@gina9:
Reméljük hogy egy becsületes ember találta meg és leadta a pénztárban.A legfontosabb úgyis az,hogy a gyerek meg van és nem tűnt el.Egyszer volt egy eltünéses kalanadom a legkisebb lányommal.Vásárolni voltunk az Auchanban vele meg a nagy lányommal és a nagy szereti a könyveket és van hogy ott nézelődik,ameddig vásárolok.A kicsi kitalálta,hogy vele szeretne nézelődni.Oda engedtem hozzá és el is indult felé és meg gondoltam a mellette lévő soron átmegyek a túlfelére és ott becsatlakozom.Csakhogy a kicsi gondolt egyet és visszafordult.Na onnantól nem találtuk.Az áruház tömve,hallani sem lehetett semmit.Mondtam a nagynak,hogy ő menjen végig és meg figyelem a közelebb eső kijáratot.Na még jó hogy figyeltem.Egy síró,5 éves gyerek a vevőszolgálat,egy csomó felnőtt és az őrök szeme láttára egy szó nélkül olyan vígan sétált ki,hogy nem akartam hinni a szememnek.
Hála Istennek ott elcsíptem,de ezolyan tanulságos volt mindkettőnknek,hogy azóta el nem mozdul mellőlem egy pillanatra sem.Akkor jöttem rá,hogy ilyen esetekre nem is beszéltünk meg semmit,hogy mit csináljon.Mivel soha ilyen nem történt velem mióta gyerekem van,ez kimaradt.Átbeszéltünk mindent,de akkor nagyon megijedtünk.
Szóval inkább vesszen a szatyor,mint a gyerek.Minden mást pénzért megvehetsz.Az idegeskedés meg nem tesz jót most neked.Olyan dolgokon meg fölösleges idegeskedni,amin változtatni nem tudsz.
Olyan jó lenne,ha minden héten ránéznének a babára,hogy rendben van.Aggaszt hogy elmúltak a rosszulléteim.
Még most lépek csak a 10.hétbe.Tegnap sokat fájt a hasam alja is.Olyan messze van még 25.-e,addig meg fogok őszülni.Persze a férjem már a fél világnak kikürtölte,hogy jön a baba.
Hajnali 3óra van és olyan nyugtalan vagyok,hogy nem bírok aludni.Annyira várom már,hogy megnyugodhassak!