Sziasztok!
Én még új vagyok ebben a csoportban, de szeretnék "belépni", mert rengeteg kérdésem (is) van, na meg problémám... és jó ezt olyanokkal megbeszélni, akik hasonló dolgokon mennek keresztül...
Mi a párommal 2-3 éve szeretnénk babát, de csak 2016 augusztusában jutottunk el meddőségi központba... Korábban kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködésem van és magas a prolactin hormonom, így addig max. magándokikhoz mentem el, amíg nincs kezelve a bajom...
A hormonjaim kezelve vannak, nőgyógyászatilag rendben vagyok... annyi, hogy a hormonjaim nem mindig esnek egybe, és nem mindig van a megfelelő tartományban ahhoz, hogy természetesen teherbe tudjak esni...
Mint kiderült, a páromnak meg alacsony a spermaszáma...
Inszeminációval próbálkoztunk januárban, és elsőre sikerült is.. addig annyi vitamint szedett a párom, hogy jó lett a spermaszáma... de 5 hetesen elvetéltem...

Március 22-én volt a 2. inszeminációm... a 2 között már nem szedte a vitamint a párom, így megint alacsony volt a db száma, és ma a tesztelésem negatív lett..

(bár nemtudom miért ma rendeltek be tesztelésre, pontosan 2 hét múlva szokták megnézni, ami ápr.5-e lesz). Azt mondta a doki, hogy teszteljek itthon 5-én... bár nem sok esélyt látok arra, hogy + legyen...
Ha negatív lesz, még most áprilisban megcsináljék a 3. inszemet.. ha az sem sikerül, akkor júniusban lombik...
Az volt már köztetek valakinek? (olvasgattam az írásaitokat, de nem tudtam mind végigolvasni, meg elvesztettem a fonalat).
Nem tudjátok, hogy a lombik mennyire szokott sikeres lenni, ill. mennyibe kerül hozzá a sok szuri és/vagy gyógyszer?
A másik dolog pedig, hogy olvastam, hogy beszéltek az életmódváltásról/diétáról...
Én már 4-5 éve híztam vagy 20 kilót, amit azóta sem tudok leadni... nagyjából mert feladom a diétát...
Most meg, hogy lelkileg kicsit rottyon vagyok, nem érzek magamban erőt hozzá...
Illetve a sportra nekem azt mondták, hogy mesterséges megtermékenyítés után, ill. amúgy is a 12. hétig nem ajánlott...
Pedig, -biztos azért mert azt hallottam nem lehet- kedvem lenne elmenni futni, szobabiciklizni.. és gondoltam terhestornát talán lehet csinálni...
Kb. azóta, hogy próbálok teherbe esni, a mozgást sokszor azért hagytam abba és adtam fel, mert azt hittem terhes vagyok, és nem mertem...
Annyira vágyunk a babára, hogy félek, hogy azzal nem jót, hanem rosszat teszek, ha nekiállok mozogni... nemtudom, hogy ha nekiállok, akkor mennyire terhelhetem magam, mennyire mehet fel a pulzusom, lehet-e pl.hasizmozni, hajolni, mire kell figyelni...
Tudtok segíteni nekem?
ui: Mindenkinek drukkolok, és akinek már összejött, azoknak meg gratulálok!!!
