Halihó!
Sziasztok Drágáim. Már minden bajom volt, hogy nem tudtam írni. De ezer dolgom van mostanság. Most is felkeltem korán, mert pogácsát sütök, meg befejezem az ebédet is. Ma délelőtt még suliba megyek, nem várom meg a végét, délben jövök is haza, mert ugyye du szalagtűző lesz. Szerencsére ezzel további tennivalóim már nem nagyon vannak, leszámítva az ingek kivasalását, meg azért néhány könyvet még el kell pakolnom az útból.
Azt hiszem a szakdolimmal sem állok már annyira csehül. Már csak az elemzés, az összegzés hiányzik, no meg az utolsó vizsgálatból egy rész. Ez utóbbihoz most még hozzákezdek, amíg sülögetnek itt a dolgok.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehezen haladok majd vele, de nagyon köt az, hogy szigorúan megszabták a terjedelmét. Most éppen úgy állok, hogy szerintem nem férek bele, tehát majd még eszközölnöm kell némi tömörítést is. Pedig igazán visszafogtam magam eddig is. Amivel készen vagyok, azt elküldtem a konzulensemnek, véleményezze. Kíváncsi vagyok. Boldog leszek, ha kidobhatom az egészet és kezdhetem elölről.
Arra jutottam, hogy muszáj lesz egy napot itthon maradnom. Úgy egyeztünk meg a haverommal, hogy a hétfő lesz az. Azért nappal frissebben forognak a kerekeim. Bízom benne, hogy majdnem be is tudom fejezni. Akkor pedig viszonylag tartom a kijelölt-módosított tempómat. Jövő szombatra meg el kell készülnöm egy dolgozattal, amiből ppt-t is kell csinálnom. De közben a Kedves elutazik több napra tanulni. Ez van.
De cserébe legalább nem beteg senki. Most még. Izgultam egy kicsit, mert az intézetben, ahonnan a gyerekek jönnek lezárták azt az osztály egy rota vírus miatt, persze az iskolásainkra ez nem vonatkozott... Könyörögtem rendesen, hogy ne kapjak el semmit. Szép lett volna mára.
