Sziasztok!
Előbújok én a zugomból, mert már nem bírom szó nélkül a történteket.
Ancsi: Nagyon sajnálom. Innen a háttérből is nagyon szorítottam nektek! A férjedet én is nagyon sajnálom! Neki is jobbulást kívánok, mert szerencsére ugyan nem esett semmi baja, de lelkileg gondolom nagyon megviselte.
Kagyló, Szélkisasszony: Mennek a mega-giga drukkjaim a terhesedéshez.
Kagyló: kérdezted, hogy katam-e utrot inszem után. Nos most kaptam volna a 3. nekifutásnál, de hát ugye a baleset miatt leálltunk, így ez elmaradt... Olyan jó olvasni, hogy egy kicsit jobb a hangulatod. Remélem, hogy tényleg így van.
Szélkisasszony: Lehet, hogy hülye kérdés, de a hétfői UH-on nem látott semmit D.? Ha jól emlékszem, akkor pénteken volt a transzfer, de...
Kriszto: Nos, kedves Tigrisem, köszönöm neked, hogy hiányoltál. Nagyon jól esik, és tessék összeszedni magad. Nem és depizni.

Igenis lesz neked is, és itt mindenkinek babája. A kineziológus nekem csak ideig óráig segített. Abban mondjuk sokat, hogy a terhes kismamákból nem akarom már kilopni a gyereket. De persze ehhez is az kell, hogy lelkileg okés legyek. Amint egy kicsit megborulok, nem bírom elviselni a pocakokat...
Bari: Gratulálok a két kicsi fiúhoz. Nagyon szép neveket választottatok. Örülök,n hogy a dokinál is minden okés volt.
Kretty: Mennek neked is a drukkjaim, hogy a tüszők szépen, egyszerre növekedjenek, és a nagy bevárja a többit.
Katapetra: Nagyon szép lett a konyhád. Kérdeztem is a férjemet, hogy nem-e ő csinálta, mert pont akkor fejezett be ő is egy konyhát, amikor ti kész lettetek.
Szurikáta: Nagyon édesek az unokák. És látszik, hogy menniyre szeretik egymást.
Nene, Nyuszi: Dóri és Bálint nagyon édesek. A mosolygós kép Bálintról, és a fülbevalós Dóriról, egyszerűen zabálni való.
Momelcsi: Gratuláloka keresztelőhöz. Ügyik voltatok, és a gyerkőcök is nagyon szépek voltak. Meg persze Te is. Szerintem csinos volt a ruhád.
Emerenc: Neked is mennek a drukkjaim a tüszőnövesztéshez. Neked mikor kell menned UH-re? Édesapád hogy van?
Kvzsuzsi: Szombaton próbáltam veled találkozni... Nem tudom, hogy a párod jelezte-e, hogy kerestelek, csak sajnos pont akkor mentél el vásárolni alapanyagot, és mi már nem tudtunk visszamenni. Sajnálom. Jó lett volna megismerni téged személyesen.
Nálunka helyzet: Lassan megnyugszik a háborgó tenger. Anyósom még kórházban, mert szívritmus zavarai vannak, de talán pénteken kiengedik egy halom gyógyszer társaságában. Édesanyám pedig szombat óta egyedül. Talán könnyebben veszi (legalábbis látszatra) ezt az akadályt, mint mi gondoltuk.
Zsepi és a férjem meggyógyultak. Kicsi kutyán már szinte semmi nem látszik, és az férjem kezén a seb is egyre szebb.
És hogy én hogy vagyok? No azt nem tudom... Nem érek rá ezzel foglalkozni. Ahogy a mamámmal mondani szoktuk, "Ma nem foglalkozom vele, majd holnap".
Puszilok mindenkit, és igyekszem mostmár visszatérni teljes függőségemben közétek.
