Gigi!
Nem akarok beleszólni, de nekem is nagyonnagyon hasonlítottak a tiedhez az első hetek, nem volt leányálom...!!!Ugyanígy elaludt ha evett, aztán felébredt, aztán reggelig foghattam...
nem egyszerű!
Nekem az segített, hogy azt mondogattam magamnak, nem én rontok el semmit, hanem egyszerűen ő egy kisbaba, akinek ez a feladata, hogy sírjon, és ha sír, hát sír, ez persze nem azt jelenti hogy hagyom órákig bőgni, de semmi baja nem lesz, ha egy kicsit sírdogál..mikor tisztába raktad, megetetted, volt kaki,pisi, és nem beteg, akkor egyszerűen csak nyűgös, vagy csak társaságra vágyik én így tudtam le ezt a dolgot, ezért aztán délutánonként megpróbálom jól kifárasztani, hogy éjszaka aludjon

,néha már bejött

, de ha nem és akkor csak sírdogál, akkor sétálok én is , meg cumit adok, az be szokott jön, persze kiköpi, aztán vissza, aztán ki, és így elvagyunk hajnalig, de legalább én is fekhetek...
egyébként én olyan igazságtalannak élem meg ezt hajnali-éjszakai fentlétet, hogy nem a férfiaknak kell, vagy legalábbis nem felváltva, mivel nem csak arról van ilyenkor szó, hogy éhes, hanem ezer más dolog...
Szóval szerintem bízz magadban és abban, hogy te jól csinálod a dolgokat, ő meg még kicsi és ennyi...a pároddal meg beszélj, hogy ezt ő is értse meg, neked is kell egy kis felfrissülés!
Puszmák- eszti