Sziasztok!
Ajjaj,már megint rámjött a "hú de értek én ehhez" érzés,amit most jól rázúdítok a társaságra,főleg Ildire. A varászmondat most is érvényes: ez az én elméletem,nem tanács,nem okoskodás, sám és Vencelre vonatkozik
. A másik ami még fontos,az egész egyenlőre szigorúan elméleti, a gyakrlat változtatha apró részleteken
Ildi,
tehát akkor én így látom a dolgot természetesen nem önálló gondolatok teljesen,hanem az általam elfogadott sazkirodalom levetítése az én életemre,személyiségemre,gyereknevelésemre.
Hiszti: szerintem annyira csúnya szó, én nem is használom.Bennem olyan érzést kelt,hogy a gyerek minden ok nélkül csinál jelenetet. pedig szerintem ez csak a látszat. Fársdt,nyűgös,és egyébként is kezd saját akarattal bírni és folyamatos harcban áll akár percenként változó érzéseivel. legyen anyukájától függő kisbaba,vagy vigye véghez saját akaratát. Ráadásul az értelme még nem elég fejlett ahhoz,hogy megértse mit miért nem lehet,az emlékezete nagyon kicsi,amit tegnap megpróbált sikertelenü,azt ma is megteszi,és a közeli jövőre sem tud tervezni,azonnal akarja,amit elhatároz. persze kell,hogy érjék kudarcok,negítív tapasztalatok,csaka mi feladatunk ezek számát olyan kevésre csökkenteni,ami még kell az egészséges fejlődéshez,de nem kelt olyan érzetet,hogy folyamatosan gátakba ütközik. Részünkről még fontos a következetesség,mert szerintem még az nagyon zaaró lehet,ha nem érti egyszer miért igen,másszor nem ,itt miért ott miért nem,stb. hangsúlyozom,Vencel még nem csinált ilyet,ezért könnyű jól látnom a szitut,majd újra nyilatkozom,ha megtörtént
. Pl. a múltkor egyszer azt mondtam,hogy volt vmi hisztikezdemény a fürdés után,azt azóta is szégyellem. Belegondoltam,hogy egy dögálmos gyereknek át kell esnie az öltözködésen,meg minden hülyeségen,mire a cicihez és altatáshoz ér,és ez nem tetszik neki. Ez nem hiszti,úgy érzem. Visszatérve Rátok. A konyhaszekrény becsukást átgondolnám az ő fejével. Épp a világ fölfedezésének a sűrűjében jár,és egyszer csak nem lehet. Azontúl ,hogy érdekli nagyon,ott van még az "én ezt akarom és kész" kezdődő érzése. De biztos nem lehet? Mi van akkor,ha kipakolja a szekrényt? Én mindenképp arra fogok törekedni,hogy a lehető legkevesebbszer konfrontálódjak,mert az a legjob mindkettőnknek. Ezért amit nem szabad,azt elpakoltam /azért még csak van olyan hely a lakásban,amit nem ér el
/, és a konyhaszekrényből edények kipakolása ma a legizgalmasabb felfedezésnek számít. Egyébként én úgy látom,hogy hajlamosak vagyunk ok nélkül korlátokat szabni. Anyósom pl. nem hajlandó úgy látni,hogy a gyerke a világot fedezi fel,hanem rosszalkodik. Bármi "felnőtt" dolgot akar megvizsgálni,szól neki,hogy nem szabad. Aztán rákérdeztem,miér is nem szabad,ha nem törik,nem veszélyes,nem értékes,nem lehet benne kárt tenni. Hát nem tudta. Szóval ha mégis úgy érzed,hogy nem szabad,és nem éreznéd jól magad,ha megengednéd,akkor szerintem egyszerűen zárd le,és az nem a Te akaratoddal való szembenálláshoz vezet,hanem pusztán fizikai korlátokba,amit könnyebb elfogadni. Az biztos nagyon ossz,ha sokadszor ütközik Veled,pl. hetedszer zárod be előtte. Ez biztos egyszerűbb lesz /vagy nem.../,ha már meg lehet beszélni,egyenlőre vencel még abban a korban van,hogy az elterelés a legcélravezetőbb. Ugye a számítógép és a konnektor a nem szabad,ha odébbviszem és találok valami "izgisebbet",akkor nincs gond. Ha majd már ugyanezért földhözvágja magát,akkor én is hagyni fogom és próbálok nem nagy feneket kerítnei,ne érezze úgy,hogy ezt eszközként lehet használni. Bizonyos határokon belül ezt egyébként majd igyekszem más környezetben is így kezelni,mert állítólag nagyon hamar rájönnek,ha utcán,mások előtt ez másképp működik,mert anya nem akar hülye helyzetbe kerülni és hamar élni is tudnak ezzel. Tehát én ha ez utcán történik,akkor mérlegelnék,hogy megfázhat-e,biztnságben van-e,stb.,és ha minden stimmel,ugyanúgy hagynám megküzdeni magával,mint itthon. Ez biztos rohadt nehéz lesz,de szeretném majd tartani ehhez magam. Márpedig ha kézenfogva kell menni,mert úgy biztonságos,akkor ez egy olyan harc,amit meg kell vívni. Számomra a pá-pá itthagy anya inkább kerülendő lenen,mert nem érti,hogy ez nem komoly, és nagyon ijesztő lehet,főleg az utcán. Ez kicsit ellenkezik azzal a képpel,hogy anyára mindig minden körülmények között számíthatok. egyébként ha úgy látnám,hoyg nem csak egyszer ebbena szituban is kipróbálta az akaratát,hanem nem szeret egyenlőre kézenfogva sétálni /hiszen nem is érti,mivel otthon a kutya nem akar kézenfogva sétálni/,akkor egyenlőre kerülném az ilyen helyzetet,és vinném kocsival,vagy viteném ölben apával,és biztonságos helyen próbálgatnám a kézenfogva sétát,ahol ennek nem lehetnek súlyos következményei.
Az elkapatás megint egy érdekes téma: szerintem ebben a korban minden babusgatást,szeretet meg kell adni,amit ő igényel,és feladatunk biztosítani neki olyan környezetet,amiben jól érzi magát. Tudnia kell,hogy számíthat ránk. Elkapatás szerintem az,ha vmi olyat hagyunk neki csinálni,ami egyébként nem egyezik az elveinkkel és mi magunk rosszul érezzük magunkat tőle. Tehát én pl. nem hagyom,ami káros és veszélyes rá vagy a környezetére,és ehhez ragaszkodom,és azt tartanám elkapatásnak,ha ilyen dolgokban partner lennék. Tehát nem fogjuk közösen letépni a tapétát,és nem hagyom,hogy kedvére pofozgassa az arcom. Itt is szerintem alapvető szemléletbeli különbségek okozhatnak gondot,mint már említettem az anyóom pl. nem bír elszakadni attól,hogy a gyerek rosszalkodik. Ha náluk alszunk és Vencelnek nehezebben megy az éjszaka,többet felkel,akkor mindig azt mondja Vencelnek :"hallom,megint rosszalkodtál az éjszaka". Én pedig elkapatom,mert nem hagyom sírni,hanem felveszem. Ha neki sikerülne ezt úgy látni,hogy a gyerek rosszul érzi magát egy vadidegen környezetben,és megijed,amikor felébred,akkor biztos másképp értékelné a heylzetet,bár szerintem gyakran csak nem tud jól fogalmazni a saját korlátai miatt
. Szóval nem derült ki egyértelműen,nálatok mit takar szerintük az elkapatás,de ha benned ilyen felmerül,hogy "szíved szerint" másképp csinálnád,akkor szerintem inkább csináld szíved szerint,mert az vagy Te és az jó Zsófinak
Bocs,hogy hosszú voltam,bocs,ha néhol hülye a stílusom, és mint mindig,bízom benne,hogy írtam hasznosat is és nem állt szándékomban bántani senkit.
Puszi:
Buksi
Remélem, doki tud valami okosat rá. 
