Sziasztok!
Most vagy alszom ma éjjel három órácskát vagy nektek írok. Azt hiszem, a középutat választom, összecsapom kicsit, bocsi!
Nem tudtam kihagyni: viaszosvászon csipketerítő.

Amikor összeházasodtunk, nem terveztünk ebédet, csak úgy gondoltuk, hogy két tanú és slussz-passz. Aztán jött a barátunk, hogy ne csináljuk már, ott van az ő pizzériája, menjünk oda, nem kell érte fizetni, beszerzési áron kapjuk az italt, vigyünk ennivalót, megsütik. Na, az lett a vége, hogy lett minden, étel-ital bőven. Az esküvőnk délelőttjén derült ki, hogy igen ám, de ott nem szoktak csak pizzát sütni, tehát sem étkészlet, sem asztalterítő nincs. Étkészletet összedobta a család

) ötven vagy hatvan főre, már nem is tudom, én meg lementem a szomszédba a Kátay-ba, hogy adjanak nekem valami nagy terítőt, mert kell az esküvőre. Hát mit adtak? Azt hiszem, hogy sejtitek.

Ezt a műanyag csipketerítőt, amit vágni lehet méretre.

. Végül nem volt olyan giccses, mert a barátnőm bűvész és ő készített szép díszítést, úgyhogy jól nézett ki, nagyon rendben volt.

Még műsort is kaptunk.

Jól sikerült végül ahhoz képest, hogy csak két tanúval indult a dolog.
Irina,
micsoda szép helyen voltál!

Csodálatos!

A szemét, az emberek hozzáállása meg ez az egész... hát igen... magyar sajátosság... Nem is tudom, valahogy nagyon elvesztünk a világban, nincs kultúránk, nincsenek hagyományaink, az értékeinket hagytuk el elsőnek... Nem jó, de ez van... Azért remélem, még fog ez változni.
Maggie
a tanárok nyelvhasználatával talán azért nem foglalkoznak, mert feltételezik, hogy helyesen működik.
Hála az égnek, nálunk nem porosak az ajtók, elég szépen rendben tartják. A lakókertben szép zöld a fű, szép kis házacskák vannak itt, kétemeletesek + a tetőtér. Jó helyen lakunk, tiszta is, kertváros rész. De amikor felszállok a buszra és elkezdek közlekedni, akkor nagyon ki tudok akadni... Az emberek mentalitásán is, meg az egészen. Amikor mész a babakocsival és kikerül, hogy eléd vágjon, persze te nem tudsz menni, mert ő kikerült, aztán utána lelassít. Míg neki kerülgetni másokat pár másodperc, de én babakocsival nem tudok kerülgetni. Ez a figyelmetlenség, teljes képtelenség számomra. Meg amikor fel akarsz szállni a babakocsival, eléd vágnak, majd utána vársz, hogy félre álljanak az utadból, mert beálltak a babakocsi helyére. Hiába, nekem ez nem fér a fejembe...
Na tovább nem bírom, kész vagyok, megyek aludni. Eddig pakoltam, de éjszaka tanulni szoktam, mert még az anatot helyre kell tennem.
Anitja
neked szabad most repülni? Én is hánytam mindkét gyereknél, utáltam...
Dettyk
cukik a képek!
Szép napot nektek, lányok!
