Maggie
milyen boszorka-megérzéseid vannak neked?
Kúp sztori nem rossz.

Kicsit nehezen értettem, hogy munkád során, 90 kilós gyerek??? Nem értem, te hol dolgozol??? Eddig azt hittem, hogy oviban vagy bölcsiben, de ott nincs ilyen nagy gyerek...
A nem alvás szerintem azért lehetett, hogy könnyebben ki lehessen váltani a rohamot. Tanultuk, hogy úgy szokták a felvételt készíteni epilepsziásoknál, hogy ingerlik az agyát. És amikor olyan erős az ingerlés, akkor rohama lesz. Gondolom, ha fáradt, akkor könnyebben ingerelhető. De nem vagyok benne biztos. Láttam, hogy néz ki egy epilepsziás rohamnál a felvétel eredménye.

Most tanultunk EKG, EEG-t, monitorozást meg ilyeneket. Érdekes, hogy kívülről azért nem látszik szerintem, hogy mekkora munkát végez ilyenkor az agya az embernek.
Lehet, hogy azért tudtátok kinőni (Panndi is kinőtte ugyebár), mert az agy sokáig érik, meg az idegrendszer pályái sokáig fejlődnek. Ezeket még később tanuljuk, de annyira érdekel.

Most még csak az idegrendszert úgy tanuljuk, hogy megtanuljuk a központi és perifériás idegrendszernél, mi hol van, melyik állománynál mi van, milyen pályák, kötegek meg ilyesmi, tanuljuk az agy fejlődését magzat korától, de azt nem, hogy ha megszületett, akkor utána milyen tempóban fejlődik az agy. Pedig érdekes lehet, várom nagyon, hogy ilyeneket megtanuljunk. Az az egy bajom van ezzel a sulival, hogy a sok érdekesség mellett sok betegséget is meg kell tanulni, látok sok-sok beteg gyerek képét, nagyon durva betegségeket és ezeket elég nehéz feldolgozni. És az a durva, hogy sok olyan fejlődési rendellenesség van, ami megfelelő tájékozottság mellett kikerülhető lenne (ilyen-olyan vitaminok hiánya meg ilyesmi). Ez szörnyű, nem igaz?
Meg van olyan, hogy öröklődhet, na abban az a durva, hogy öröklődhet úgy is egy betegség, hogy nem minden generációban jelenik meg, hanem második, harmadik generációnként és nem pont egyenes ágon, hanem itt-ott a családfában. Meg aztán ha végignézi az ember a családfát, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen máshol is volt, csak nem olyan formában jelent meg, enyhe formája volt a betegségnek, stb. Nagyon nehéz ez, na... Ez a gyerekkori epilepszia, hát nagyon érdekes. Gondolj bele, hogy beszélsz róla és kiderül, hogy Panndinak is volt. Tehát vagy nagyon gyakori a gyerekkori epilepszia, vagy véletlen egybeesés. De jó, hogy kinőttétek! De azért benned van mindig, hogy nehogy legyen rohamod? Vagy ezek az ájulások összefügghetnek vele?
Kaqk
hát igen, olyan jó velük aludni, látni, hogy megnyugszanak, elalszanak, nem?

Olyan édesek, amikor alszanak.
Irina
Hát igen, tudnak ezek a pszichomókusok kérdezni, ha akarnak. Én a PTE-re jártam előtte és ott olyan volt a pszichológia vizsga, hogy potyogtak a vizsgán az emberkék, mint a legyek. Ugyanis tesztes volt és teljesen összekavart. Ki, melyik tudós mit csinált, melyik módszer a milyen, ááá... Hány éves kortól van ez, hánytól az... Hát azért ha egymás után veszel négy-öt fejlődéslélektan-kutatót, elemzőt, azoknak az elméletei nagyjából itt-ott eltérnek (pl. Piaget, Erik Erikson) Hát azért össze-vissza vannak az életkorok. Piaget-nál is ott van, hogy az első két szakasz tart X ideig, de a második szakasz felénél van a nem tudom, milyen korszaknak vége, áááá.... És Erik Erikson-nak meg van kb 10 kor meghatározva, könnyű összekeverni szerintem. Legalábbis nekem ez volt az egyik problémám. Meg az, hogy milyen gyerek, milyen reakció - könnyen kezelhető, nem könnyen kezelhető, ekkor ilyen, akkor olyan... Nem tudom, nekem ment a pszichológia, de azért hármast kaptam. Bár elég szőrös szívű volt az osztályozás nálunk...
A férjednek gyógyulást!
Ádi kitörései nem lehet, hogy azért vannak, mert begárgyul már szegény a sok otthonléttől?
Nálunk a betegség alatt szinte személyiségváltozás történt. Teljesen megzakkant a csajszi. Kiborított...
Lányok,
nálatok is nagyon nehezen kezelhetők ezek a gyerkőcök? Didri néha elviselhetetlenül viselkedik. Tegnap ordibált velem a boltban, hogy jaaaj, hagyjál, anya, nem próbálok ruhát! Imád ruhát vásárolni, nem is értem... Előtte elmentünk cukrászdába, kettesben voltunk, minden a kedve szerint történt, nem tudom, hogy mit tehetnék. Hazajöttünk, mondtam neki, hogy nem fogok vele szégyenkezni. Mondjatok már tanácsot, mit tegyek, amikor nekiáll útközben hisztizni és sírni, hogy ő ezt vagy azt akar, így nem jó, úgy nem jó? És hangosan, én meg annyira szégyellem!!! Kérlek, adjatok tanácsot, Didri olyan szófogadó volt eddig, nem tudom, mi lehet! Lehet, hogy a tesó érkezése (az tuti, hogy bezavart, mert mostanában nagyon elkezdett ugyanúgy viselkedni, mint a tesó), meg a suli... A suli tuti, hogy nem jön jól neki, mert utálja, ha leülök tanulni. Nem tudom... Néha az az érzésem, hogy miattam van, hagyjam már abba a sulit. Naponta meg kell győzni magam, hogy nem teszek rosszat azzal, hogy folytatom. Adjatok már tanácsot, nálatok hogy viselkedik a gyerek? Benneteket is leéget vagy csak én nevelem rosszul???