Marcsi,
Most láttam, hogy még mit írtál.
Kicsit hosszú lesz, úgyhogy ha mást nem érdekel, lapozzon:
Látom, sokkal jobban megvisel téged a mint elöször gondoltam. Hiába adnám azt a tanácsot, hogy foglald le magad, mert úgy is a babára asszociálnál. Nem mondom azt, hogy légy erös, vagy szedd össze magad, mert tudom mit érzel és hogy mennyire nehéz.
Ezért csak olyan bíztatásokat tudok mondani ne keseredj el, fel a fejjel. Meg lesz az eredménye. Én egyátalán nem vagyod "depis" típus, de a 6. ciklus eredménytelensége engem is kicsit padlóra tett. Akkor 2x sírtam (és akkor már tudtam, hogy ez így nem mehet tovább). Ígyhát magamba néztem: Miért jó az nekem, hogy kínzom magam? Hiszen vannak más értékek is amik számítanak az életben.
12 éves korom óta naplót is vezetek, mert szerintem nagyon sok feszültséget felold az, ha minden egyes titkodat, vágyálmodat, keserüséget leírsz bele. Szóval vettem a naplócskámat és csináltam egy táblázatot.
Mi az amit iszonyatosan szerettem volna elérni az életemben és elértem, és mi az amit iszonyatosan szeretnék elérni az életben a jövöben. A jobb oldalon ott volt a párom, a családom, a tesóm akit imádok, a lakás, autó, viszonylag jó anyagi helyzet, jó munkahely, vagyis maga a harmónia és a bal oldalon ott állt a baba.
A mérleg mindenképpen a jobb oldalra dölt. És felismertem, hogy mindenem megvan amit az élettöl olyannyira akartam (azt most hagyjuk mennyi lemondás, és szenvedés árán)és rádöbbentem arra, hogy ezek a dolgok akkor amikor még nem voltak meg mennyire fontosak voltak. Most, hogy megvannak, már természetesnek hatnak, vagyis beépültek a mindennapjaimba, megszokottak lettek. Ami egy természetes folyamat. Világossá vált, hogy annak kell örülnöm amim van és persze elöre nézni és új "célokat" kitüzni, elérni, de nem letargiába esni ha elsöre másodikra nem sikerül. És ebben tudod mi erösített meg? Kedves Tímea írása, aki sajnos elveszítette élete párját.
Ebböl köveztekzöen aztán arra is gondoltam, hogy az én bajom ezért ez nekem a legszörnyübb. De látva, hogy mi történik körülöttem, és milyen hirtelen történhetnek az enyémnél keserübb dolgok (eröszak, gyilkosság, betegség, halál) az én problémám ehhez képest ....
Beszti, biztosan tudna egy idézetet egy imából vagy a bibliából.
A 4 év várakozáshoz annyit tudnék hozzátenni. Nagyon hosszú idö, nagyon, nagyon, nagyon. De még mindig kevesebb mintha soha nem lenne saját gyereked (az örökbefogadást most hagyjuk).
Viszont, ha úgy gondolod nagyon megvisel, és már teljesen depis vagy miatta és ez kihatással is van rád és a környezetedre, ajánlanék egy pszichológust/pszichiátert. Nem biztos, hogy a férjed vagy mi képesek leszünk segíteni. Lehet, hogy túl nagy feladat lenne ez számunkra.
Puszi és nagyon remélem, hogy nem leszel sokáig közöttünk, hanem hamarosan baba költözik a pocidba
Puszi,
Moni
