Hát, persze hogy előjövök a zugból, ha ennyit emlegettek!
Folyamatosan olvaslak ám Titeket, de mivel többnyire szoptatás közben van időm leülni a gép elé, olvasni könnyű úgy, hogy közben Marcit tartom, de egy kézzel gépelni már nem olyan egyszerű. Ráadásul mindig mindenkinek szeretnék írni valamit, mert annyira drukkolok mindenkinek, de ennyi időm soha sincs, és ezért általában inkább el sem kezdem, csak küldöm a drukkjaimat folyamatosan a zugiból. Sajnos most sem tudok majd mindenkinek írni, de legalább elkezdem…
Szóval amikor nálam is kiderült, hogy egy olyan génhibám van, ami miatt nem szívódik fel a folsav rendesen, akkor nagyon utánaolvastam ennek az egésznek. (Egyébként az emberek kb. 40%-ának van ilyen génhibája, úgyhogy nem csak mi vagyunk mutánsak, Kretty! De mi legalább tudjuk, hogy mi a probléma, és mi rá a megoldás. És nálam működött ez a megoldás, úgyhogy Nálad is fog!!!) Szóval ha jól értelmeztem a dolgokat, akkor igazából a homocisztein a probléma, aminek ha magas a szintje a szervezetben, az a beágyazódásnál problémát okozhat. A homocisztein szint csökkentése pedig legegyszerűbben B vitaminokkal, és elsősorban folsavval lehetséges. Normál esetben ez nem jelent problémát, az emberek nagy részénél ez a mechanizmus megfelelően működik, csak akkor van gond, ha valakinek a génhibája miatt nem szívódik fel rendesen a folsav a szervezetében. És a szintetikus folsav (vagyis a legtöbb folsav-tabletta) sem tud ilyen esetben felszívódni, csak az ún. biológiailag aktív folsav. (Én folyamatosan napi 2 tablettát szedtem, de a transzfer utáni 2 hétben napi 3-at.)
Zafír! Most leginkább Neked mennek a drukkjaim! Kívánom, hogy jövőre kipróbálhasd a SOTÉs szülőszobát, ha majd ott szeretnél szülni!
Nyuszika! Nene! Annyira tündériek a gyerkőcök! Remélem, egyre jobban alakul a szopizás Nálatok! Az a nehéz egyébként ebben az egészben, hogy mindenki mást mond, a kórházban a nővérkék, a gyerekorvos, a védőnő, a nagyik, mind-mind egymással ellentétes dolgokat tanácsolnak. Én még Marcival a pocakomban elmentem egy laktációs tanácsadó tanfolyamára, és amikor mások osztogatták a különféle tanácsokat, mindet meghallgattam, bólogattam, de mégis mindent kizárólag úgy csináltam, ahogy a szoptatási tanácsadó mondta. És semmi problémám nem volt, nincs és remélem, nem is lesz a szoptatással. Ha jól emlékszem, Rencsi javasolt Nektek egy szoptatási tanácsadót, szerintem érdemes felhívni, sőt esetleg kihívni is Hozzátok. Én majd Ancsinak tudom az én szoptatási tanácsadómat javasolni, remélem, hamarosan szüksége lesz rá! (Amúgy Ancsi-drága! Az augusztus nagyon tökéletes hónap, hogy egri babák foganjanak meg a Dévai Intézetben!

A tavaly augusztus a miénk volt, most Ti jöttök!)
Szélkisasszony! Nekem is találtak cisztát a mell-UH-on, de D. egyáltalán nem foglalkozott vele. Úgyhogy kitartás a leletbeszerzésekhez és a talpmasszázshoz, aztán minden jót a babásodáshoz!
Melcsike! Annyira cuki Sári és Matyi! És eszméletlen ügyesen csinálod a dolgokat! De azon úgy kiakadtam, amikor írtad, hogy mit mondott a dokinőtök, hogy 4 hónapos kortól gabonapépet kell adni. Akartam is erre reagálni priviben, de végülis leírom itt, hátha másnak is hasznos lesz. Ha jól tudom, végeztek Magyarországon egy kísérletet, hogy mikortól érdemes adni gluténtartalmú ételeket olyan babáknak, akiknek a szüleiről vagy testvéréről már kiderült, hogy gluténérzékenyek, és ebből következően valószínűsíthető, hogy a baba is örökölte az erre való hajlamot. A kísérlet eredménye valóban azt mutatta, hogy akiknél korábban bevezették a gluténtartalmú ételeket (búza, árpa, rozs), kisebb valószínűséggel alakult ki gluténérzékenység, de nem a korai bevezetés miatt, hanem azért mert minél korábban vezették be a glutént, a baba annál nagyobb valószínűséggel szopizott még a glutén bevezetésének időszakában. Vagyis a jó az lenne, hogy minél később vezessük be, de akkor, amikor a baba a gabonák mellett még anyatejet is biztosan kap. A WHO egyébként nem véletlenül hangsúlyozza a 6 hónapos korig történő kizárólagos szoptatást. Amúgy ezzel kapcsolatban ez egy elég jó cikk szerintem:
http://www.lll.hu/node/361
Barikám! De jó, hogy végre fellélegezhettetek! Úgy örülök Nektek!
Krisztokám, drága! Szerintem hamarosan Nektek is örülhetünk! Nagyon-nagyon remélem!
Emerenc! Olyan sokat gondolok Rád! Annyira nagyon drukkolok Nektek!
Katapetra! Puszillak és kívánom, hogy gyorsan teljenek a napok!
Mné! Olyan régóta szeretnék Neked leírni valamit. Tavaly januárban én rettenetesen el voltam keseredve, mert akkor már túl voltunk jópár ovu indukción és inszemen, és soha el sem indult semmi. És akkor volt egy olyan gondolatom (kicsit hülyén fog hangzani), hogy az a kis lélek, aki majd a mi gyerekünknek fog megszületni, nem baj, ha csak később akar jönni, de azt kértem, hogy legalább egy pozitív teszt és egy bíztató első UH erejéig jelezzen nekünk, hogy érdemes rá várnunk. Nem baj, ha elsőre nem marad rögtön velünk, de akkor legalább „megtörik a jég” és tudni fogjuk, hogy lehetséges az, hogy legyen közös gyermekünk, és hogy előbb-utóbb, ha eljön az ideje, akkor velünk fog maradni. Nem így alakult, mert tavaly augusztusban életem első pozitív tesztje után Marci egyből úgy döntött, hogy velünk marad. Így csak elképzelni tudom, hogy mit élhet át az, aki 5-6 hetes terhesen elveszíti a babáját. De akármilyen szörnyű is lehet, egy biztos, hogy egy ilyen eset legalább reményt ad, hogy igenis LEHETSÉGES! Úgyhogy Mné drága, kérlek, gondolj a tavasszal történtekre úgy, hogy az a baba, aki most augusztustól már egészen biztosan Veletek marad, tavasszal csak jelezni akarta, hogy nyugi, bízz benne, hamarosan jönni fog!
Millió puszi és drukkok mindenkinek!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára loreena 2011.11.16 20:58-kor.