Társalgó főoldal » Anyaságról » Szoptatni szerettünk volna (de nem sikerült)

Alice neked sem lehetett könnyű

Amatőr, nekem könnyű volt, mert a saját bajomon kívül senki de senki nem baszogatott olyasmivel - 30 évvel ezelőtt - hogy jajistenem és akkor mi lesz a tejcivel? Akkor még egy kicsit normálisabb volt a világ, örültek annak ha valaki szoptatni tudott (bár szó ami szó a két, hároméves korg tartó szoptatást akkoriban elég furcsának találták... ), de senki nem rökönyödött meg azon, ha valaki nem. Nekem ez így jött össze, kaptam egy gyönyörű okos lányt, imádtam, ma is imádom a hugával együtt, nagyon jó a kapcsolatunk, még ma is szabadon leanyázhatjuk egymást sértődés nélkül, de még soha nem kaptam tőlük olyan szemrehányást, hogy "szpgyelld magad mama mert engem nem szoptattál 6 hónapig.."

Ez az őrület csak mostanásg van, hidd el.

Mert minek is nevezzem az olyan szitukat, mikor a lányom az ujszülött kisbabájával először nekimerészkedik egy szabadtéri sétának (ez neki is nagy nap volt a terhesség gyerekéágy után) és a legeslegeslső illető a,i megszólíyja a MOM parban az egy anyuka, akinek a legelső kérdésde az, hogy szopik-e??? És utána azonnal maga elé tolja a 22 hónapos lányát, hogy bezzeg ő még most is szoptat!
Vagy minek nevezzem azt, mikor a baba mama úszáson az a legelős kérdés, hogy és szopik-e még???
A kurva anyjukat na.
Nem azoknak akik ezt akérdést feltették, hanem azoknak akik ezt előidézték.
Szarok én rá, hogy ki meddig szoptat. Ha nálam van vendégsében, felkínálok neki egy nyugis szobát. Ennyi. DE mikor pl. az unokahúgom a 3 éves gyerekét a társalgás közepette szoptatta (mellesleg az a kicsi lány egyszerűen kezelhetetlen és tolerálhatatlanul hisztis) az igenis nagyon zavart!!!
Engem egyszerűen undorított na. Bevallom és vállalom.

Sziasztok!

Lilluska!
Nehogy magadra vedd!
A szopival én is így vagyok, a végét szeretem a legjobban..

Alice!
Kicsit szabadszájú vagy, még nem találkoztam ilyen nagymamával.
De abban én is hasonlóan érzek hogy rettentő fura egy három éves gyereket szopizni látni. Amikor a fiam született, a kislányom két éves volt, és persze mikor a kicsi szopizott ő is akart, hozzáért a mellemhez,-szerencsémre nem kellett neki- és nekem nagyon olyan érzésem volt hogy pedofil vagyok! Ki lehet röhögni érte, de akkor ezt én tényleg így, éreztem! És ezzel -még mielőtt kiforgatnák a szavaimat- nem azt akarom mondani, hogy aki három éves gyereket szoptat az pedofil! Nyilván más mikor valaki folyamatában csinálja, mint mikor "hirtelen".
No, akkor és ott gondoltam először, hogy képtelen lennék egy két éves gyereket szoptatni..

Igen, a szitu elég gusztustalan.. -22hónapos lányka anyukája-
Persze én valamennyire megértem mindkét oldalt, de ez a helyzet tényleg totál elmérgesedett már!

Betti

Hú, Alice! Megint félreértettél valamit... Leírtam, de aztán kitöröltem, mert nem akarok felesleges, ki tudja meddig tartó vitába bonyolódni. Csak annyit kérek, hogy vegyél vissza a stílusodból, légy szíves. Bármennyire is fel vagy valamin háborodva, így nem lehet közölni. Bár ezek szerint lehet, de ha ez van, akkor én innen lelépek.
Lilluska

Na lelépek mert megyek tévét nézni.
Soha nem titikoltam, hogy ki vagyok, a nickemet sem változtattam utánam lehet keresni. Attól hogy valaki már nagymama , még nem jelenti azt, higy valaki már meg is hülyült ergészen és nem emlékszik meg ilyesmi.

Lilluska, nem értem egészen mi is problémád, ha a stílusommal van baj azon sajna nem tudok változtatni, én ilyen vagyok, csak azt adhatom mi lényegem.
De légy nyugodt, secperc alatt jönnek majd olyanok akik neked adnak igazat és majd lehet engem közösen szidni... megszoktam már itt a babaneten.
És a kornak megvan az a haszna is, hogy leszarja az ilyeneket...

Sziasztok!

Nem akartam beleszólni ebbe a topicba, csak érdeklődésből olvastam, de úgy érzem, muszáj.
Szerintem nem szopis és tápszeres baba van, hanem anyatejes és tápszeres. És az anyatej előnyeit az a baba is megkapja, aki cumisüvegből kapja azt, akármiért. Csak csodálni tudom azokat az anyákat, akik hetekig-hónapokig fejnek és adják cumisüvegből a tejüket. Én nem lettem volna képes rá!
Ez az "én eddig és eddig szoptattam" verseny azért vicc, mert a kezdeti nehézségeket leszámítva az a tapasztalatom, hogy sokkal inkább a gyereken múlik, mint az anyán a dolog. Pont olyan versenyt csinálnak belőle az anyák, mint az "én gyerekem már forog"... És? Az ő érdeme? Nem, hanem a gyereké! Ha a gyerek elutasítja a szopit (akármiért), akkor arra a gyerekre nem lehet ráerőszakolni a dolgot akkor sem, ha az anya elhatározta, hogy 10 éves koráig szoptatni fogja (sarkítok).

cory

Csak annyit szeretnék halkan megjegyezni, hogy már Franciaországban is egészen más a helyzet, egyre inkább "divatba jön" a szoptatás, barátnőm 7 hónapja ott szült, senki nem akarta elapasztani a tejét, sőt (szabad ideírnom, hogy úgy szoptat, ahogyan a nagykönyvben meg van írva? igény szerint, hozzátáplálás 6 hósan kezdve, és nem mi győztük meg erről innét, kis hazánkból, hanem az ottani eü tájékoztatás). Hogy a franciák milyen arányban allergiásak, arról sajnos nincs adatom, csak a saját kis személyes tapasztalatom: pár hónapot éltem ott, elég sok magamkorú fiatalt megismertem, és mondhatni sikk volt emlegetni az ilyen-olyan allergiákat: baromfihúsra, tejre, akármire, nem beszélve a légúti érzékenységekről. Hogy van-e kapcsolat a tápszeres nemzedék nyavalyái között, azt nem feladatunk eldönteni, de legalábbis gyanús.
Még halkabban írom csak, hiszen a magamfajták kerek-perec ki lettek innét utasítva szóval tapasztalatom szerint az 1 éven felüli gyermekek sem feltétlenül csak ciciznek, enyémek kisebb-nagyobb betegségek idején képesek voltak ilyenkor is szinte visszaállni a csak szopira, és súlycsökkenés nélkül átvészelték ezeket az időszakokat, lányom könnyen és minimális gyógyszerrel, a fiam nem éppen, de az egy másik történet.
Írtam mindezt csak a teljesség kedvéért, és nem észosztási meg dicsekvési céllal.
Sziasztok, Klára

Sziasztok,
Alice ! Én is szeretnék csatlakozni a többiekhez...nem az a baj, hogy hogyan gondolkodsz, természetesen mindenkinek szíve joga ezt vagy azt gondolni. (megjegyzem engem nem szoptatott az anyukám csak kb 1,5 hétig, mert Rh összeférhetetlenség miatt vérátömlesztéssel kezdtem az életem. lefejve kaptam néhány napig, aztán kész, elment. Viszont nem érzem magam hátrányos helyzetűnek emiatt, sőt bár én is allergiás vagyok de én csak a parlagfűre, a bátyám, aki 9 hónapig szopott allergiás a parlagfű mellett egy csomó gyümölcsre, mogyoróra stb.)
Az esetedet sajnálom, valóban nem lehetett könnyű, még akkor sem ha nem volt ez a nagy elvárás a társadalom részéről. Szerintem a gyereknek úgyis az a legfontosabb, hogy azt érezze, hogy szeretik és akkor mindegy, hogy a cumisüveg fölül néz a szemedbe csillogó mosolygós szemekkel, vagy a melled fölül.
Ami viszont nagyon zavar engem kedves Alice...és azt hiszem, hogy a többiek is erre céloztak, az az, hogy ordenáré módon káromkodsz ! Tudod én a férjembe sok minden más mellet azért is szerettem bele mert soha de soha nem hallottam káromkodni és nem is fogom, mert nem szokott!! Pedig Ő férfi, a férfiak szájából talán mégis elviselhetőbb, de egy hölgy szájából kifejezetten visszataszító...és nagyon remélem, hogy az unokáid nem fognak ezzel szembesülni, mert talán csak itt teszed...remélhetőleg...ha nem akkor sajnálom őket, hogy a nagyi szájából repkednek a ....ciki lesz nekik, hidd el.
Sode

OFF :Zsóka!
Köszönöm a tanácsot, ezt is kipróbálom, bár ahogy írtam már javul. Most nem tudom, hogy azért javul mert már 3,5 hónapos, vagy azért mert már semmilyen tejterméket nem eszem ( úgy vettem észre, hogy azt mindig megsínylette), de a lényeg, hogy javul. A szélcső is kezd feleslegessé válni, hál'istennek.
Sode

Alíz én a "saját bajod"-ra értettem hogy nem volt könnyű

Sziasztok!
Véletlenül találtam meg ezt a topikot, de örülök neki!
Szia, Hugi!

Sajnos én is érintve vagyok a témában A kislányom most 8 hónapos, de csak 3 hónapos koráig tudtam (és sajnos akkor is csak nagyon kevés) anyatejet adni neki.
Az én lánykám 5. beültetés "eredménye", nagyon sok hormonkezelés előzte meg a születését. A várandósságom sem volt könnyű menet, de én is meg voltam győződve arról, hogy sikerül majd őt szoptatnom, félidőtől volt előtejem. Eszterke császárral született, tekintettel egyrészt az előzményekre (beültetések), a méretére (az én 156 cm-hez képest 4 kg-val és 59 cm-rel született) és a koromra (37 elmúltam, mikor született). Ez sem volt túl kedvező hatással a tejtermelésre, de én úgy voltam vele, hogy a lényeg az, hogy egészségesen megszületett Azt hiszem, rám nem mondhatja senki, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy gyermekem szülessen, az már csak hab lett volna a tetején, ha szoptatni is tudom. De sajna a császár után nem tudtam őt rögtön mellre tenni, mert azonnal az intenzívre vitték, mert nyelt egy keveset a magzatvízből Aztán a csecsemős osztályon sem voltak igazán idilliek a körülmények Hiába ittam annyit, mint még soha életemben, hiába ittam a tejgyarapító teát, hiába hordta a rokonság a táplálóbbnál táplálóbb kajákat, az előtej ellenére nem indult be a tejcsi, nem volt belövellés sem. És szegénykém csak sírt és sírt, mert olyan éhes volt. Eleinte adták a csecsemősök a cukros teát, hogy legalább a vércukorszintje nehogy lemenjen, de persze egy idő után ez sem volt elég, kénytelen voltam tápszert kérni.
Az viszont nagyon feldühített, hogy a kórházi gyerekorvos csak azért nem akart tápszert felírni (szombaton engedtek ki a kórházból, nem tudom, mit csináltam volna egész hétvégén, éheztettem volna a gyerekemet???), hogy nehogy a Kismama újságban megjelentessem, hogy ebből a kórházból tápszerrel engedik ki a gyerekeket!! Pedig nagyon jól tudta, hogy Eszterkém közel 40 dekát adott le a születési súlyából, mire hazamentünk Ezt én mindenképp ennek az elharapódzott szoptatási mizériának tudom be! De amikor egy gyerekorvos nem azt nézi, hogy a gyerek egészsége, gyarapodása a lényeg, az már tényleg dühítő!
Sajna otthon sem javult a helyzet A maximális, amit ki tudtam fejni, összesen a két ciciből 30 ml volt Hát ez egy 4 kg-val született gyerkőcnek, lássuk be, nem elég! Szerencsére a gyerekorvosunk Eszter érdekeit tartotta szem előtt, és nem nézett rám úgy, mint a véres rongyra, mert nem sikerült többet kipréselnem magamból. Mondta, hogy ennek a gyereknek ennie kell!! Még ő vígasztalt, hogy valszeg abba nem fog belehalni a gyerekem, ha tápszert kap, de ha nem eszik ...
Azt még nem is írtam, hogy még a kórházban kialakult egy enyhe élettani sárgaság, persze ettől aluszékonyabb lett, itatni is kellett, és mivel kevés volt a tej, jött a tea.

Hozzáteszem, hogy az egész környezetem tudta, milyen nehézségek árán született meg a kislányunk, de bárki telefonált, látogatott meg, a legeslegelső kérdés: ugye, van tejed??? Nem az, hogy jól vagyunk-e, stb. !! A végén én már fel se vettem a telefont, mondtam a páromnak is, hogy valahogy szereljen le mindenkit, mert egy idő után kiborító volt. Én tényleg próbálkoztam mindenféle praktikákkal, de mikor 4 hét után is a 30 ml volt a max., (ráadásul teljesen fehér színű, - nevessetek ki, megkóstoltam -, madártej ízű (tehát valszeg zéró zsírtartalmú)), már a gyerekorvos mondta, hogy ne szenvedjek vele, mert ebből már nem lesz tej. Természetesen szopival kezdtünk minden etetést, tehát ami volt, azt megkapta Eszterkém, na meg így volt egy kis illúzió is: mégiscsak szoptatom egy kicsit! De ennek persze az volt a hátránya, hogy szegénykém jól elfáradt, mire a lényegi táplálékot kapta, így egy-egy etetésünk majd egy óra volt. Közben (2,5 hónapos volt a lányom) külföldre költöztünk, semmilyen segítségem nem volt és nincs is a mai napig, így aztán az a picike tej is elapadt. De a lányom egészséges, vidám, nevetős, értelmes . Egyszer volt csak beteg idáig, volt egy vírusos torokgyuszink Azt is otthon szedtük össze, mikor karácsonykor hazautaztunk. Persze a tápszeren kívűl most már nagyon sok minden mást is kap, fejlődik is szépen: most 10 kg és 80 cm. Az otthoni és itteni dokinéni szerint sem kövér, hanem szép, nagy baba.
Így nekem igazából lelkiismeretfurdalásom már nincs. Mindent megtettem, hogy ez a kis élet megszülessen, és most is megteszek, hogy szeretetben, boldogan éljen, amit ő nagy nevetésekkel, csintalanságokkal hálál meg, és azzal, hogy van!

Hozzáteszem, hogy ez a tápszerellenesség - szerintem - azért is alakult ki, mert a régi tápszerek, amiket az én korosztályom is kapott, ha kellett, csak fújták, hízlalták a gyerekeket. De azért azt el kéne ismerni, hogy a mai tápszereket már úgy próbálják gyártani, hogy az a legjobban hasonlítson az anyatejhez. Biztos, hogy nem olyan, mint az igazi, de nem is olyan, mint a régiek.

Bocs mindenkitől, hogy hosszúra sikeredtem!

Kriszta

Cory,
nagy igazságot mondtál!!!

Lujzika,
A négykilós gyereknél a 40 dkg-s súlyvesztés normális. Nyilván rémisztő, de akkor is normáélis (általában a születési súly 10 %-ig normális.) A gyerekorvos viszont tényleg hát.. hogy is mondjam... ilyesmire hivatkozva nem írni tápszert...
Fejés: én anno soha nem tudtam kipréselni 50 ml-nél többet, egyszerűen nem tudtam kiváltani a reflexet, mindegy. Hálistennek tejem mégis volt. Szóvakl az, ha a z ember nem tud fejni x grammnál többet, semmit sem jelent. A madártej ízről, zéró zsírtartalomról: a tej eleje vizes, cukros. Az a tej, ami később jön, a hátsó tej, az az, ami zsíros. Ezt te nem fejted ki/nem tudtad kifejni.

A lényeg viszont ott van, hogy van egy szép, egészséges babád .

Zs.

Cory!

Csak csatlakozni tudok Zsókához, igazad van!!! ))
És még csak annyit, hogy az a legfontosabb, hogy egészséges legyen a Baba.
(Csak halkan jegyzem meg, hogy amióta kapja a gyerek a neki megfelelő mennyiségű tejcit cum. üvegből, 2 hét alatt 30 dkg-t hízott!! Azelőtt meg 4 hét alatt 35 dkg-t.)

Lujzika!
Az én gyerekorvosom nagyon tápszerellenes. Amikor felhívtam, hogy gondok vannak, kevés a tej, nem gyarapodik, annyit mondott, hogy tápszert semmi esetre se adjak, hanem fejjek mindkét ciciből szopi után, csakis anyatej legyen a pótlás. Könyörgöm amikor mindent kiszippantott (ami ugye kevés volt neki), mi a fenét fejjek utána ... (( No ezekután az oltáson megbeszéltük vele, ha nem lesz elég anyatej, kapjon tápszert, mert ugye nem éhezhet. Mondanom sem kell amikor először adtuk neki a tápszert próbaképpen, hogy elfogadja-é vagy sem, a szeme sem rebbent. Azt hittem, hogy fintorogni fog, de nem. Nagyon ízlett neki, be is nyomta az egész üveget. Igazi kis beleske a kicsi fiam ))!!!

Üdv

Edit

Betti!!

OFF-OFF
"Érdemi" kérdés: Hogyan lehet vicsorgó fejecskét előállítani? Melyik billentyűt kell nyomni a klaviatúrán?

Üdv

Edit

Sziasztok!

Cory, tökéletesen egyetértek. Nem is gondoltam volna

Többen irtátok, hogy nagyon bántott, hogy mindenki megkérdezte, hogy van-e tej, meg megpróbált vigasztalni, ha mondtátok, hogy nem stb.
Engem az érdekelne, hogy hogyan lehet ezeket a kinos helyzeteket elkerülni? Eléggé tapintatosnak lenni?
Konkrétan: van egy barátnöm, aki a fiával kb. 6 hét után feladta a szopit, mert egyszerüen nem volt elég teje. Végigjárta ezt a fejés, mérés, kiegészitö tápszerezés stb. mizériát, amit sokan és érezhetöen bántja, hogy nem sikerült a csak anyatejes táplálás, bár a logikájával ö is mondja és tudja, hogy ez azért nem tragédia. Most várja a másodikat. A magánvéleményem, hogy sok mindent meg lehetne próbálni még, hogy esetleg beinduljon a második bébinél jobban a tej, de nem akarom eröltetni, hogy beszélgessünk róla. Viszont ö nem nagyon olvas utána (ideje sem nagyon van rá), csak néha megjegyzi, hogy reméli, hogy most menni fog. De ezt is olyan bizonytalanul. Szerintetek mi a helyesebb? Hagyni, hogy lesz a hogy lesz? Szóbahozni és ha nem reagál akkor hagyni a témát? (de persze nem akarom bántani megint és még jobban elbizonytalanitani sem) Vagy mi?
Nem is a saját tanácsaimmal akarom öt traktálni, mert nincs sok tapasztalatom, csak talán ha beszélgetnénk ezekröl akkor könnyebb lenne neki ott helyben, amikor a karjában van a kicsi, kitalálni, hogy hogy is legyen.

Pedit : : és O =

Edit
Edit

Edit!

Nem tudom mi lenne a tökéletes megoldás, én azt írom amit én tennék.
Rákérdeznék hogy szeretné e hogy segítsek, és ha pozitív akkor megvenném neki azt a könyvet ami nekem is segített a másodiknál. -nem a reklám helye, tudom- A Kismamában hirdetik , Márta-Guóth -Gumberger, Elizabeth Hormann: Szoptatás. Az első lapjába írnék pár sort, hogy tudja én mellette állok, és ha nem sikerül se dől össze a világ. MEg raknék egy könyvjelzőt a végébe, oda ahol a szopitanácsadók számai vannak.

Betti

Edit!

A Betti által javasolt könyv igen jó, én is beszereztem, csak sajnos már jóval a szülés után. (Én a Libriben vettem)
(Tájékozódásom csak a terhességig, ill. a szülésig terjedt, úgy gondoltam, hogy azt követően minden megy mint a karikacsapás, gond nem lesz egy szál se :)

Üdv

Edit

Szedit, szerintem ne csinálj semmit.
Nem kell neki megvenni semmiféle könyvet, ha akarja megveszi magának. Ha valóban titkon bántja az, hogy nem tudott szoptatni, egy ilyen könyv nagyon meg fogja bántani, mert azt a következtetést fogja belőle levonni, hogy még a legjobb barátnője is pusztán technikai hozzánemértésnek tulajdonítja azt, hogy ezen a téren ő "sikertelen" volt.
Én egészen biztosan megsértődnék pl.

Szerintem az egy jo konyv, es jo otlet, ha ezt akarod megvenni neki. En megvettem a baratnomnek, amikor meg pocakban volt a baba. Pont a magam peldajabol okulva.

En nem vettem volna sertesnek, ha anno kapok egy ilyet. Mindig a neten vadasztam vmi batoritora, mert mindenhonnan az jott, h hagyjam a szopit, ha nem megy, es adjam a tapszert. Csak a ferjem allt mellettem az egeszben.

Es ha a technikai hozza nem ertesen lehet segiteni, akkor miert ne tennenk. Ha pusztan csak errol van szo, es nem arrol, h vki tenyleg nem tud szoptatni.

Biobaba

2 eves gyerek meg szopik: az en 2 evesem meg szopik napi 3x, es 2x eszik mast. Kifejezetten dagi. Ugyhogy nem biztos, h csak cicizesrol van szo.

Az persze igaz, h sokszor rossz erzese lehet vkinek attol, ha allandoan azt hallja, h szoptatni szoptatni. De ez szerintem csak azert van, mert kul mindig azt hallhatod, h tapszerezni, tapszerezni. Regen, akinek nem volt teje, szoptatos dajkat tartott. Manapsag vannak anyatejgyujto allomasok, es ingyen hozza lehet jutni a tejhez. Sot engem az utcan egyszer le is szolitottak, h szoptatok-e, es mennyi idos a gyerek, mert keresnek vkit, aki szoptatna az o gyerekuket.

Nem akarom, h ez a topik is vitaforumma alakuljon. Innentol csak az olvassa, akit tenyleg erdekel a "tortenetunk", es nemcsak ujabb temat keres. Ha sikertortenetnek konyvelem el, h meg tudok szoptatni, az talan azert lenne, mert tudom, h mit alltam ki az elejen, amikor mindenki ellene beszelt. Szoval a siker a dologban, nem az, h szopik a gyerek, hanem az, h a gyerekre, a testemre hallgattam, es nem az "okossagokra". A szoptatast inkabb jutalomnak fogom fel. Ha nem sikerult volna, akkor mentem volna anyatejgyujto allomasra. Es ha az sem jott volna be, csak akkor nyultam volna a tapszerhez, mert azt ugye nem szerettem volna, ha ehenhal a gyerekem.

Mar majdnem attol ment el a tejem, h allandoan idegesitettek. Orultem is, h nem elunk egy varosban a rokonokkal. A baratnom 1 honappal elobb szult, mint en. 3 v 4 honapig tudott szoptatni, es pont azert, mert nem merte megprobalni, amit en: napi 10-12 alkalommal neha 1 oran at is szoptattam eleinte, h beinduljon a tej (szoval majdnem egesz nap rajtam logott a gyerek). A korhazban ugyanis meg sem mutattak, h h kell fejni, nekem is begyulladt a mellem, belazasodtam, es meg akkor se segitett senki. A gyerek inkubatorban volt, es csak 3 orankent jarhattam be szoptatni napkozben, 30 percet max. Ami azert elegge lestrapalja az embert, h otthon korhaz kozt 3 orankent rohangaljak. Alig jott a tej. A tobbiekbol meg omlott. Siker? Hat nem eppen! Mennyire megnyugodtunk, mikor vegre itthon lehettunk. Akkor meg mindig ott voltak a rokonok. A legnormalisabb a gyerekorvos volt. Azt mondta, h legyek nyugodt, esetleg probaljam meg az Urtica urenset, es igyak rengeteget. A neten is vadasztam vmi batoritas utan, meg otletekert, h masoknak, h megy. Ugyhogy csinaltam "tejserkento" mellmasszirozot is magamnak, meg teakevereket is. Talan ezektol nyugodtam meg Azota semmi gond a tejcsivel. AKARTAM szoptatni. Es rengeteget imadkoztunk a dologert. En inkabb ennek tulajdonitom a "sikert"!

Ez nem LLL kampany. Teny, h olvastam az o honlapjukat is, de rajuk sem hallgattam feltetel nelkul. Pl a gyerkoc a mai napig bimbovedovel szopik. Es remekul csinalja

Kb ennyi.

Udv!
Biobaba

Első gyereknél még csak-csak elmegy ez a kisérletezgetés, meg a napi 12szeri órákig tartó szoptatás, de ez nagyon nehezen képzelhető el egy második babánál, amikor már ott kapaszkodik a szoknyádba az első is. Én nem hinnm, hogy ez a bizonyos anyuka örömében hátast dobna, ha megtudja, hogy neki is csak így menne.
Egyrészt.
Másrészt pedig fura dolgok a hormonok, van úgy, hogy az első gyereknél nem megy, a másodiknál meg magától megy minden szépen. Nem kéne előre begörcsöltetni erre. Szerintem.

Épp az ilyen jószándékú célzások okozzák a legnagyobb bajt néha. Tudjátok a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve. Ha valaki kéri, igényli, akkor lehet neki segíteni, de kéretlenül minek?

Sziasztok!

Három napig nem jövök és alig tudom visszolvasni a sok hozzászólást!

Szia Alizka! Csak nem bántanak itt is? Én megvédelek! Tényleg hol van mad-max-idike "barátnőnk", csoda, hogy még nem tünt itt fel...
Szóval, én egyetértek Alizkával és Szabobettivel is, ez az egész szoptatási őrület egy össznépi elmebaj, ha egy anya eljut odáig, hogy a fáradtságtól és idegkimerültségtől remegve szorongásos depressziót kap (lsd. Lilluska esete) vagy ha ránéz a gyerekére és nem az jut róla eszébe, hogy milyen gyönyörű, hanem hogy "édesistenem, nekem már rég fejnem kellett volna, mindjárt felébred ez a gyerek és megint enni kér!", akkor itt valami nagyon el van cseszve. Nem gondoljátok? És igenis kikérem magamnak, hogy engem úton-útfélen azzal zaklassanak vadidegenek, hogy van-e tejem! Én nem voltam hajlandó álló nap fejni, megmondom őszintén, tisztelem azokat, akik erre képesek, én napi két fejésnél húztam meg a határt ugyanis ennyi fért bele az időmben, el sem tudom képzelni, hogy tudja valaki megoldani a napi 6-7 óráig tartó fejést.

Zsóka és többiek, szépen kérlek benneteket, ne adjatok itt szoptatási tanácsot, ez nem az a fórum, erre ott a millió szoptatós topic, ne offoljátok szét ezt. Ide olyan emberek írnak amúgyis, akik már hallották az összes idevonatkozó tanácsot és túl vannak ezek kipróbálásán. Én pont azért nyitottam ezt a topikot, hogy tudatosítsam az emberekben, hogy igenis van olyan, amikor az emberlánya már megtett minden tőle telhetőt és még sem megy tovább a szoptatás, de ettől még nem dől össze a világ, ettől még senki sem lesz rosszabb anya.

Biobaba,
ha jól értem, a mai napig szoptatsz és nincs problémád vele. Ez nagyon jó és örülök neki, de ez a topic pont nem erről szól.

˝AKARTAM szoptatni. Es rengeteget imadkoztunk a dologert. En inkabb ennek tulajdonitom a "sikert"!˝

Én is akartam, pont annyit segített, mintha imádkoztam volna. De az egy másik téma.

Kikezdki
Remélem jó irányba fog menni a topic, jó ötlet volt. Én az Alíz-féle nagyszájú gondolatokat is csípem, én sem szoktam mindíg cenzúrázni.

OFF

csakis Aliznak, aki nem kozli az e-mail cimet, h csak neki lehessen kuldeni

Olvass kicsit figyelmesebben, mielott valaszt irsz vmire!

Biobaba

ON

Nem akartam keményebben hozzászólni, de most Biobaba, rajtad felhúztam magam. Na, az ehhez hasonló mondatoktól tudok a falnak menni: "A baratnom 1 honappal elobb szult, mint en. 3 v 4 honapig tudott szoptatni, es pont azert, mert nem merte megprobalni, amit en..." Te honnan a francból tudod, hogy neki miért nem sikerült vagy miért feltételezed azt, hogy neki ment volna, ha ugyanazt csinálja, amit te?! Ezt utálom, hogy valaki lehet, hogy nehéz küzdelmek árán, de tud szoptatni és utána nagy mellénnyel okosít, hogy másnak is így vagy úgy kellett volna tennie. NEM TUDHATOD, mert csak a saját utadat jártad végig, mások vagyunk, mindenkinek más módszer válik be és valakinek semelyik, ezt a baj az LLL tanácsadókkal is, egy kaptafára adják a tanácsaikat, semmilyen egyéni adottságot, körülményt nem vesznek figyelembe.

A másik kijelentésed: "De ez szerintem csak azert van, mert kul mindig azt hallhatod, h tapszerezni, tapszerezni." Kitől? Akkor mi nem ugyanabban az országban élünk, mert itt gyakorlatilag megkövezik a szoptatni nem tudó anyákat, fal mellett közelekedünk lesütött szemmel. Örülök, hogy neked még most is megy a szoptatás, de ettől még nincs nálad a bölcsek köve, egy recepttel nem lehet megoldani a világ összes szoptatási gondját.

Egyébként még egyszer nyomatékosan felhívnám a figyelmet, hogy ez nem "szoptatás kontra nem szoptatás" topik!

"AKARTAM szoptatni. Es rengeteget imadkoztunk a dologert. En inkabb ennek tulajdonitom a "sikert"!"

A fentiekre aztán végképp nincs észérvem, Kyrandia humorosan fogta fel, szerintem viszont elszomorító a gondolkodásod... Tehát mi többiek nem AKARTUK eléggé, illetve nem imádkoztunk rendesen. Tényleg nem tudom, hogy nevessek-e ezen vagy sírjak.

Hullára nem értem ám, mi ennek a topiknak a célja Össznépi sírás-rívás? Egymás további frusztrálása?
Már a topiknyitó írás is bicskanyitogató, hogy ki mindenki jöhet ide és ki az, aki még véletlenül se tegye be a lábát
Mintha én most csinálnék egy topikot, hogy Természetesen szerettem volna szülni, de nem sikerült és kikötném, hogy ide csak császárosok írhatnak és nem vagyok kíváncsi senki másnak a történetére. Röhejes, mi?

Ez meg a kedvenc mondatom: Ide olyan emberek írnak amúgyis, akik már hallották az összes idevonatkozó tanácsot és túl vannak ezek kipróbálásán. Akkor meg? Ha már -szerinted- kipróbáltál mindent, és nincs szükséged semmilyen élménybeszámolóra, tanácsra, más nézöpontra, más világszemléletre, akkor minek a topik? Önsajnálkozásra?

Amilyen elutasítóak tudtok itt néhányan lenni... Gondoljátok, hogy aki szoptatott és ide meri írni, az mind dicskedni akar és lenézi a táposokat?!

Bocsánat, de komolyan dühítö ez a kirekesztö magatartás

Biobaba!

Pont azon a mondatodon akadtam ki én is, hogy AKARTAM szoptatni. Csodálatos lenne a világ, ha minden csak az akaráson múlna. Tudod, mi is AKARTUNK gyereket, de saját erőből nem ment (hadd ne írjam le a körülményeket, ez igazán nem ebbe a topikba tartozik), így sajna "tápszerhez" kellett nyúlnunk. De a lényeg, hogy sikerült, ahogy ebben a topikban az a lényeg, hogy nem haltak éhen a babák.
De az, hogy te ebben a topikban elmeséled a sikertörténetedet, az kb. olyan, (durva hasonlattal) mintha én azoknak mesélném el az enyémet, akiknek pl. kivették a méhét
Akik ide írtak, azoknak sajnos már nem sikerült, nagyjából vége a szoptatási történetüknek, nem kéne újabb lelkiismeretfurdaló hozzászólásokkal bombázni őket.
Ez az én különbejáratú véleményem, lehet vele nem egyetérteni.

Üdv.
Kriszta

Még egy nagy marhaság:

ezt a baj az LLL tanácsadókkal is, egy kaptafára adják a tanácsaikat, semmilyen egyéni adottságot, körülményt nem vesznek figyelembe.

OFF

Jamina, koszi. Te vagy az egeytlen, aki erti, amit irtam, es h miert irtam.

ON

Kikezdi, a baratnom a baratnom. Tudom, h miert nem sikerult neki, mert elmondta.

Lujzika: ha figyelmesebben olvastal volna, akkor feltunt volna, h nem "sikertortenetet" irtam.

Lepjetek tul rajtam. Folytassatok a magatok kis csendes diskurzusat. (V ennek a topiknak az a celja, hha ideteved egy szerencsetlen szoptatos, akkor mar van kin csamcsogni, es a satan kuldottenek tekinteni?) Nem minden joszandekkal kikovezett ut vezet a pokolba, de minden rossz szandekkal kikovezett oda vezet, mar annak, aki kikovezte.

es nem artana megvaltoztatni a topik cimet, akkor tutira nem jon ide olyan, aki szoptat. Esetleg: nem szoptatosoknak, sokkal egyertelubb, es tisztessegesebb lenne, mint utana vagdalkozni. Ugyanis igencsak felrevezeto cim. En beugrottam a csobe.

Na, akkor még egyszer a gyengébbek kedvéért. Tehát, igen, azokat várom ide, akik ilyen vagy olyan okból rövid ideig vagy egyáltalán nem tudtak szoptatni, ha tetszik, sorstársakat, akik itt kipanaszkodhatják magukat anélkül, hogy valami nagyokos idejönne és az orruk alá dörgölné, hogy biztos ezért vagy azért nem tudtál szoptatni, mert ha bezzeg úgy csináltad volna, ahogy én... A másik nem titkolt szándékom az volt ezzel a topikkal, hogy felmérjem mennyit használt vagy ártott ez a hatalmas szoptatás melletti kampány és milyen hatással volt a szoptatni nem tudókra (asszem az én véleményem eléggé nyilvánvaló ebben a kérdésben). De őszintén szólva semmi kedvem itt szoptatási tanácsokat és "tejdömpingtől szenvedő" anyukák eszmefuttatásait olvasgatni, ha erre lennék kíváncsi, akkor valamelyik szoptatós topikba megyek. Miért nem lehet ezt tiszteletben tartani? Nincs elég helyetek a neten, muszáj innen is elvadítani az amúgyis megviselt idegrendszerű anyukákat?

Ne sajnáld már magad ennyire...

Én most vagyok először ezen a topikon és Jamina, veled értek egyet.

Azt gondolom hogy senkinek nem célja az, hogy bárkiben is lelkiismretfurdalást keltsen. Bárki lehet szoptatástól függetlenül jó vagy rossz anya is. De az egyik legtermészetesebb dologról nem kell lebeszélni az embereket. A cicit a szoptatásra találták ki.Mindenkinek megvannak a bevált módszerei, hogy neki és a babának hogy a legjobb. Ha nincs legjobb akkor vmit még nem próbáltál ki. Amiért nem jár megvetés, semmi. Egy szerűen csak nem kell elveszíteni a reményt ha szoptatni akarsz. Ha viszont belefáradtál azért sem jár megvetés akkor a cumi lesz a ti megoldásotok.

Csak arra kérlek benneteket ne bíztassatok másokat a feladásra és főleg ne zavarjátok össze azokat akik szoptatnak, de bizonytalanok és könnyen befolyásolhatók.

Pl. itt volt Lujzika, aki elmesélte, hogy a kórházban azért nem akart felírni tápszert a gyerekorvos, hogy nehogy ez megjelenhessen a Kismamában. Nekem ugyanennyi súlyt vesztett a babám (400 g) a kórházban és én is sírva könyörögtem már a dokiknak, hogy adjanak a gyereknek valamit, mert már 3 napja ordít az éhségtől. Ezen, persze, nem akadtok fent, mi? Mert a legtöbb szoptatós anyukának ezekről a dolgokról fogalma sincsen.

Kikezdki
Remélem az utolsó írásodat elmentetted, mert szerintem ezt hetente fel kell tenned

Jamina, ne bosszants tovább minket, sétálj át Snoopyhoz beszélgetni!
Jól vagyunk tápszeres üveggel a kezünkben is, pont azt szeretnénk megosztani egymással, hogy mennyivel nyugodtabb így az életünk!!!

Jamina! Nem magamat sajnálom, engem nem fogsz tudni innen elüldözni, csak a hozzád hasonlók miatt az érintettek nem fognak idejönni és elmesélni a történetüket.

Kikezdki,
az én lányom elég sokat vesztett a kórházban a születési súlyából (3650-nel született és 3300 g körül volt a 4. napon). És? Benne van a 10%-ban. Nem sírtam, nem gyötrödtem, nem írattam fel tápszert.

Nekem nagyon sok mindenröl van fogalmam, hidd el.

Kyranda,
nem bosszantani akarlak. Csak kirángatni ebböl a fene nagy önsajnálatból. Hogy mindenki csak bántja a tápszereseket és csúnyán néz rájuk. Szvsz ennek semmi értelme, ezt én sose tapasztaltam. Soha.
Egyébként meg ne értsétek félre: én már rég túl vagyok azon, hogy bárkinek is tanácsot akarjak adni, hogyan nevelje vagy gondozza a gyerekét. De engem viszont ne akarjon senki nevelni. Nagyon berágtam a hozzáállásotokon. Dögöljön meg a szomszéd tehene is, vagy mi?
Amúgy meg abba a topikba írok, amelyikbe csak akarok. Pl életemben nem voltam még Szegeden, de ha a szegedi kismamákhoz támad kedvem írni, ki akadályozhat meg benne?! Tudtommal ez nyilvános fórum -eddig legalábbis az volt az utóbbi 4 évben, amióta idejárok

csak a hozzád hasonlók miatt az érintettek nem fognak idejönni és elmesélni a történetüket.

Mégis milyen történeteket vársz? Komolyan kérdem...

Jamina és Prikkii!

Sajnálom, hogy ekkora vita alakult ki (mint ahogy mindig, ha szoptatásról van szó), de ha tényleg elolvastátok az összes hozzászólást, abból kiderül, hogy ide olyan anyukák írtak, akiknek valamilyen okból nem sikerült (t) és a múlt időn van a hangsúly, a szoptatás. Itt már nem segítenek a volna-k, a tanácsok. Nem sikerült és kész.
Az a baj, hogy azoknak, akiknek sikerült, a legtöbben - tisztelet a kivételnek - azt vetik a szemünkre, hogy nem akartuk eléggé, mert minden nő tud szoptatni, ha akar. Nem veszik figyelembe azt, hogy vannak hormonok, genetika, alkati adottságok, betegségek, külső körülmények, ami miatt kevés az akarás.

Az pedig nem igaz, hogy másokat arra bíztatnánk, hogy adják fel. Aki pedig tudna szoptatni és mégse teszi, nem miattunk fogja feladni.

Ez az én szerény véleményem.

Üdv minden hozzászólónak!
Kriszta

Kikezdi, egyaltalan nics igazad azzal kapcsolatban, h mirol van fogalma egy szoptatos anyukanak, meg mirol nincs.

Minket ugy engedtek haza, h a kezembe nyomtak 3 doboz tapszert. Es folyton unszoltak, h a tapszert adjam a gyereknek. Es neha igenis adtam, mert feltem, h ehenhal, es azt hittem, h a tapszer az megoldja a dolgot. Uakkor bennem volt az is, h miert felek? azert, mert sehol sem segitettek, mindenhol a legkisebb ellenallas fele terelgettek.

Majd beleorultem, h a gyerek alig szopott 20-30 grammokat, mert ez az "eloiras" szerint nem normalis. De o meg nem akart tobbet, es nem orditott, h meg ehes. Es nem gyarapodott az "eloiras" szerint. Gyuloltem az egeszet. Ahogy most ti gyulolitek azokat, akik szoptatnak. En nem gyulolom a baratnomet, mert nem tudott sokaig szoptatni, nem gyulolom anyamat, h nem szoptatott.

Szoval, ha lehet valtoztassatok topik cimet. Es akkor nem kell hetente feltenni a kirekeszto iget.

Ez egy nyilt forum, ha nem akartok ilyet, akkor meg letezik olyan program is, amiben csak ti tudtok egymassal tarsalogni, es garantaltan nem fog titeket illetektelen zargatni a "pokolba" vezeto joindulataval.

Úgy látszik csak Kyrandia érti, amit írok

Prikkii!
"Mindenkinek megvannak a bevált módszerei, hogy neki és a babának hogy a legjobb. Ha nincs legjobb akkor vmit még nem próbáltál ki." Ez egy nagyon nagy félreértés és tipikus szoptatással kapcsolatos téveszme, olvass vissza, sok törtenetet találsz itt, ami megcáfolja ezt az állításodat.

"Csak arra kérlek benneteket ne bíztassatok másokat a feladásra és főleg ne zavarjátok össze azokat akik szoptatnak, de bizonytalanok és könnyen befolyásolhatók." Senki nem bíztat itt ilyesmire, ismét csak azt tudom javasolni, hogy előbb olvass bele egy topikba, mielőtt írsz. Ahhoz meg, hogy leírjuk a saját történetünket egy erről szóló topikban jogunk van, ha ezzel bárkit megzavarunk, már ne is haragudj, az az ő baja. Mindenki arra hallgat, akire akar, a véleménnyilvánítás meg egyelőre maradjon szabad.

Mindenki arra hallgat, akire akar, a véleménnyilvánítás meg egyelőre maradjon szabad.

Egyszóval az ír ide, aki csak akar. Ebben megegyeztünk

Húúúúúúúú
Már tegnap fontolgattam, hogy megírom a véleményemet, de meggondoltam magam. Most viszont kénytelen leszek.
A lányom jövő héten lesz hét hónapos, öt hónapos koráig szopizott, a végén tápszeres pótlással. Most tessék megkövezni, de nem is nagyon akartam tovább, illetve hat hónapos koráig szerettem volna, de a természet közbeszólt... És a lényeg: NINCS LELKIISMERET FURDALÁSOM!!! Nem is kell, hogy legyen! Nem tudom, miért nem lehet megérteni azokat az anyukákat, akiknek már elegük van ebből a "szoptatás-propagandából", mert nekem igenis elegem van! Már a Kismamát sem veszem, mert rohadtul unalmas, hogy minden szám ezzel van tele. Aki sokáig akar szoptatni, ám tegye, de aki nem az ne legyen úgy beállítva, mintha minimum gyerekgyilkos lenne.
Nekem elég nehezen indult be a dolog, de mindent megtettem azért, hogy anyatejet kapjon a babám, legalább az első hónapokban. Azt pedig, hogy öt hónapig szoptattam, sikerként éltem meg, nem pedig kudarcként, és ez így van rendjén! Az pedig, hogy én visszataszítónak találom, amikor egy kétéves cicit kér, teljesen más lapra tartozik. Éppen ezért nem megyek a szoptatós topikokra hangoztatni a véleményemet, mert van annyi önkritikám.
Ha jól értelmeztem a topikindító sorait, akkor itt nincs helye a propagandának, mert pont abból van elege (elegünk).
Alíz stílusával kapcsolatban pedig: szerintem nem kell rajta csodálkozni, hogy ezt hozza ki belőle a dolog. Én is nehezen fogtam magam vissza!

Hugi, Krisz

Bea

Jamina!
Szerintem a te hozzászólásaiddal csak az a baj, hogy hogy is mondjam, úgy tűnik, csak vitatkozni szeretnél!

Én nem bánom, csak úgy érzem, hogy ennek itt nincs értelme!

Üdv.
Kriszta

Komolyan mondom, félelmetesek vagytok. Annyi bennetek a tüske, hogy jajj.

Egyáltalán nem célom nekem senkit megszólni, aki tápozik. Elhiszem, hogy ami a türöképességetekbe belefért, azt mindent megtettetek. Tudom, hogy rossz érzés, ha nem sikerül. De lépjetek már rajta túl! Ne nyalogassátok a sebeiteket! Legközelebb majd fog menni. Csak ahhoz az kell, hogy ne véssétek be zsigeri szinten, hogy nekem úgyse megy a szoptatás.
És nem kell ennyi averzióval viseltetni a szoptatók és az LLL-lel szemben. Sokat tudnak segíteni annak, aki igényli. De aki nem, ahhoz még sosem kopogtatott be egy tanácsadó sem...

Ez egy nyilt fórum, tehát ha lennének sebeim (de nincsenek), akkor nyugodtan nyalogathatnám!!!

Bea

Fifianyu,
na, már megint.

Azzal teljesen egyet értek, hogy semmi lelkiismeret-furdalásod nem kell hogy legyen, ha akárhány hónapig is szoptattad a gyerekedet. na de nekem meg már nehogy azért legyen, mert az én 2 évesem szopik?!
Hogy van ez: akinek nem sikerül, az sajnálja magát, de megbotránkozik azon, aki meg sokáig csinálja? Mekkora hülyeség ez...
Miért, mit kéne tennem? A lányom orra elé nyomni a naptárt, hogy nézd, cseppem, a hónap végén betöltöd a 2-t, nincs több cici? Majd hallgatnom este, ahogy keservesen sír, mert csak így tud elaludni?! Áááááá...

Tudjátok, soha nem ért még engem a hosszú szoptatás miatt még egy ferde pillantás sem. De hogy pont ebben a topikban ennyire kiakadjatok és perverz, furcsa, elmebajos dolognak minösítsétek, az azért nonszensz.

Csodálatos dolog ez a magyar nyelv! Különbséget tesz a csecsemő és a kisgyermek között!
De mint fent leírtam, ez az én véleményem, senkire nem akarom, és nincs is jogom, ráeröltetni, éppen ezért nem írok, és nem is fogok soha írni a szoptatós topikokba!!!

Bea

Jamina: jó neked, engem már ért
cory

Cory,
engem még nem... csak itt, ezen a topikon elöször. Ezért van a lila fejem

Fifianyu,
és szerinted én miért is nem írhatok ebbe a topikba? Miért is?