egyelõre még csak 2 gyermekem van, de remélem hamarosan a harmadik is pocakba kerül, és talán szeretnénk majd egy negyediket is, bár ezt még majd meglátjuk.
Norcsi megnyugtatására leírom, hogy mi is utána szoktunk fordulni a 3 vagy több gyerekkel sétálgató anyukáknak-apukáknak, sõt össze is súgunk a hátuk mögött, de nem azt mondjuk, hogy szegények, hanem azt, hogy milyen szépek-aranyosak így együtt. És irigykedünk...
Ami a karriert illeti, nekem is 2 diplomám, 2 nyelvtudásom van, és ma úgy látom, hogy ha a a gyerekeimmel az általam elképzelt szinten szeretnék foglalkozni, akkor nem fog beleférni az idõmbe a karrierépítés.
Az elsõ 2 gyerek után viszajöttem dolgozni, ami arra volt jó, hogy most már világosan látom, hogy ez a világ engem kevésbé érdekel, mint a családom-otthonom. Fõleg úgy nem, hogy egy multinál dolgozom, ahol a munkaidõ jellemzõen nem 8 órából áll.
Olyan életet képzelek el, ahol reggel majd én viszem a gyerekeimet oviba-iskolába, este én megyek értük, és utána el tudom kísérni õket edzésre, elvinni játszótérre, úszni, bábszínházba...mittudomén. Három-négy pici gyerekkel ez szerintem egész napos program, bár még gyakorlati tapasztalatom nincs róla. Késõbb ahogy növekszenek-önállósodnak talán 4-6 órában el lehet menni dolgozni, csak az a probléma, hogy az én szakmám az a tipikus karrierépítõs, ahol nem lehet 4 órában dolgozni, és nem lehet 5-10 év kihagyással újrakezdeni. Lehet, hogy nekem is pályát kell majd módosítanom, csak fogalmam sincs, hogy mit tanuljak 31 éves fejjel. Van valami tippetek?
Az utóbbi pár hónapban ezt a kérdéskört rágtam-gyúrtam magamban, mert a döntéssel sokmindent fel kell adnom, amiért éveken át tanultam-küzdöttem, és nem akartam elhamarkodottan dönteni.
Én is egyre több nagycsaládos értelmiségit ismerek, és nagyon tetszik nekem ez a tendencia. Csak itt a munkahelyemen van 1 négygyermekes, és 5 háromgyermekes család, meg egy csomó kétgyermekes. Összesenkb. 70-en dolgozunk itt, de a többség persze ifjú titán. A nagycsaládosoknak meg kivétel nélkül a férfitagja dolgozik itt, a feleségek otthon vannak a gyerekekkel.
Több olyan ismerõsöm is van, ahol csak 2 gyerek van, de sokszor emlegetik, hogy jó lenne-lett volna még egy gyerkõc, csak nem tehetik, mert az anyuka keresi a nagypénzt, apuka meg közalkalmazott, és nagy érvágás lenne.
Összességében az én környezetemben elég pozitív a hozzáállás a több gyerek kérdéséhez, csak egyetlen ember nem ért velünk egyet, az anyukám. Õ simán lehülyézett, amikor megtudta , hogy akarunk még babát. Mivel van egy fiunk meg egy lányunk, ezért még érthetetlenebb a számára a történet, de látva az elhatározottságunkat, azt hiszem, hogy már beletörõdött. Bár mindig kapva-kap az alkalmon, ha szóba kerül, hogy mennyibe kerül egy iskolatáska, vagy egy lakás vagy bármi... ilyenkor tesz egy -két kósza megjegyzést, de elég jól le tudjuk szerelni.

Na, jó bõ lére eresztettem.BOCS!!

Sziasztok,
Vercsi

Sziasztok!
Egyetértek Veletek abban, hogy nem a pénz határozza meg azt, hogy valakinek hány gyereke van. A nagyobb fiam akkor született, mikor 4. éves voltam (szigorlat után 5 nappal), a kicsi 1,5 év múlva. A GYES-en és a kezdõ fizetése minimális volt, és sokan hülyének néztek, hogy így vállajuk õket, de én szerettem volna, hogy kevés korkülönbség legyen köztük. Õk most 4 ill. 2,5 évesek. Szerettünk volna harmadikat (kislányt), de egyszerûen nem jött össze. Mostanra az a gond, hogy már olyan jó, hogy el tudunk menni velük mindenhova, vagy egyszerûen ha a férjem nem ér rá, akkor beültetem õket a kocsiba, és csak megyünk (egy hétig nomád táborban voltam velük). Ha most szülnék egy harmadikat nem tudom, hogy egyedül hogyan tudnám ezt megtenni velük, egyszerûen azért, mert "csak" két kezem van. Tehát tipródok, fõleg azért, mert jövõre lesz meg a 2. diplomám, tehát épp elkezdhetnék dolgozni.
Nekem nehezebb eldöntenem, hogy vállaljuk-e a harmadikat, mint pénz nélkül, egyetemistaként, az elsõt megszülni.
Próbáljatok meggyõzni!
Sziasztok: Timi

Sziasztok!
Ma a Nyugati pu. elott lattam egy fiatal anyukat egyedul 4 fiucskaval- a legnagyobb, kb. 6 eves lehetett max, a legkisebb meg max. 1 ev korul.Mig en irigykedve neztem ra- halljuk am, hogy egy masik no jo hangosan, hogy lehetoleg az erintett is meghallja azt modta "Szegeny, negy fiuval van "megaldva".." No comment..a tarsadalom hozzaallasarol!
Tea

Sziasztok!

De jó hogy éledezik a topic!
Tánya egyetértek veled, az az igazság, hogy amíg régebben (még a gyerekek elõtt) én is úgy gondoltam hogy majd a szakmámban (amit szeretek) milyen karriert fogok befutni, soha nem voltam még táppénzen sem, a gyerekek születésével ez egycsapásra megváltozott. Most már egyáltalán nem vágyom vissza, élvezem az itthon-létet, az anyaságot, és egyáltalán nem érdekel hogy a munkahelyemen már a második gyerek hírére nagyon ferde szemmel néztek rám, hát még mikor a harmadikról értesültek! Az a gond, hogy a 4-6 órás munka-lehetõségek hiányoznak. Pedig annyit a 3, illetve majd a négy gyerek mellett is el tudnék látni, de sajnos ez a társadalom nem errõl szól. Itt a bölcsi, ovi veszi át a család szerepét, mert a szülõk kénytelenek már korán visszamenni dolgozni, ha meg akarják tartani az állásukat.
Klassz ez a lehetõség amit írtál, hogy újra tanulsz, én is 34 éves vagyok, de nagyon nagy akaraterõ kellene ahhoz hogy ismét beüljek az iskolapadba. Tanulás, vizsgák, idegeskedés... De igazad van, hogy a lényeg az hogy utána olyan munkát tudj végezni ami mellett elég idõd marad a gyerekekre is.
Vercsi.Nagyon jó dolgokat írtál, és bizony sajnos nagyon igaz. Nálunk is úgy áll a helyzet, hogy én már többet keresnék a férjemnél ha visszamennék, de én egyszerûen nem vagyok hajlandó lemondani azokról az apró örömökrõl, hogy én láthassam az elsõ ügyetlen lépéseket, nekem mondja az elsõ szavakat, vagy jövõre amikor a kislányom az iskolát kezdi, hogy ne én foglalkozzak vele, ne együtt üljünk a füzet és könyv fölött és ne együtt tanuljuk meg az alapokat. Én nem azért szültem õket hogy más nevelje õket. Az oviban is csak félnaposak (a kicsi most kezdi majd el), és az is inkább a gyerek-társaság kedvéért kell. Nálunk a családban szintén nagyon elkerekedett szemmel néznek ránk, bár a negyedik gyerek tervét még csak nagyon kevesen ismerik. Anyósom már a harmadiknál "finoman" megjegyezte, hogy ugye most már elköttetem magam? Nem tudom hogy fog majd reagálni a negyedikre, de nem is érdekel. Nem az õ lelkiviláguk a lényeg, hanem a mi döntésünk.
Timi, szerintem ez nagyon rajtatok múlik, ha most úgy érzed hogy vissza kéne menned, akkor sincs még késõ arra hogy késõbb még vállaljatok egy újabb babát. (Szerintem.)
Tea. Sajnos ez nagyon jellemzõ,ez az oda-mondogatás, mutogatás, és ha az ember ennek az ellenkezõjét tapasztalja az olyan jó tud lenni!

Sziasztok, és remélem hogy egyre több hozzátok hasonlóan gondolkodó család lesz itt ebben a kis országban!

Norcsi.

Sziasztok!
Tímea! Szerintem csak akkor szabad vállalni a köv. babát ha igazán szeretnéd. Nálunk a 2.és a 3. között kicsit több, mint három év van. Addigra a "nagyokkal" már lehetett jönni, menni. Azt gondoltam, hogy ha már felvett a családunk egy ritmust attól ne nagyon térjünk el.Végig kellett gondolni mi az amirõl valóban egy-két évre le kell mondani (errõl nem írok) és mi az ami újonnan felvehetõ. Így vállaltuk például,hogy 5 hónapos volt a legkisebb mikor elmentünk Bozsokra Szilveszterezni -egy hétre. Ott minden nap reggel útra keltünk és egész nap úton voltunk. Nem azt mondom, hogy "nagy élmény" folyamatosan kocsiban szoptatni vagy -8 fokban tisztába tenni, de a "nagyok" miatt megérte. ( Ezt csak a harmadik kicsivel a többiek miatt tudtam és mertem megtenni.)
Egy új program lett,hogy a lányokat (Õk a nagyok- most 6 és 4,5évesek)tavaly beirattuk síiskolába. Szintén elég húzós volt mikor én vittem Õket. "Kellemes" ködös, deres reggeleken 8,10-kor kellett indulnunk. Mivel babakocsival megközelíthetetlen ezért a csöppség a hasamon, hátamon egy hátizsák két síbakanccsal+léccel, hisz a lányok még nem tudják végig vinni ill. néha nekik is fogni kell a kezüket. Végig álltam az egy órás edzést majd irány haza. Cc. 11,15-re értünk haza. Egy kis szoptatás vhol, ebéd és ha szerencsém volt utána mind a három egyszerre aludt. Való igaz, hogy ezek a napok nem rólam szólnak, de a kipirult, boldog arc az ami miatt legközelebb is útra kelek.
Ez csak két példa volt a " jövés- menésre" a mi életünkbõl. Gondolom mindenki tudna mesélni. Szerintem egy harmadik kisbabával már sokkal vállalkozóbbá válik az ember(-ez nem lehet akadály)!!!
Norcsi! Ha jól értem Nálatok is jövõre lesz iskolás a "nagy". Egy kicsit engem a dolognak azon része foglalkoztat, hogy hogyan fog mûködni a közös tanulás miközben a kicsik csacsognak!

Tánya

Kedves Tánya!
Ez a vállalkozó kedv nálunk is megvan, a fiúkkal mentem én is babúszástól, esküvõn keresztül nyaralni stb. Most nomád táborban voltunk (4 ill. 2,5 évesek a fiúk), és nagyon ügyesek voltak. Érdekes módon a férjemet az érettségi találkozóján gyõzködték, hogy ha a leehtõségünk megvan, miért nem vállaljuk a harmadikat, mert mennyire támogatják a nagy családokat, mindenféle kedvezményeket adnak, stb. Sokaknak ez van a tudatában a 3 gyerekkel kapcsolatban. Még sosem hallottam, hogy valaki megszólta volna a 3 gyerekeseket, hihetetlen hogy ez megesik Veletek!
Kedves Norcsi! Sajnálom, hogy anyósod így reagál, de azért ugye szereti õket, és segít? Én nagyon szerettem volna 5 gyereket, de 3 felett már nagyon sok a nehézség szerintem. Nem? Kezdve azzal, hogy mi távol lakunk mindkét nagyszülõtõl, rengeteget utazunk, a gyerekek a város két végébe járnak oviba, és 3 gyerek felett már elég drága pl. a 7 személyes autó, stb. Ez tudom elég béna példa, de a közlekedés nagyon komoly szerephez jut életünkben. Meg sokszor a két gyereket sem tudom végighallgatni, mert egyszerre akarnak mindent elmesélni, és a délután osztozniuk kell rajtam. Milyen praktikáitok vannak erre a nagy családban?
Sziasztok: Timi

Sziasztok!

(nélkülem az ilyen topikok el sem képzelhetõk )

Felmerült bennem pár kérdés, ill. gondolat.
Egy. MI az a szakma, akár tanulás árán is, amiben tényleg lehet 4-6 órát (netán pláne távmunkában) dolgozni, és azért van annyira értelmes munka, hogy suli is kell hozzá? (azaz nem borítékcímezgetés és társai) Tánya, légyszi írj errõl, mert ilyen dolgokat keresek, és szerintem mindenki ebben a topikban!
A mobilitás. A nyáron találkoztam egy családdal. POntosabban egy társasággal, több családdal, akik minden évben egy-egy hétre elmennek együtt, sok-sok gyalogos kirándulással. És volt itt egy család, 3 aprósággal, a legkisebb tán 5 hónapos volt. És mentek, mindenhova. Baba a kenguruba és kész passz, szopi ahol kellett stb. Nehéz ezt így leírni, de ottlévén érezni lehetett, hogy ez náluk teljesen természetes életforma, gond nélkül, és mindhárom gyerek nagyon klassz kis kölyök volt, barátkozó társas lények, ismerve a többi felnõttet jól elvoltak velük stbstb. Bár állítólag valahol a géneken is múlhat, de az a pici hát egy tünemény nyugis békés és barátkozó baba volt. A nagyobbak is ugyanígy közlekedtek korábban, a nemegész 2,5 éves meg végigcsinálta a túrákat gyalog.
Én most nagy naívan úgy képzelem el -többekhez hasonlóan- hogy sokadik gyereknél, illetve több év tapasztalattal, sokkal könnyebben, mobilabban lehet csinálni a dolgokat. A nagy gyerekek mellett tényleg fél az ember, hogy visszalépés, elõlrõl kezdeni, amin túl van, pelusozás, éjjeli kelések, sírás, nem távirányítható gyermek és ide jön a jövés-menés. Ezzel együtt én is hiszem, hogy az ember fejlõdik, többedik gyereket könnyebben veszi, rugalmasabb. Ma pl. sok mindent másképp csinálnék, mint mikor kicsik voltak az enyémek, úgy érzem, sokkal könnyedébben venném az egészet. Persze lehet, hogy ezt mind csak elképzelem és nem mûködne a valóságban.

Közlekedés. Kocsi. Na igen. Szóval hatályos törvények szerint 10 év alatti gyerek félnek számolható, és ha több gyerek van, mint amennyit be tudsz kötni szabályosan, akkor nem baj (nem büntetnek) ha nem kötöd be õket. Azaz akár 6 db 10 éven alulit is beültethetsz hátra a normál 5 személyes kocsiba. Az persze más kérdés, hogy ezzel te meg vagy-e elégedve biztonsági szempontból.
Viszont bele lehet szokni a vonatozásba. És olcsó. Meg a távbusz is. Már csak a bkv-t kéne errõl meggyõzni.

Amúgy tényleg, lassan 3 gyerek anyagilag kevesebbe kerül mint kettõ. (kajatámogatás, utazási kedvezmény, magasabb fejenkénti csp és adókedvezmény, és lõn, jön tán jövõre az ingyenes tankönyv is) De szerintem sosem az kerül sokba, ami konkrétan és feltétlen kell a gyermekre, hanem az, hogy a szülõnek le kell mondania bizonyos anyagi jellegû "elvárásairól".

Az semmi, hogy h*lyének nézik a 3 stb gyerekeseket. Mit szólnak ahhoz, mikor 3 iskolás gyerek után gondolja az ember úgy, hogy jöhetne mégegy? ("végre egyenesbe kerülnétek", "végre ki lehetne mellõlük mozdulni" "végre ráérnél a karriereddel foglalkozni" stb stb)

Ildi

Sziasztok!

Ildi! Én is úgy gondoltam hogy itt a helyed!

Tánya. Igen, nálunk is jövõre kezdõdik a suli. Egyenlõre még nem tudom hogy hogy lesz megoldható, de mindenképpen rá fogom szánni a nagylányomra az idõt hogy együtt tanulhassunk. Addigra azért már a kisebbik lányom sem lesz olyan kicsi, a fiam sem bébi lesz már, és ha minden igaz már a házunkban fogunk lakni amelyhez nagy kert is tartozik. Szóval majd meglátjuk, mondta a vak is...
Nálunk már a másodikkal elég mobilisak voltunk, 4 hónapos volt Julcsi mikor leköltöztünk egy hónapra a hétvégi házba ahol nincs víz, a faluból kell kocsival hordani, és ahol egyedül voltam velük mert a férjem onnan járt be dolgozni és csak késõ délután ért haza. De jó volt. És most a harmadikkal 7,5 hónapos volt mikor elmentünk az Õrségbe, és nagyon klasszul bírta a gyûrõdést, tulajdonképpen egész nap úton voltunk, szopizott, illetve kóstolgatta már amiket mi is ettünk. A nagylányomat úszni hordom már két éve és ilyenkor belép a képbe a férjem aki addig vigyázott a kisebbre. Még három nappal a szülésem elõtt is nagy pocakkal ott dekkoltam az üvegablak elõtt és néztem hogy úszik az én ügyes nagylányom. Nagyon zavaros voltam? Ha igen, bocs.

Timi. Anyósomat hagyjuk inkább, nem éri meg hogy rápocsékoljam az idõt. Nem igazán segít, illetve ha az segítségnek számít hogy mindenbe beleszól, na azt csinálja kéretlenül is.
Nálunk is állandóan jár a szája a két lánynak, ennél már csak az lesz jobb ha Bánk is beindul majd! De egyenlõre bírom, néha szétcsapok köztük ha nagy a cirkusz.

PIldi. Nekem korábban már úgy tûnt hogy az a negyedik baba már eldöntött tény. Vagy még mindig csak gondolkoztok? Én is várom a beígért ingyenek tankönyvet! Lesz belõle valami?

Sziasztok: Norcsi.

Én már a második fiamnál is úgy gondoltam, hogy másként csinálom a dolgokat, csak az volt a gond hogy homlokegyenest más jellem, mint a nagyobb. Egy dolgon biztosan nagyon gondolkodom a 3. gyerekkel kapcsolatban: a fiaim 13 ill 16 hónapot szoptak, és végig felkeltettek éjjel legalább 2x, mert szopni akartak, utána kezdték végigaludni az éjszakát. Nem tudom bírnám-e még.
Ildi kerestél olyan szakmákat, amiben lehet 4-6 órát dolgozni. Én a környezetemben körülnézve a következõket találtam: tanár (nem csak államira gondolok, hanem magántanítványokat vállalóra, van, aki a munkaügyi központtal szerzõdött, és az küld hozzá támogatással diákot), óraadó, könyvelõk (ebbõl több is van a rokonságban, teljesen szabad a napirendjük, van aki éjjel dolgozik, és nem vállalja túl magát), MLM rendszerben dolgozók. Minden attól függ, hogy kiegészítésre van-e szükség, vagy ebbõl kell eltartani a családot. Úgy látom, hogy sokszor magának kell az embernek munkahelyet kialakítani. Nálunk a párom mérnök, és most ment egy barátjának a tervezõ irodájába dolgozni. Eddig rajzoló rajzolta kézzel a terveiket, most én csinálom AutoCadben számítógéppel. Ha napközben nem végzek, jön az éjszakai mûszak, este 8-hajnalig. így tudok járni iskolába, hordani a családot oviba, munkahelyre, gyereket terápiára, edzésre, elintézni a fontos dolgokat napközben, bevásárolni stb. Tudom, hogy nem csinálhatja mindenki ezt, csak példaként írtam, hogy nálunk így alakult. Késõbb szeretnék majd tanítani, esetleg doktori programra menni, addig is itthonról építem a karrierem, és nem hagyom abba a tanulást.
Timi

Helló!

Nem tudom miért nézik le egyesek a 2-nél több gyermekkel rendelkezõ családokat! Nem is értem. Igaz én egyke vagyok, de nem a szüleimen múlt. Utánam még 4 testvérem döntött úgy, hogy nem születik meg mindenki legnagyobb bánatára. Elvetélt anyukám mindegyikkel. Én is alig maradtam meg és 7 évet várattam magamra. Apukámék 10-en vannak testvérek Anyukámék 3-an. Szóval nekem mindkettõ normális, és kifejezetten élveztem amikor gyerekkoromban vidéken nyaraltam és ott volt a sok rokon és a rengeteg unokatestvérem.
A párommal 4 gyereket tervezünk, bár kétlem hogy az elképzeléseinknek megfelelõen jönnének Mivel 3 terhességbõl kéne jönniük A 3-ik lenne az ikerterhesség, amire mindketten pályázunk De akkor is 4 lesz, ha 4 várandósság kell hozzá, nem ezen múlik.
A másik ami aggaszt, hogy a fiam, ha majd megszületik teljesen egyedül lesz... már úgy értve, hogy a rokonságban nincs kicsi gyerek. (ill. van, de nem tartjuk sürün a kapcsolatot) Én egyke vagyok a páromnak van egy nõvére akinek esze ágában sincs megkomolyodni... pedig unokatestvérre csak tõle számithatunk Á a megkomolyodni szó nem jó kifejezés, inkább a családot alapitani jobban hangzana.
Szóval, hajrá!

puszi
sasha

Helló Mindenkinek!

Lassacskán én/mi is visszatalálunk ide.. Tényleg jó, hogy megint felélénkült ez a topik, a nyár folyamán többször benéztem, de semmi...

Itt is eldicsekszem, hogy mi bizony már az ötödik babát várjuk És micsoda meglepõ dolog, de senki sem volt -szembe legalábbis- rosszindulatú. Csak gratulálók és velünk együtt örömködõk voltak...
Úgy látszik bizonyos gyerekszám után már csak megérjük ezt is
Ildi, amit leírtál a nyári élményedrõl nagyon tetszik...(Mi is ilyen "menõs"-ek vagyunk.)
A kocsi témával kapcs.-ban: mi most intezívebben el kezdtük nézegetni a mikrobuszokat, az ún. "családi autókat".De letettünk arról, hogy a mostanit lecseréljük,(márcsak azért, hogy minden gyereket be tudjunk majd kötni.). Ugyanis, amint nem 5 személyes autóról van szó, az árak az egekbe szökkenek, legyen szó akár egy 20 éves WV buszról. Egy ismerõsünk elmondta, hogy a sok személyes autók azért ilyen drágák, mert magas a vámja..Azt nem értem, hogy mondjuk miért nem lehet kitalálni egyfajta "igazolást" vagy "bónt", mint pl. a mozgássérülteknek, amivel a nagycsaládosok olcsóbban kaphatnák meg az adott autót, mint egy vállalkozó, aki a melósait szeretné fuvarozni. Tudod, a mozg.sérülteknek sem szabad eladni a kocsit 3 évig, max. csak 1.6-os autót vehetnek, mindezért kapnak -ha jól tudom- 300000 Ft.-os utalványt. Nem sok, de egy használt autó vásárlásakor elég sokat jelentene, szerintem nem csak nekünk. Na, ez jó hosszú lett, de kissé bosszantó téma.
Van egy topik, azt hiszem bababarát ország címmel..na ott vmi ehhez hasonló ötleteket akartunk feldobni, de nekem spec. elment a kedvem, amikor egy külhoni magyar fiatalember csak lehurrogni tudott, meg okoskodni, hogy mit akarunk, náluk sincs ilyen..
Ja, vonatozás, meg buszozás: ez is vicces, mert pl. hiába igazolom, hogy nagycsaládos vagyok (NOE-igazolvány), nem élhetek a 90%-os kedvezménnyel, ha csak 1 vagy 2 gyerekkel szeretnék utazni nem jár. (Max. a pofám..)
Na, még mielõtt lefagyna a gépünk elküldöm, a többi témához majd legközelebb hozzászólok.

Verus

Szia Verus!

De jó hogy itt vagy újra!
Nagyon klassz az ötlet amit a nagycsaládosoknak megoldást jelentõ bónról írtál, de kár hogy nem vagy képviselõ, mert azt hiszem hogy Te tényleg jól képviselnéd az érdekeinket! Tényleg a NOE nem kezdeményezhet ilyen jellegû megoldásokat? Csak mint ötletet legalább felvethetné!
Apropó. Mi a véleményetek arról a háromgyerekes családról, akik körül most óriási kavarás folyik, mert nem engedik beadatni a gyerekeiknek a kötelezõ védõoltást? Errõl szólt ma azt hiszem az Aktív, és egész elrettentõ volt, ahogy pl. német orvosok elmondták hogy a nálunk forgalombanlévõ valamelyik kötelezõ védõoltás vakcináját náluk már betiltották. És az a család ahol a háromhónapos baba az oltás után nagy valószínûséggel Dyphteriában meghalt, az oltást követõ két napra. Szóval engem elgondolkoztatott, hogy nem valóban ennek a családnak van-e igaza, akik ellen most folyik a szabálysértési eljárás, a rendõrségi meghallgatások, és kilátásba helyezték a gyerekeik elvételét is (mondjuk szerintem ennek reális alapja nincs, de akkoris).
Szóbekerült hogy nyugaton már nincsenek kötelezõ védõoltások, hanem személyreszabott oltások vannak, és azok sem kötelezõek. Engem személy szerint nem gyõzött meg annak a gyerekorvosnak a beszámolója aki elmondta hogy azért kell beadni minden gyereknek ezeket az oltásokat hogy a többit meg ne fertõzzék. Na jó, de ha a többi oltva van, akkor meg hogy a fenébe fertõzõdhetnének meg, vagy ennyire semmit sem érnek ezek az oltások?
Nektek mi errõl a véleményetek?

Norcsi.