Hahó, minden betegnek jobbulást!
A tegnapi napom szörnyű volt, szó szerint. Éjjel aludtam három órát (éjfélig dolgoztam, aztán kettőig köhögtem, ötkor meg kelnem kellett a záróvizsgák miatt).
A napom rohangálásba torkollott, mert egyszerre két helyen három feladatot kellett végeznem (voltam kérdező záróvizsgázóknál, közben titkár a bizottságban, és egy másik bizottságban védettem a saját szakdolgozóimat). Enni nem is nagyon tudtam, csak kis sütiket.
És hétre értem haza

Aztán fürdetés, fürdés, és bezuhantam az ágyba.
G. fél nyolckor ébresztett minket, hogy vajon kell-e Rugónak ma óvodába menni?
Most egy kis nyugi van, este lesz doktoris karácsony az egyetemen, oda megyünk majd Rugóval.
A telefonons mizéria kezd megoldódni, G. kinézett egy kétszimkártyás alcatel telefont, ha minden igaz, ma meg is veszi. Próbált nekem egy fehér tokosat venni, hogy övé legyen a fekete. De mondtam neki, hogy ez nálam nem működik, kérem a feketét
Rugó már jól van, és a mai éjjel már én sem köhögtem annyit.
Végre emberi mennyiségű feladatom van.
Még pénteken megyek vizsgáztatni. Viszek kis cukrokat a hallgatóknak, azt hiszem
Gergő bőre
