Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » "DÉVAI INTÉZET, DÉVAI DOKI"

Hát igy nézünk ki beülti előtt, még a petricsészében csücsülve

Katapetra,
Ilyen képet még nem is láttam
ÉÉÉÉÉÉssssss laptetőd is lett !!!!

Kata,
jaj de szuper, már ezért megérte...
és a laptető se jöhetett volna jobbkor!!

katapetra
Ez igen!!!!!! nagyon jó kép és + a laptető

Sziasztok!

Előbújok egy kicsit!

Katapetra: nagyon szorítok!!! Csudaszép babókák!!! Vigyázz rájuk nagyon.

Bari: nekem sem ment elsőre a képfelfogás, de addig-addig nézem, amíg valamit már látni véltek a fiúkból! Cuki!!! A pocakod szép nagy, de hát kell is a hely ekkora lurkóknak! Nekem egy kicsit horror így első hallásra, hogy elkezdett kinyílni a méhszáj, de ha Kisdoki azt mondja, hogy még minden mehet úgy mint eddig, akkor biztos nincs más teendő, mint gyakrabban meglátogatni őt!
Basszus, már alig több mint 2 hónap van vissza.

Zafír: itt is küldöm a drukkokat!!!

Mné: szerintem semmi nincs véletlenül. Talán ideálisabb időpont lesz a január. Legalább lesz időtök megoldani a "problémát".

Leeda: egyedül? Sajnálom. Küldök egy kis nézegetni valót, ha már nem tudod mivel elfoglalni magad. Vannak újak!


Csuti: csak ámulok a képeken. Gyönyörűek! Minden elismerésem a tiéd. Kitartás!

Rencsi: sajnálom, hogy le kellett állnotok! A következő már majd sikerülni fog!!!! Léleksimi!

Nene: hát elájultam Bálint képétől! Annyira mosolygós és huncut!

Nyuszi: Dóri is teljesen elbűvölt!! Ahogy tartja magát, és azok a szemek. Baba koromban nekem is ekkora volt!

Gladiolus: csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Nyugodtan írd ki magadból. Hátha ez segít egy kicsit.

Kretty: megint csak azt tudom neked írni, hogy abszolút ugyanazt tudnám csak írni, mint Te. Éppen tegnap vigyorogtunk egy nagyot, hogy olyanok vagyunk, mintha 2 hónapja ismernénk egymást Szélúrfival. És ez nagyon jóóóóó!

El is megyünk a hétvégén egy kicsit wellness-elni. Élvezzük, hogy együtt lehetünk, pihenünk, kikapcsolódunk.
Rákaptam a kreatívkodásra is mivel megérintett a karácsony előszele. Egyszóval lefoglalom magam...

Sziasztok!

Elszállt, amit irtam

Köszönöm azt a sok szeretetet, amit tőletek, itt a fórumon kapok, nagyon jó, hogy vagytok nekem! Bár már egy éve nem D-hez tartozom, mégis maradhattam a "ti kutyátok kölyke", köszönöm!

Szóval a kitérő után már itthon csücsülök az ágyban....
Kaptam: utrot plusszba, megy tovább a duphaston, és az estrofem, ill. a pajzsmirigyes gyogyi, na meg a merckformin, és a femibion.
Önszorgalomból elkezdtem szedni E-vitamint is....ártani nem árthat.
4-5 nap kimélő napot mondott a doki, mert ezekben a napokban lehet a megtapi. Két hét múlva vérvétel.....

Zafirkám, gyere sűrűbben, eszmecserére....sok puszi

Szélkisasszony: De jó, hogy jöttél!!!!!! örülök, hogy ilyen nagy a szereelm, és hogy kretivkodsz, az engem is mindig kikapcsol....wellnes? vaúúúú
Mélyüljetek el egymás szeretésében, amennyire csak lehet merre mentek?

Nyuszi: Hogy sikerült a wellnes? Dorci, hogy viselte?

Mindenkit pusszantok!!!!!!!!!!!!!

Katám!
Gyönyörű képek!!! Drukkolok ezerrel!!!

Zafír,
neked is nagyon szorítok!!!

Bari,
szép a pocid és a lurkók is benne!

Gladi és Nene,
jó olvasni a mindennapokról. Hogyan zajlik az élet a babákkal. Mindennek van napos és kevésbé napos oldala...

Én jelenleg a sötét oldalon vagyok, két napja fenn vagyunk éjjel. Matyi óránként sír a cumijáért, és Sári is felsír időnként. Kezdődik a fogzás, ez volt az egyik rémálmom......

Kata, köszönöm, nagyon örültem ennek a képnek, végre láttam egy blasztót. Óriási drukkjaim mennek felétek.
Zafírnak, nem különben.

A két fiú iszonyú édes, egyik akár az én Matyi fiam is lehetne az UH-kép alapján. Vagy Dévisz hasonló babákat csinál?!

Babawatsu annyira tetszett, hogy megyünk babaúszásra is. Ma Sárikám kétszer elmerült véletlen, de egy kis köhögés után újból pancsizott.

Én jelenleg is szoptatok, de tökéletesen meg tudom érteni Nene-t, mert én is ugyanígy éreztem az első hónapokban, szinte rimánkodtam, hogy apadjon el a tejem, mert ezt nem bírom. Aztán valahogy normalizálódott a helyzet, és már szeretek szoptatni. De nekem is volt mellgyulladásom és csomók is rendesen. Érdekes, amíg te nem tapasztalod magadon, senki nem mondja el ezeket a részleteket, mint pl. nekem a szülés utáni 6 hétig tartó folyást. Aztán persze mindenkinek megvan a maga története.

Szélkisasszony, egy picit irigyellek, hogy ilyen jól megvagytok és van időtök egymásra. Sajna nekünk elég kevés van kettesben, és én próbálok többet és többet, de egyszerűen nem megy. Tanulunk, dolgozik és a gyerekek....
Tegnap meg is említette, hogy kicsit el van hanyagolva. Elég szarul esett, mert én tényleg próbálkozom. De ezt Ő is tudja, hogy ez nem a mi időszakunk.

Na, nem panaszkodom tovább, megyek fejek, mint szokásos esti programom.
Jó éjt, puszi a lurkóknak a pocikban.

Melcsikének igaza van, a kevésbé napos oldalról nem nagyon szeretnek mesélni az újdonsült anyukák. Nem tudom miért van ez, talán azért, mert tartanak tőle, hogy akkor már nem lesznek jó anyák, ha panaszkodnak.
Nekem már lassan nem volt olyan nap, hogy ne durranjon be a mellem, volt hogy a védőnő jött ki kimasszírozni, és volt, hogy neki se ment. Közben zokogtam a fájdalomtól, mikor órákon át masszíroztuk a párommal, hogy legalább le tudjak feküdni aludni, mert vízszintesbe egyáltalán nem tudtam lenni. Ha nem a gyerek miatt nem aludtam, akkor a melleim miatt. Így nekem megváltás, hogy elapadt a tejem, igaz szenvedés volt elapasztani, de megérte.
Hát pedig lenne miről mesélni, főleg az elején ugye Melcsi?
Na de inkább nem mondjuk, nehogy elmenjen a kedvetek
Egyébként meg hiába is mondjuk, addig senki nem hiszi el, amíg át nem esik rajta, hogy milyen gyilkos az első időszak. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet kettő vagy három babával. Minden elismerésem a Tiétek

Bocsánat, hogy most sok voltam

Gyermeket mi akarunk, kuzdunk es kitartoan varjuk, hogy vegre megerkezzen. Ha minden ejszaka virrasztanom kell az agyacskaja felett, ha olyan kimerult vagyok, hogy allni nem tudok, ha faj minden testreszem, en akkor is mosolyognek, mert anyanak lenni a legcsodalatosabb dolog lehet a vilagon! Amikor eldonti az ember, hogy kisbabat szeretne, tisztaban kell lennie azzal, hogy megvaltozik az elete.

...

....

Nnna. Hát azt hiszem, pontosan e miatt nem beszélnek szívesen az újdonsült anyukák a kezdeti nehézségekről, főleg nem egy ilyen topikon. És hidd el, Kretty, megértem az indulataidat, van abban némi pofátlanság, ha az ember egy olyan helyen panaszkodik, ahol a háromszorosát szívesen bevállalnák helyette.

Mondom, megértem az indulataidat, de azt is látni kell, az anyaság nem valami szent pátoszba burkolt csupa öröm, boldogság állapot. Illetve nagyon-nagyon sok boldogság, de sok minden más is, és igen, rosszféle érzések is. Mert persze, nem kérdés, hogy itt egyik anyuka sem cserélné el a jelenlegi nehézségeit wellnessre és pihenésre, és nem kérdés, hogy felkelsz éjjelente és virrasztasz, ha kell, de minden tiszteletem azé az anyáé, aki mindezt mosolyogva teszi. Fél karomat (akár mindkettőt, vagy bármimet) odaadnám, ha enyhíthetném kicsi lányom fájdalmát, amikor sikítva sír, olyan gyötrelmesen, amit hallgatni is maga a pokol; és két pillanat alatt a mennybe megyek, amikor itt szuszog hozzám bújva a fülembe… És nem létezem a fáradtságtól és a fájdalmaktól sem testileg, sem lelkileg, de ebben az időszakban tényleg nem számít…
És azt hiszem, nem kérdés, hogy az ember tisztában van azzal, hogy kb. mit vállal, és tudja, hogy megváltozik az élete, de elhazudni önmagunk elől a nehézségeket, a lemondást és akár a csalódottságot… hát nem hiszem, hogy akár a baba, akár a mama lelki egészségét erősíti…

És lehet, hogy eretnekség ilyet mondani, de azért mert anya lettem, nem szűntem meg ember, nő és még számtalan más is lenni…


Egyébként köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, Nene, Melcsi, nektek különösen hálás vagyok!:-)

Kata, csodaszépek a gyermekeid!:-)

És hogy kicsit elvegyem az indulatok élét: egy vasárnapi fotó a kis tündéremről:-)

Kretty,
Természetesen igazad van, csakhogy vannak olyan dolgok, amikről senki nem beszél, és igenis nehéz dolgok, nehéz döntések.
Hidd el, nem most vannak nagy gondjaid, nem most aggódsz a legjobban. Ezt majd akkor fogod megtudni, mikor Neked is ott lesz ez a kis csöppség a karjaidban, hogy innentől semmi nem számít, csak Ő.
Viszont vannak olyan pillanatok, mikor úgy érzed nem bírod tovább, mert annyira fáradt vagy, és fáj mindened, és persze jól hangzik, amit írsz, hogy majd akkor is mosolyogni fogsz, hát kíváncsi leszek rá, de úgy legyen

Ancsi,
Nagyon szép amiket küldtél, és így van. Mikor a két kicsi kezével megfogja az arcodat, és odahúz magához, nincs is annál jobb érzés

Gladiolus,
Pont egyszerre írtunk
Nagyon gyönyörű a kislányod.Az a hatalmas haj, csodaszép

Igazad van, ezért nem is írtunk eddig ezekről a dolgokról, inkább hallgattunk, és nem írtunk semmit, csak most azért írtuk le Melcsikével, hogy ne keseredj el, tudd, hogy ezen mindenki átesik, és hidd el, ahogy telik az idő egyre jobb lesz, és talán egy kicsit könnyebb is
Szóval sok erőt, kitartást és rengeteg boldogságot kívánok, amit tudom, hogy megkapsz a kislányodtól.

Nene igen, biztos így van

Gladiolus: nagyon cuki a pilány


Bár csak most olvastam el ezt az oldalt, hülyén jött ki amit felraktam, nem célzásként raktam fel ezeket a videókat, semmi ilyen szándék nem volt bennem, én 2 hete találtam ezeket , azóta minden nap megnézem, erre sirdogálok...és azért raktam fel mert ugy gondolom ezekben benne van minden, a remény, a hit, a fájdalom, a küzdelem, a boldogság...stb

Puszi

Ancsi,

Ezek a videók tényleg nagyon szépek, engem is megríkattak
Azt kívánom Neked és itt a többieknek is, hogy ezeket az érzéseket minél hamarabb átéljétek, mert tényleg földönkívüli, vagy mondhatnám mennyei

Katám!
Szorítok Neked ezerrel! Puszillak és hajrá babácskák tessék harapni!

Zafír!
Szintén! Kezem lábam csuriban érted is!

Csak egy fél mondat és remélem senki sem sértődik meg, DE igenis annál, hogy körülötted mindenkinek babája lesz, és mindenkinek "viszonylag" hamar összejön és te pedig mindig lemaradsz, mindig lecsúszol, lezuhansz, miközben majd meg halsz azért, hogy te is szenvedj a melledtől, szenvedj a nem alvástól stb... ennél nincs nehezebb!!! és ezt higgyétek el, az aki 3, 4,5, vagy több éve küzd tudja, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer valaha nekünk is lesz babánk akkor lesz sírás és lesz panasz, és miért ne lenne, ez embernek mindig az a baja, ami éppen aktuálisan érinti őt! DE basszus az, hogy napok, hetek, hónapok, évek telnek el úgy, hogy vágysz valamire ami nem lehet a tiéd... vagy még nem lett a tiéd, és közben ezerszer összeomlasz és újra felállsz és újra és újra.... na azért ez nem egyszerű és nem hiszem el, hogy egy kisbaba nehezebb és nagyobb gond és nagyobb aggodalom lesz ennél..... akármivel jár, akármennyire kileszünk, akármennyire egy csepp pihenőre vágyunk majd.... az igazi aggodalom szerintem az, hogy lesz-e???? vajon nekem megadatik-e, hogy elmondjam jó és rossz élményeimet a gyermekemről?????
én tudom azt, hogy hogyan fekszem le minden nap, attól függetlenül, hogy nincs gyermekem, de hetek hónapok óta nem aludtam ki magam, hogy állandóan álmodok a nem létező gyerekemről, felébredek és elmélkedek csendben, hogy mihez kezdjek???, hogy mások gyermekeivel pótolom azt ami nekem nincs, vagy nem is lesz...
ez szar. így egyszerűen.

De imádlak titeket, mert itt mindig lehet panaszkodni és vidámkodni egyaránt, de valljuk be most nincs toppon a topik, DE lesz ez még így se!!! remélem....

puszilok mindenkit, senkinek nem szántam bántásnak amiket írtam... de bennem ez van... és sajnos a sok év sok keserűséget szül.... de ettől egyáltalán nem gondolok rátok kevésbé vidáman, nem nézegetem kevésbé a babás képeket és ha panasz van vagy kicsit rosszabb passz az anyukák részéről, jöhet, hiszen mi felkészülünk, mert talán egyszer majd mi is megtapasztaljuk...
és azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk egymást!

Gladiolus: köszönöm, de hát a Te pici lányod!!!!!Csodaszép

Ancsi: örülök, hogy itt voltál...köszönöm ezeket a szép videókat
Ölellek, léleksimimt küldök....

Zafírom, szuper volt dumcsizni, közben megjött Domi a fodrásztól, azért kellett leraknom....

Barika, fancsali arc ide vagy oda gyönyörűséges a pocak!!!!

KAtapetrám, már pársejtesnek is gyönyörűségesek!!! Küldöm a ragacsokat!++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Gladious,
cukika édes kis királylány!

Csajok,
ugyanezek a "problémák" miatt jött anno létre a babás topic....az újdonsült anyukáknak a problémái amik nagy problámák, nincs tej fájdalmas a szoptatás, sír egész éjjel stb szívszagattó tud lenni, de aki még küzd az meg nem érti hogy lehet ez probléma, de igenis lehet és pont ezért csináltam anno a másik topicot h elmondahassuk a kismamás bajainkat , és azokat- akik még nem értek célba-, ne bántsunk meg ....csak azóta már nem működik már a másik....

Amikor anno Dominak a légzésleállásai voltak és kórházból kórházba jártunk akkor azokat a éjjeleket napokat szívesen elcseréltem volna bárkivel...igen akkor bárkivel cserétem volna még azzal az énemmel is, aki hosszú évekig küzdött a babáért és bizonytalan volt abban h valaha lesz e gyereke...mert nincs annál rosszabb mint amikor hosszú küzdelem után van egy csodád és mégis elveszítheted mert egyik éjjel egyszer csak elfelejt levegőt venni....bocsi a kitérőért.....

mindenkit puszilok!!!!!!!!!

Krisztókám,
Ha hiszed, ha nem, nekünk is több, mint 3 év kellett ahhoz, hogy Bálint itt legyen velünk.

Mindig panaszkodtok, hogy a régiek lemorzsolódnak, hogy akiknek babájuk lesz, már nem járnak vissza hozzátok. Hát ezért!
Eddig mindig próbáltunk nem beszélni ilyen dolgokról, mert próbáltunk tekintettel lenni a Ti lelketekre, senkit nem akartunk megbántani, és félve tettünk fel 1-1 képet, mert sosem tudtuk, hogy kinek, hogy esik a dolog.
Attól, hogy már nem voltunk/vagyunk olyan aktív topikosok, ugyanúgy figyeljük az eseményeket, izgulunk mindenkiért, szorítunk, hogy mindenkinek sikerüljön, DE amikor közülünk anyukák közül vannak valakinek kétségei, vagy kérdései, és esetleg egy másik anyuka válaszol erre, akkor rögtön kapjuk a támadásokat, hogy miért panaszkodunk, mert bezzeg TI !
Hát ezért mennek el erről a fórumról az anyukák olyan fórumra, ahol kérdezhetnek, megbeszélhetik a kérdéseiket, kétségeiket, tapasztalatokat, minden rossz szájíz nélkül, és azzal, hogy ezt megmondják ne bántsanak meg Titeket.

Azt hiszem én itt befejeztem pályafutásomat, továbbra is mindenkinek kívánok minden jót, és, hogy mindenkinek minél hamarabb kisbabája legyen.

Drága Kriszto!

Teljesen megértelek, és egyet is értek a szavaiddal. Én szerettem a Léna előtti életemet is, élveztem, hogy szabad vagyok, és egy csomó tök jó dolgot csinálhatok, amit gyerekkel már nem (vagy csak majd, sokára). Volt, amikor majd' belehaltam a gyerek utáni vágyba, de a legőrjítőbb a bizonytalanság volt, és a rettegés, hogy talán soha nem lesz... Igazad van, nincs ennél nehezebb! Az, amivel az ember küszködik friss anyaként, az tutira elmúlik...

Én azt is megértem, ha bántó és nincs helye a mi panaszainknak ezen a fórumon (megjegyzem: túl sok helye ne is legyen, nem azért van), én szívesen jövök csupán azért is, hogy megnézzelek benneteket, és hátha tudok hozni magammal két jó szót...

És szerintem igenis kellenek bármilyen fórumon a rossz érzések, indulatok is, én hiszek abban, hogy az embernek nem az üres optimizmus ad igazi erőt, hanem ha szembenéz a nehézségekkel és felvállalja azt és elfogadja a saját árnyoldalait, esendőségét is...

Ölellek, és nagyon kívánom, hogy egyszer, hamarosan más miatt legyenek álmatlanok az éjszakáid

Basszus, Csajok, itt nem lehetnek oldalak! Nem lehet Ti meg Mi! Itt mindenki ugyanonnan indult és mindenki ugyanannak az útnak tette/teszi meg egy adott szakaszát. Babások-babára várók... ez igenis nagy probléma egy ilyen fórumon és szülhet feszültségeket... De nem lehet egymás ellen fordulás, és megértem, ha a várakozók nem szívesen veszik a visszatérőket, de akkor azok a nagy szavak, hogy itt egymásból lehet erőt meríteni, meg "milyen jó, hogy vagytok" és "szeretlek titeket" valójában csak helyzet-függő, üres frázisok...

Sziasztok

Krisztókám!

Te kis aranyos csajszi!!
Nem szabad ilyennek lenni,mert ha neked sikerül akkor mi is szívesen nézzük majd a kis babád képeit,és a történeteket,hogy mi történt veletek.Tudom nagyon rossz most nekünk,és mivel lassan 9.éve küzdök a kisbabáért,és még kb. 5 évig szeretnék is,bármi áron...Én örülök sőt szeretem nézni a képeket,és olvasni is mindent.Foglald le magad,én is ezt teszem,nem irigylem senkitől,akiknek sikerült.Ha úgy érzem a keserűség és a bánat meg esz belülről akkor egy kis időre eltűnök,mert nem jó a kezdőknek,vagy aki már túl van,és várja a csodát,az én hozzá állásom.Innen merítem az erőt minden alkalommal,amiket leírtok.Van akiknek rögtön össze jön,van aki évekig kinylódik,és van akinek soha nem jön össze....De drága krisztóm,senki nem tehet róla!!Hidd el nekem,bántani felesleges bárkit is.
A cél érdekében mindent meg kell tenni!Láthatod nekem is a házasságom a végét rúgja,és nem tudd érdekelni,mert amilyen állapotban vagyok,állandóan a párom ellen fordulok.Azért is jöttem el egy kis időre,mert nem sokon múlott,hogy agyon nem ver....
Nyugodjál meg,és hiába nem szereted ha valaki azt mondja "majd neked is sikerül" ,pedig fog!!Csak nem tudhatod mikor,és meddig kell harcolnod azért,hogy végre az a picike test végre a karjaidba legyen...
Tudod,hogy imádlak,és nem bántani akarlak,de szedd össze magad,én is azt teszem...

Nene! Nem gondolom, hogy meg kellene sértődnöd, hiszen, mint írtam nincs ezzel semmi gond, mindössze azzal volt, hogy "Hidd el, nem most vannak nagy gondjaid, nem most aggódsz a legjobban." mert ez szerintem nem igaz.... de mégegyszer elmondom, hogy ha nem ebben az élethelyzetben vagyunk, akkor biztosan másként nyilatkozok majd erről is...

A "bezzeg TI"-re nem is reagálnék. Szerintem én nem bántóan írtam amit írtam, de ettől függetlenül nekünk savanyú a szőlő, ez tény...

És azért azt mindenképp szeretném ha tudnád, de szerintem visszaolvasva láthatod, hogy én sosem tettem megjegyzést, arra ha valaki nem csak csupa mosolyról számolt be, ez is vele jár. És mindig örömmel olvastunk titeket, és olvasnánk is, szerintem ezért is halt el a másik topik, mert ez működött, itt, együtt, Dévais topikként, Dévaisokkal, nem Dévaisokkal, anyukákkal és vágyakozókkal.... csak most sok-sok szomorkodó van és sok-sok anyuka. Mindenkinek más a fontos, más a probléma, szerintem a megoldás nem a lelépés, hanem, hogy maradsz, te is és az anyukák mind, hiszen valahonnan csak kell erőt merítenünk.
És nem támadásnak venni, ha egy szomorkodó kifakad.

Mindig örömmel nézegettem a képeket a gyerekekről, imádom Melcsi párosát, hogy Sári a "nagy" gyerkőc, remélem ő lesz majd a főnök, hogy Matyi olyan kis cukker, Nyuszi Dodója a nagy hatalmas szemeivel, és a Ti Bálintotok a fürkésző tekintetével, Gladi hercegnőjét, Leeda tesójának kakastaréjos babócáját...

Szóval ez így nem fair, hogy kiszállsz... egy kis szócsata és feladod? Kik fognak nekünk segíteni, ha babát várunk majd? Kiknek fogjuk elmesélni a jó és rossz tapasztalatainkat?

Nem kellene haragban lennünk, nem ez a cél, hanem, hogy mindenki jól kiborítsa a bilijét, hogy mi a gondja, bánata, öröme!!!

Szóval tessék maradni!!! Mert szükség van az anyukákra is! ITT!!

Csajok segítsetek már, kitörtem a háborút??? Pedig egyáltalán nem volt szándék.... szerintem (ki, miért) cseppet érzékenyek vagyunk mind....

Nene kérlek NEEEEE menj el!!!!
nekem igen is szükségem van rátok, kismamikra!!!!!!
Én belőlletek meritem az erőt!!!!!
És ha csak közvetetten is, de maximálisan megértelek benneteket, mert egy gyermek betegsége, az aggodalom, amit egy anyuka átél, az igen is sokkal gyötrőbb tud lenni, mint, amit mi itt átélünk.....ez is borzasztó, és fájdalmas, DE amikor jönnek a megpróbáltatások, egy megválltozott hormonállapotban, az még ennél is nehezebb lehet!
Muszáj elfogadnunk a tényeket, egyenlőre nekünk még nem adatott meg az anyaság, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fog! Türelmesnek kell lennünk, és azzal, hogy egymást bántjuk,azzal ez a probléma NEM FOG megoldódni!

Ne bántsuk egymást könyörgöm

sajnálom, hogy többen is azt olvastátok ki a szavaimból, hogy bántani akarom Nenét, vagy bajom van azzal, ha itt vannak az anyukák, vagy jönnek a babaképek....ez nem igaz, csak az a mondat esett rosszul, ennyi.... és még csak nem is nekem célozta a mondatot, kár volt reagálnom rá... igazából beleavatkoztam egy olyan beszélgetésbe ami nem velem zajlott és most úgy fest, hogy én a megkeseredett, hülye picsa elüldözi Nenét és bántani akarja... basszus, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem. EGYÁLTALÁN NEM!

és amúgy nem is vagyok mostanában megkeseredett
(hülye picsa lehetek! az elég gyakran előfordul... )

már párszor elolvastam amit írtam, de megtanulok majd fogalmazni, de szerintem nem írtam olyat, hogy bajom van az anyukákkal, nem írtam olyat, hogy csak MI vagyunk itt akiket sajnálni kell, nekünk szar stb.... Lányok! azt hittem tudjátok, hogy én itt jól érzem magam, hogy ide jövök ha baj van, ha vidámság... én voltam az aki mindig mindenkiről először akart tudni...

azt hiszem nagyon-nagyon félreértettük egymást... és ezt baromira sajnálom....

Nene

Emlékszem amikor te is kezdted az egészet,emlékszem amikor magad alatt voltál.Arra is amikor azt érezted amit a krisztó most...
Légyszíves ne menjél el,és minden anyuka,kismama maradjon velünk,szükségünk van rátok is!Kriszto nem akart senkit megbántani,csak kiírta magából ami zajlik benne,inkább segítsétek átlépni ezeken a dolgokon,és minket is,avval,hogy itt vagytok...Hiszen minden baba képpel stb...magunkba szívjuk az erőt,és újra tudunk küzdeni!!!

Lányok,
ne haragudjatok meg egymásra (és másra sem), szerintem csak félreértettétek egymást! Alapvető tulajdonság - bárki, bármit mond - hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb. És ez persze tud változni, mármint hogy mennyire tudod beleélni magad a másik problémájába - de ez sem működhet mindig 100%-an. Az érzelmek meg folyton hullámzanak, ilyen a hormonrendszerünk, így vagyunk teremtve. A férfiak ezt meg sem érthetik, ezért szokták a nők csetepatéit kézlegyintéssel elintézni és "tyúkudvarnak" titulálni. De a tyúkok is kibékülnek utána és együtt kapirgálnak tovább...
Szóval szerintem, a továbbiakban is mindenki nyugodtan mondja el az aktuális problémáját - ha úgy érzi, hogy szívesen megosztaná a többiekkel. Engem egyáltalán nem zavar, és ha tudok - bár sajnos nem vagyok a szavak embere - megpróbálok segíteni, legalább egy-két jó szóval, ami legalább őszintén jön. Kisregényt nem tudok írni az érzéseimről, tanácsaimról - bár talán most éppen azt csinálom - de akkor is tudjátok legalább, hogy nem hiábavaló elmondani/megkérdezni itt bármit, a megértés, meghallgatás is több a semminél. Nekem is megvannak a problémáim, mint itt bárki másnak. Ma reggel pl. a főnököm (akit imádok amúgy, a világ legjobb főnöke) megint megkérdezte, hogy mikor fogok már szülni, mert megöregszem, stb. És amúgy TISZTÁBAN van a szituval, mi a helyzet nálunk....szóval én azért jövök mindig ide, mert itt vannak SORSTÁRSAIM, így, nagybetűkkel. Szerencsések és (még nem, vagy kevésbé ) szerencsések.
Remélem, én senkit nem bántottam meg most a mondataimmal. És bocs a kisregényért!

Kriszto, en nem gondolom, hogy Nenet bantottad! Csak leiratd az erzeseidet.

En sem gondolom, hogy itt Mi/Ti vagyunk, ez a forum nem arrol szol. Es egyaltalan nem baj, ha jonnek a kismamik, anyukak, nem banto, ha tesznek fel kepeket. DE nekem rossz hallani, hogy a kismamik/anyukak panaszkodnak. Tudom, nekik sem konnyu, es nem minden "rozsaszin" DE egy hangos, visitos gyereksiras, problema a tejcivel stb is jobb, mint a megsemmisito CSEND! Mikor nezitek egymast a paroddal es neman kapaszkodtok egymasba, amikor erzitek, hogy innen mar nincs hova menni, nem tudtok felallni, mikor minden este sirva alszatok el de csinalni kell tovabb, hogy egyszer a babad a karodban legyen! Es mikor mindenki csak azt mondja korulotted, hogy kialvataln, faradt, sir a gyerek, faj a dereka stb, te meg majd belepusztulsz a fajdalomba, az nagyon rossz. Itt mindenki termekenysegi problemaval kuzd/kuzdott. Valakinek konnyebb volt...akinek elsore sikerul, vagy masodikra...DE akinek 3-4-5-re sem, es nincs masod, csak a remeny, hogy egyszer te is kialvatlan, slampos, faradt ANYA leszel...

Nem gondolom, hogy barkinek el kellene menni, megsertodni, stb. Azert jott letre a forum, hogy tamogassuk egymast, segitsunk, otleteket adjunk a varva vart babaaldas remenyeben!

Remelem tovabbra is segitjuk egymast!

Na beszállok én is

Drága Krisztokám, nem törtél se Te sem más ki háborút Tudod szoktunk erről beszélni és ezért is "védeném" meg Krisztot Nem úgy gondolta, DE Én is tudom, mint nagy küzdő,h milyen bizonyos oldalakon állni....

Szeretnék elmesélni valamit: van egy barátnőm akinek úgy jött a baba ahogy senkinek nem kívánom, de én borzasztóan irigy voltam rá akkor,h neki miért és nekem miért nem, pedig én mennyivel jobb vagyok nála...aztán szép lassan megértettem,h mindennek oka van....már akkor rájöttem,h nem biztos,h cserélnék vele..., pedig dehogynem cseréltem volna vele...
Szóval megszületett a babája (hozzá teszem, míg kismama volt nem szívesen találkoztam vele (holott nagyon jó barátnő) mert mindig arra emlékeztetett,h nekünk nem jön össze...) és ugyan nem panaszkodott, de mondta,h mennyi mindent nem tud enni a szoptatás miatt...blablabla...én még mondtam is neki,h jaj mit nem adnék,ha nekem lenne ilyen bajom...és tényleg, úgy éreztem akkor,h az életemet adnám azért,h ne ehessek bármit...a végén én is kismama lettem és furcsa nem furcsa, de vissza találtunk egymáshoz. Tudok vele beszélni rendesen, babáról, terhességről...amit előtte nem tudtam, mert irigy voltam rá, hozzá teszem ez miatt volt bennem egyfajta szégyen érzet, de közben rájöttem,h teljesen normális folyamaton mentem keresztül.
Van szomszédom is aki panaszkodik,h nem alszik éjszaka a babája miatt...és kismamaként még mindig úgy érzem,h milyen jó nekiiii, holott egyre inkább vannak gondolataim arról,h pár hónap múlva mi lesz itthon, h egy óra alvásnak is örülni fogok és ott fogok majd sírni ahol senki sem lát, mert a kiborulás szélén állok majd, de állok elébe, hisz ezt vállaltam, vállaltuk a férjemmel.
Mi emberek különbözőek vagyunk és sokszor arra vágyunk amink nincs,ha meg van akkor meg megint másra...de ez nem baj. Az ismeretlent nem ismerhetjük előre csak ha segít benne valaki, de tapasztalni úgyis majd csak a saját bőrünkön fogjuk!

Szóval Csajok, amondó vagyok,h az elmúlt hozzászólásokkal kapcsolatban semmi baj nincs és nem kell így felfújni. Kriszto levelében bántót nem éreztem és tanúsíthatom,h egyáltalán nincs rosszul és arra a jövőre gondol ami nekik lesz a férjével és a kisbabájukkal (ha mégsem így gondolja, akkor tudja,h kapni fog)

Megint eszembe jutott valami. Mikor a cukorbajom kiderült, tudjátok 2 hétig csak bőgtem, h már megint milyen szerencsétlen vagyok, de ennek is biztosan oka van. Vagy mikor a herpesz miatt őrjöngve hívtam Krisztot...alig tudtam a sírástól beszélni...meghallgatott és visszarángatott a földre, szóval Ő AZ AZ EMBER AKI SOHA SENKIT NEM BÁNTANA, HIGGYÉTEK EL!!!

KÉRLEK BENNETEKET, TOVÁBBRA IS ÖRÜLJÜNK ÉS SÍRJUNK EGYÜTT, MERT KEVÉS ILYEN TOPIC VAN ITT A BABANETEN, MINT MI!!!

Bocsi,ha szétszórt és olykor összefüggéstelen volt az irományom

Pusza

Drága Kriszto!

Akkor én most egy kicsit személyeskedem.
Én (úgy érzem) nem értettem félre a Te szavaidat. Nem találtam bennük bántót, nem éreztem, hogy Nenét bántanád. Azt sem éreztem, hogy hülye picsa lennél (persze, attól még lehetsz )
, és amikor azt írtam, hogy várakozók esetleg nem látják szívesen az anyukákat, nem Rád gondoltam. Igazából nem gondoltam senkire, általánosságban írtam, Azzal együtt, hogy szerintem az sem lenne baj, ha némiképp így lenne...
Én sem voltam, vagyok megkeseredett, hülye picsa, de én bevallom hősiesen, nekem nem adott erőt más sikere. Nem azért, mert irigyeltem (bár persze volt olyan is, nyilván), hanem mert azt gondoltam, mások sikere vagy sikertelensége rám az égvilágon semmiféle hatással nincs.

A nagy szavakra visszatérve: itt sem Téged céloztalak... Én, amikor most elkezdtem írni a fórumra, tényleg azt éreztem, valódi kötődés, figyelem és igen, akár szeretet is van a topikakók között... Csak sajnálnám, ha nem így lenne. És én szívesen jövök ide, ameddig szívesen láttok, még ha kicsit kakukktojásként is!
Nem voltál bántó, sem félreérthető, remélem, én sem vagyok...

Nene, jó lenne, ha mégsem mennél el, és megenyhülnél kicsit...

Csajok!

Mi van veletek? Én legnagyobb bánatomra, hihetetlenül szókimondó vagyok és sokszor megütöttem már a bokám emiatt, de most sem fogom visszatartani magam.
Kicsit sokáig tartott mire végigolvastam amit írtatok. Milyen MI és TI??? A MIből is lesz TI és a TI is volt egyszer MI. Mindenkinek megvan az aktuális problémája. A babások is ugyanúgy, ugyanazokkal a gondokkal küzdöttek nemrég mint a még nem babások. A még nem babásoknak meg kell érteniük, hogy a babásoknak most mások a problémái, és igen, irigyeljük őket ezért, de ez így van jól. De ettől még ők is megértenek minket, hiszen nemrég még ők voltak a mi helyünkben. Eljön az az idő, amikor mi küzdünk majd azokkal a gondokkal amelyekkel most ők és nem értjük, hogy a kezdő lombikoson mit is paráznak, hiszen van annál rosszabb is.

Én egyre vacakabbul vagyok, rettenetesen fáj a hasam és hányingerem van. Cserélne valaki velem? Bármennyire rosszul is érzem magam, szerintem van aki cserélne most velem, mert ez lehet valami jónak is a jele, de én most szívesen etöltenék egy órácskát hányinger és hasfájás nélkül. Aki most vár babára az moroghat az orra alatt, hogy mit panaszkodik ez itt. Nekem most ez a problémám, a lombikra váróknak a kín, hogy lassan telik az idő, jön a karácsony, a babásoknak a szoptatás és az örök bizonytalanság, hogy biztosan jól csinálnak e mindent.

Mindannyian küzdünk valamivel, de azért vagyunk itt, hogy támogassuk egymást. A babásoknak jólesik, amikor megdicsérjük csemetéjüket és kitartást kívánunk nekik, a nem babásoknak jól esik, amikor a babások azt írják "nekem sem sikerült elsőre" vagy "ilyet én is éreztem, nem lesz semmi baj". Gondoljatok ezekre és arra, hogy bárki aki eddig csatlakozott ehhez a kis családhoz, mindenki egy összetartó, erős, egymást szerető csapatot látott a Dévais lányokban, legyen az babás vagy nem babás.

Tartsunk össze!!!!!

Zafir

Én cserélnék veled,mert babás vagy!

Csajok!

Direkt nem néztem meg Ancsi videóit, mert tudtam, hogy bőgés lesz belőle. Viszont, ahogy egyre lejebb és lejebb jutottam az oldal olvasásával, sokszor elöntötte a könny a szemeimet! Igaza van Zafírnak, hogy a Mi és a Ti az egy és ugyanaz, csak már más élethelyzetben. Teljesen természetes, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Mi, akik még babára várunk és elsőre vagy sokadjára se jött össze a bébi, irígykedünk azokra, akiknek már ott szuszog a karjaiban, ha sorstárs volt, ha nem. Ez tök természetes emberi viselkedés, ahogy az is, hogy mikor az embernek kisbabája lesz, onnantól kezdődik az igazi aggódás, amit Mi egyelőre még csak sejtünk, de hamarosan meg is fogjuk tapasztalni!!! Ugye Csajok!?

Szóval mindenki maradjon!!! Senki nem akart megbántani senkit! Nekem is sokszor eszembejut, amikor a barátnőm panaszkodik, hogy nem tudnak aludni és fáradt, hogy bárcsak már én is olyan fáradt lennék, hogy leforduljak a fotelből! Nahhh, de majd egyszer!!!

És most azért is megnézem a videókat, Ancsi!!!

Zafirkám: ezek nagyon jó jelek nekem nagy semmi érzésem van, amilyen vacakul voltam én az első beülti alkalmával, most olyannyira jól vagyok, vagyis nem érzek semmi....
Pocisimit küldök!

Katám!
Nem jelent semmit, hogy nem érzel semmit! Na ezt jól megmondtam! Mindannyian mások vagyunk! Ahogy valakinek feszül a melle mensi előtt, valakinek nem!
Szóval, csak ügyesen és pozitív hozzáállás!!!!!
Drukkjaimat küldöm!!! Persze Zafírnak is!
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Úgy látom engem értettetek félre.
Nem bántottál meg Kriszto, és senki sem bántott meg, és remélem én sem bántottam meg senkit, csak tényeket írtam le, amit még mindig fenntartok.
Lehet, hogy elkerülte a figyelmeteket Kretty írása, pedig ismét leírta, hogy Őt zavarja, hogy ha mi panaszkodunk.
Innen indult az egész, csak kicsit elkanyarodott máshova.
Ezek alapján, akkor megdől az egész amiről itt írtok, hogy mindenki írja le, ha valami bántja, vagy ha rossz kedve van, mert ez úgy néz ki, csak a babákra várókra igaz, mert ha mi anyukák írunk valamit, ami nem csupa jó és rózsaszín, akkor az panaszkodásnak minősül, de ha a még nem anyukák írnak, akkor csak rossz passzban vannak.
Én csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet.

Még annyit, hogy nem azért írtam, hogy Ti és Mi, hogy különbséget tegyek akárkik között, vagy mert ennek nagy jelentősége lenne, csak egyszerűen rövidebb leírni sokszor, mint azt, hogy a babára várók és az anyukák vagy akiknek már sikerült.

Zafír,
Sajnos nekem is az az egyik legnagyobb bajom, hogy szókimondó vagyok. Abban is egyet értünk, hogy mi tudjuk milyen volt előtte, de szerencsére már azt is tudjuk, hogy milyen utána. Ezt a fázist nem érti meg az, aki még nem esett át rajta, vagy nincs éppen benne. Ezért én nem is haragszom senkire, és remélem rám sem haragszik senki, csak azt nem értem továbbra sem, hogy miért nem beszélhetünk ezekről, hogy most milyen problémáink vannak, mert az már nem fér bele egyesek szerint.
Erre mondtam azt, hogy akkor viszont nincs miről írjak, ha csak a szépet és jót írhatom le.

Azta mndenit! Mi van itt!

Tudom, itt most nem arról szól a dolog, hogy kinek van igaza, és kinek nincs, de ...
Teljesen egyet értek azokkal, akik azt írták, hogy ez a topik azért jött létre, hogy segítsünk egymásnak (már ha tudunk), meghallgassuk egymást. Úgy gondolom, hogy azért mert valakinek van már gyermeke, ugyanúgy ide tartozik, mint az, akinek még nincs, hiszem ő is járt ugyanebben a cipőben, és meglátjátok majd, hogy mi is átlépünk majd abba a cipőbe, amit most ő visel. És nem baj, ha valaki leírja, hogy milyenek az árnyoldalai az anyaságnak. És ez szerintem nem minősül panaszkodásnak. Jó azt is tudni, hogy nemsokára, ha mindenkinek lesz egy - kettő csöppsége, akkor azokat a tapasztalatokat, amiket az anyukák most megosztanak velünk majd fogjuk tudni kamatoztatni, és tudjuk majd azt, hogy más is ugyanígy volt ezzel, nem mi vagyunk az egyedüliek, akik esetleg nem tudnak majd mit tenni, ha sír a gyerek, ha fáj a hasa, ha jön a foga stb.
Anyukák, szükségünk van rátok! Kérlek ne menjetek el!
Kretty: Megértem azt is természetesen, amit Te írsz, és kívánom, hogy tényleg úgy legyen, hogy mindenen tudj majd mosolyogni, ha ott lesz melletted a csöppséged. Sajnos én nem vagyok ennyire bizakodó, és tudom, hogy nekem is lesznek majd nehezebb napok, ha meg lesz a gyerekünk, de ettől nem leszek kevesebb vagy rossz anya. Ettől még én is ugyanúgy vágyom a gyerekre, mint itt bárki más.

Remélem, hogy senki nem bántódik meg senki soraimon.

Puszilok mindenkit!

Mné: Dettó

Katapetra: Olyan nagyon szépek a babáid. Még soha nem láttam ilyet. Csak ámulok és bámulok! Nem akarok hülyeséget írni, de a kép jobb oldalán található embrió, nekem tök úgy néz ki már, mint egy kisember.

Nézd:


Zafir: Sajnálom, hogy nem érzed jól magad, de hátha ez jót jelent. Nagyon szorítok neked!

Sziasztok!

Megérkeztünk a wellnessezésből, nagyon jól sikerült, hiszen a szállodában félig meddig csak mi voltunk, így Dodó bátran tombolhatott, ha úgy volt kedve De nem szólok egy szót sem, minden éjszakát végigaludt, napközben nyűgös is volt, de a "szállodavendégeket" nem zavartuk. Jó volt kikapcsolódni

Zafír és Kata, annyira drukkolunk!!! Kata babák csodaszépek, Zafír, a tüneteid nagyon biztatóak!!!!
Gladi, a lánykád gyönyörűséges!!!!!!!!!
Melcsi, nagyon sajnálom a fogzást, Anyum azt mesélte legutóbb, hogy egy éves korom körül egyszerre 9 fogam jött........ Hááát, nem lesz egyszerű időszak, sem Nektek, sem a gyerekeknek.

Ami itt van, az hihetetlen. Azaz nem is hihetetlen, én már vártam, mikor robban a bomba. Ennek első jelét akkor éreztem, amikor pocakosként, burkoltan, megkaptam valamelyikőtöktől, hogy mit panaszkodok a fájdalmaimról, amikor más szívesen átélné ugyanezt helyettem....... Már akkor tudtam, ez a topik nem igazán őszinte, mert ezek csak szavak, hogy "segítünk egymásnak, így szeretlek, úgy szeretlek"....

Én is szókimondó vagyok: a bombát most Kretty robbantotta azzal az őszinte megjegyzésével, hogy Őt igen is zavarja az Anyukák jelenléte, panaszáradata.

Akik ezen a fórumon vannak, egytől egyig küzdenek, küzdöttek. Tök mindegy hogyan, hányadik alkalommal sikerül a baba, ha az elsőre, akkor is tudja, milyen az, amikor szembesítik azzal, hogy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet gyereke.... MINDENKI innen indult. Valaki még tapossa az utat, valaki elért sikert, de tudjuk, milyen is várni, milyen a fájdalom, félelem, izgulás........ Olvasva a levelet, én egy párotok megjegyzését bántásnak véltem, lehet szépíteni, finomítani, de az, ha "lefikázzuk", hogy egy Anya mit panaszkodik. Igen is baromi nehéz tud lenni, amikor zokogsz, mert nem állsz a lábadon, vagy nem tudsz a gyerekeden segíteni, nem tudod mi a baja, nincs elég tej, de a világ még ezt is elvárja, hogy legyen, mert akkor is szar anya vagy.... Hmmm.... Lassan kiderül, csak szar anyák lehetünk, mert a küzdelmek után nem repkedünk éjjel nappal egy síró, zokogó csecsemő mellett, mert képtelenek vagyunk tejet biztosítani, és mert, ha van időnk, a jó dolgok mellett, a nehézségeket is megosztjuk "barátainkkal".
Szerintem egy fórum sem jött még létre, ahol mindenki egyforma. Van, akit valóban örömmel tölt egy idegen kisbaba képe, van akit idegesít.

Megoldás nincs. Esetleg felturbózzuk Rencsi fórumát és az anyukák ott csacsoghatnak.... Mi mást tehetnénk... Ha maradunk, akkor Melcsi sem írhatja le, hogy szív a gyerekekkel, mert jön a foguk, Nene se írhatja le mennyit sírt a tej kapcsán a fájdalom miatt, vagy én sem jöhetek, mert Dodó éppen éjjel csak zokogott és szétrobban a fejem a fáradtság okozta fájdalomtól.... Csak örömködhetünk.... Hát nem tudom..... Ez tényleg nem őszinte......

Senki senkit nem akar bántani, persze, én sem, de lehet, hogy Lor tette annó jól?!?! Ő tudtommal olvasgat, de nagyon ritkán ír, így Ő legalább nem panaszkodik, nem lehet rá haragudni..... Összességében megértem Nene gondolatát, ha már nem találja itt a helyét..... Lassan én sem... És csak azt sajnálom, hogy közületek jó páran mindig kedvesek, aranyosak és a nehéz időszakban is vidámak, optimisták... Ez hiányozna..........

Jaj neeee! Nyuszi, kérlek! Nagyon fáj, amit írsz, és szomorú vagyok tőle, ha így érzed. És hidd el, nem üres szavak.
Én itt tényleg mindenkit nagyon kedvelek, és ha nem tudok jönni pár napig, már teljes stresszben vagyok, hogy mi lehet veletek. Volt egy párszor, amikor azt mondtam, hogy nem jövök többet, de tényleg hiányoztatok! Lehet, hogy valaki azt hiszi, hogy csak üres csacsogás, de nem így van!
Én igenis kíváncsi vagyok, hogy kivel mi van. Ha jó, ha rossz. Nem szeretném, ha bárki elmenne/átmenne erről a fórumról!
Nyuszi: És már csak egy mondat: Mind a mai napig szívesen nézegetem Dóri 4D-s képét, holott már több,mint 1 hónapos, és egyáltalán nem tölt el rossz érzéssel, hogy neked sikerült!

Teljes mértékben egyetértek Mnével! (Pusza druszám!)

Sziasztok!

Egész nap olvasgattalak Titeket, és nem tudtam igazán eldönteni, hogy beleszóljak-e vagy sem!

Ami miatt mégiscsak úgy döntöttem, hogy itt az ideje klaviatúrát ragadnom, az Nyuszi írása volt!
Mindnyájatok írásában találtam olyat amivel egyetértek, és olyat is amivel nem, sőt olyat is, amit kifejezetten bántónak találtam.
Persze ezek az én érzéseim!

És szerintem ez a lényeg, hogy mindenki másképp éli át a küzdelem nehéz napjait, és másképp éli meg a boldog várakozást, vagy már a beteljesülést is!

Nem tudom hány aktiv tagja van ennek a fórumnak (ezt csak Krisztó tudja igazán), de nem lehet mindenkinek a kedvében járni!
Ez pont olyan (elnézést a hasonlatért), mint a törvényhozás! Ott sem tudnak a törvényhozók 10 millió ember kedvében járni!

Azt gondolom, hogy ettől a kis parázs vitától még igazibb lehet a fórumunk, hogy mi legalább tudjuk azt, hogy ki mit gondol igazán!
Mert most aztán tényleg mindenki elmondta a véleményét!

Most már tudjuk, hogy ki az akit zavarnak az anyukák panaszai, és ki az akit egyáltalán nem, és ki az aki meg még tanul is belőlük.
Mert igen, szerintem tanulhatunk belőle
Hiszen egyszer MI is ott fogunk tartani, ahol most TI!
Mi is leszünk terhesek egyszer, fog fájni a derekunk, vizesedni a lábunk, izgulhatunk, hogy nehogy ideje korán kibújjon a lurkó.
És ha már kibújt, fogunk izgulni, hogy vesz-e levegőt, szopik-e eleget, pisil-e, kakil-e, mikor bújnak ki a fogacskái, mikor teszi meg az első lépést, és mikor mondja nekünk előszőr, hogy ANYA!!!

Engem speciál minden egyes fénykép energiával tölt fel! Mert gyönyörű az összes gyermek, aki itt van a fórumon! (Pedig én láttam már csúnya babát is, de tényleg!) Melcsi írta nagyon helyesen, hogy D ugyanolyan babákat csinál! Jót nevettem ezen a megállapításon! )

És mégis, mikor meglátok egy babafotót, igenis irigykedek egy picit, de szerintem ez teljesen normális a mi élethelyzetünkben. De igyekszem elhessegetni, és arra gondolni inkább, hogy nekem is lesz, én is fogok a kezemben tartani, én is fogom érezni, milyen mikor a nyakamba szuszog, és én is át fogom élni, mikor megállíthatatlanul sír egész éjszaka és nem tudok vele mit kezdeni, és milyen amikor fáj a szoptatás, mert becsomósodik a mell (erről pl. most hallottam először, fogalmam nem volt mostanáig, hogy ilyen is lehet!) és még sorolhatnám a feljebb elsorolt pozítivumokat, és negatívumokat.

De befejezem!
És inkább arra kérnék mindenkit, hogy ne sértődjünk meg egymáson, mert semmi értelme!
Inkább tényleg mondjuk el a pozítiv és negativ élményeinket is egyaránt, mert van aki tanulhat belőle!

További szép estét Mindenkinek!

Puszi

Lányok, sajnálom, ha azt olvastátok ki a soraimból, hogy zavarnak a kismamák/anyukák. ILYET SOHA NEM ÍRTAM! Sokáig gondolkoztam és hezitáltam azon, hogy leírjam-e az érzéseimet. Az igazi, valódi érzéseimet. És mivel egyenes, szókimondó és őszinte ember vagyok, leírtam. Sajnos ez is része a gyermektelenségnek! És nem akartam "bombát robbntani" és azt, hogy így egymásnak essünk!

Igen, nem tudhatom milyen nehéz anyukának lenni! Az élet egyik legnehezebb feladata, legnagyobb kihívása és legcsodálatosabb dolga lehet!

Nyuszi, sajnálom, hogy nem érzed őszintének ezt a fórumot, én ezt nem így gondolom. Pont attól őszinte ez a fórum, hogy elmondtam (el mertem mondani), nekem ez most fáj...Adj hálát Istennek, hogy nem tudod milyen az, amikor nem sikerül a sokadik próbálkozás sem, amikor a teljes megsemmisülésből újra és újra fel kell állnod, és küzdened!

Zafír, hiperstimus tüneteid vannak! Ha rosszabb lenne, keresd fel az intézetet! Jobb a békesség, és mindjárt itt a hétvége, én a helyedben beszélnél Paragival!

Mné, és személy szerint mindenkit tisztelek itt, mert mindenki KÜZD!

Kata, mivel csinálták a képet az embrikékről? Azt nem mondták mikor várható a beágyazódás?

Ma voltam talpmasszázson és sajnos beigazolódott az, amit már régóta sejtettem: azok a tüszők, amit D nem szívott le, cisztákká alakultak! Remélem a talpmasszázss segít, mert ha nem, marad a műtét...

Lányok!

Barikaparamamikánk kórházban van!
Napok óta fáj a pocija alja, kapott antibiotikumot is, mert volt ugyebár Paraginál, ahol "a belső méhszájam enyhe tölcsér alakú ami azt jelenti,h elkezdett kinyílni" helyzet volt, amire azt mondta neki, hogy nem gáz, de nem 4, hanem 2 hét múlva szeretné látni.
Mivel azonban nem nagyon alakult, azaz nem lett jobb a fájdalom, ma telcsizett, be kellett mennie, és bent is maradt. Kap tüdőérlelőt és magnéziumot.
Egyelőre ennyit tudok és azt, hogy iszonyatosan nagyon-nagyon szorítok neki és tegyük ezt mind, hogy még hazamehessen és a srácok egyelőre csak bentről bokszoljanak még jó néhány hétig!!!!

Látjátok mindig van kiért izgulni, mindig van valami...

puszi mindenkinek és tudjátok haraggal nem fekszünk le!
(szóóóóóóóóóval még egy csepp bónusz jó hír, vagyis csak nekem lehet, hogy hétfőn meg is lesz a laparom és a hiszterom..... Mné! Imádom Csapót! )

Bariiii: Jaaaaaajjjjjj! Nagyon nagyon szorítok, hogy a fiúk bent maradjanak még, és minden jóra forduljon nálatok is! Nagy testvér, köszönjük hogy hoztad a híreket!

Kriszto: Örülök, hogy szimpi, én is így vagyok vele. Ezek szerint mégiscsak meg kell ejteni lapart? Szorítok neked is!

Mindenkinek küldöm!

Barika!!!
Szorítok,hogy a picik minél tovább bent maradjanak.Ölellek!!!
Jaj,egyik pillanatról a másikra annyi minden történik,még itt írtál nekünk.Jó kezekben leszel ott,pár hét és Édesanya leszel!!!

Kriszto
Köszönjük a híreket...és sajnálom,hogy nem olvastam vissza teljesen. (bocsi érte)

Katapetra
Ilyet láttam én is a kaáliba,igaz én csak pár sejtesen,de mint mné is írta nekem is az volt az első ami be ugrott a képről. Kezdjetek el terhesedni zafirral együtt,majd követnek a csajok is.

Zafír
Ha van egy kicsi hiperstimud akkor az még jót is jelenthet megtapadás miatt!
Én meg azért maradok kukkoló állapotban.

Baribabáknak üzenem: Zalán és Benedek tessék még jó pár hétig bent maradni anya pocijában!!!!