Sziasztok Lányok!
Nagyon szépen köszönöm a bíztató szavakat, és a két privát levelet is köszönöm Krisztonak és Katapetrának. Igyekeztem magam összekaparni. Ma már sokkal jobb a helyzet, és előre tudok nézni, nem a múltba. Borzasztó a tudat, hogy én tehetek róla, hogy elhagyott minket! Nem kellett volna elutaznunk, de annyira biztos voltam már benne... Remélem lesz még lehetőségem jobban csinálni mindent!
Katapetra: Szörnyen sajnálom, hogy nem sikerült! Remélem, hogy a felújítás hamarosan véget ér, és visszajössz közénk! Nagyon várunk! Tudom, furcsa ezt tőlem olvasni, de ne tessék eltűnni.
Csuti: Sajnálom, hogy ismét kórházban vagy! Istenem, reprodukció. Ez borzasztó! Mikor olvastam Baritól, elszorult a szívem. Hogy lehet ilyen kegyetlen a világ?!
Parane: Először is gratulálok! Másodszor pedig jobbulást kívánok neked! Megmondom őszntén, hogy igen, nagyon szívesen átvenném a rosszullétedet. Bárcsak én lettem volna rosszul, akkor azt jelentette volna, hogy minden rendben van odabent.
Kriszto: Remélem, hogy sikerült kipaterolni a depit a lakásból! Még 1 hét, és lehet tesztelni. Csuriban van a kezem érted/értetek. Tessék nem föladni!
Emerenc: Neked is nagyon szurkolok. Hajrá fénysugár! Csak pozitívan, a lehangoló időjárás ellenére!
Bari: Olyan jó olvasni téged! Az optimizmusod példás! De szeretnék én is ilyen lenni! Kicsit lehetne belőle kölcsönözni? Már csak 1 hónap, és újból kezdhettek. Hihetetlen, hogy repül az idő!
Momelcsi: Sajnálom, hogy neked is be kellett menned a kórházba. remélem, hogy délután kiengednek! El tudom képzelni, hogy menniyre szeretnél már hason aludni, vagy csak egyszerűen sétálni egyet. Kitartást kívánok a hátralévő napokhoz/hetekhez!.
Kisalag: Miből gondolod, hogy nem sikerült? Megjött? Ha jól emlékszem, akkor még csak 1 hete voltál, nem?
Poszi: Én is küldöm neked a pirimeghozó drukkot! Remélem, hogy mostmár nem várat sokáig magára, illetve nagy ívben elkerül, ha arról van szó.
Nyuszika: Jobbulást kívánok neked! Remélem, hogy nemsokár a aköhögésed is alábbhagy, és az orrod is kidugol. El sem tudom képzelni, hogy gyógyszer nélkül én hogyan vészelnék át egy betegséget...
Nene: te hogy vagy? Ugye sikerült már meggyógyulnod? Bocsánat, ha már írtad. Mikor mentek a dokihoz? Egy kalappal a felújításhoz! 27 hetesen, hallod, minden elismerésem a Tied!
Szélkisasszony: Ügyesek vagytok Ti is a felújítással, és ha jól emlékszem, akkor Ti már végeztetek is! Mi lett a gyógyszerrel? Sikerült beszerezni? Párod szedi már?
Szurikáta: Továbbra is jobbulást kívánok neked, remélem, hogy egy kicsit jobban vagy már. Örülök, hogy sikerült visszamenned dolgozni, és le tudod foglalni magad.
Bocsánatot kérek, ha valakit kihagytam. Igyekeztem mindenkinek írni. Ha kimaradt valaki, akkor neki is küldöm a drukkjaimat! Bocsánat!
Puszilok mindenkit!
És még egyszer nagyon köszönöm a kedves szavakat, és a hiányolást!
Pusza:
lehet,h vele együtt a babák is 
de engem nem lehet elijeszteni 
Holnap elmegyek a házidokihoz, bár mára a köhögésem alább hagyott, most beindult az orrom úgy, hogy levegőt nem kapok... Nem hiányzott az egész, én túlélem a dolgokat, de Dórinak ne legyen baja... Nyomom a vitamint, fekszek, teázok, és remélem, holnap már nem lesz hőemelkedésem... Még jó, hogy lázba nem megy át... Bár a családban van orvos, szerinte a 37,6 is már határeset....
), így ne add fel, bármit is látsz a 14. napon. Én azt vallom, hogy a 3. hétben nyugodtan lehet már dolgozni, az nem árt (persze ha olyan a munkakör), teljesen függetlenül a tesztektől.
Tessék pozitívnak lenni 
a tiéd volt? Minden ok?
Viszont érzem,h kezdenek az események felgyorsulni 
