Sziasztok, csak gyorsban, mert Imike elaludt, de ez nála kb 10 perc.
Szóval
Menion, lenyűgözöl napról napra, komolyan.
Szívből örülök a boldogságodnak, a kisbabáidnak.
Ugyanakkor őszintén sajnálom ezt a pénz dolgot és ami talán még ennél is szomorúbb, a testvéred viselkedését. De amiért csodállak, hogy mindezek ellenére képes vagy megőrizni a jó kedvedet és képes vagy örülni mindannak, ami van. Hiszen óriási dolgok ezek. Csak hát... Igazságtalan azért az élet és kemény is
. De talán a Gondviselés... Viszont ha van ötleted, hogyan tudnék Neked segíteni, akkor kérlek szólj
Addig is erőt, egészséget, sokat, sokat
Orsi, Gabi, Evita, én csak irirgyirigy. Olyan jó lenne kimozdulni és találkozni veletek. Hiszen már annyi mindent tudunk egymásról, jó lenne lecserélni a virtuális barátságot materiálisra
Deeeeeeeeee. Lehet, hogy ősszel már én is csavaroghatok Veletek
ugyanis van rá esély, hogy Bpre költözünk. Ez kb július közepén derül ki.
Emiatt aztán most nem is nézünk házat, mert jött ez az új lehetőség... És ki tudja mi lesz
Eddig nem nagyon tetszett Bp (mármint így lakhely szempontjából), de tudja fene... Most már nem bánnám.
Több fizu, jobb kocsi
, na nem mintha elégedetlen lennék
No de mégis
Ami még eszembe jut.
Manama, Imike csak hason alszik kizárólag. Hanyatt soha, semmikor. És légzésfigyink is van. Én csak 2 hónapos kora körül szereztem be, mert a védőnő rám ijesztett. Fiúknál 2-6 hó között gyakoribb az "elfelejtek levegőt venni" téma. Így aztán beadtam a derekam. Pécsimamin vettem Angelcare-t 8000 forintért
Érdemes körülnézni.
Amúgy mizu Melindával? Szopi? Láz volt végül oltás után? Bár lehet, hogy írtad
Vivi, Barni túl van már ezen a 3 napos őrületen? Olvastam Andi cikkét én is. Jó felkészülni az ilyenekre... Köszi Andi
Suzy, remélem nálatok is minden okés. Gondolom dolgozol a ház körül ezerrel, mint mindig
Nomi, basszus, hát mit mondjak... Nagyon sajnálom, hogy Nektek is felborult az életetek
. De nem tűntél olyan nagyon szomorúnak, Te is jó erős anyuci vagy.
Amúgy hihetetlen, hogy egy gyermek (jelen)léte mennyire megerősíti a szíveket, nem? Mintha a nők páncélt növesztenének szülés közben. Persze a rossz dolgok ugyanúgy megviselik az embert, de mégis más. Én legalábbis erősebbnek érzem magam.
Hiszen itt van egy fiúcska, aki feltétel nélkül szeret. Persze ő még nem tudja, hogy szeret, egyelőre csak kajaforrás vagyok neki (anya=cici), de én tudom. Én vagyok neki legfontosabb, az egyetlen. Ez számomra olyan nehezen megemészthető. Mert én sokszor olyan defektesnek érzem magam, bénának, tökéletlennek. Ő még nem is tudja, hogy távolról sem vagyok annyira jó, sőőőt. Na de mégis. És ezek dolgok megerősítik a szívemet. Így könnyebb elviselni a nehézségeket, akadályokat.
Gondolom ezzel valamennyien így vagyunk, mert hát olvasunk itt egymásról keményebbnél keményebb dolgokat. Már már emberfeletti erő kell az elviselésükhöz. Én amikor ezeket olvasom (és persze megélem a saját problémáimat is), csak ránézek erre a szuszogó töpörtyűre és képes vagyok mosolyogni. Hát mi ez, ha nem csoda?
Na, bocsánat.
Filozofálok itten, csacsogok.
Mentek, nehogy elszálljon, itthon béna a netem.
ezek már tiltólistán vannak. Jól tudom?
De jó volt találkozni!!! 
nem akarok gondatlan anya lenni de már azért kezd elegem lenni hogy ennyit megyünk mindenfelé és semmi nem elég 
...Lacid nagyon türelmes velük....! 
