Drága Szurika! Annyira sajnálom, ami Veletek történt! Szörnyű lehetett átélni egy ilyen balesetet! Nagyon drukkolok, hogy minél hamarabb rendbe jöjj teljesen, és minél előbb elfelejthesd ezt a sok lelki és testi fájdalmat!
Csutikám, drága! Gratulálok a három gyönyörűséges petezsákhoz!

Remélem, javulni fog az étvágyad és csökkenni a hányingered és könnyebben csúszik majd a sok husi! Te egyébként Femibiont szedsz? Több lánytól is hallottam, hogy miután a Femibiont kezdte el szedni, elmúlt a hányingere. Nyuszi és én is azt szedtük, és nem volt még émelygésünk sem. Igaz, én napi 3-at szedtem abban az időszakban, mert a genetikus (aki a génhibámat megállapította, ami miatt a normál folsav nem szívódik fel rendesen) ennyit javasolt. Esetleg egy próbát megér… (Bár három babócánál gondolom, nagyon sok progeszteron és hcg termelődik, aminek a hatását nem biztos, hogy ellensúlyozza egy kis B-vitamin.)
Mné! Úgy drukkolok, hogy az édes-kis maszatkátok rohamos fejlődésnek induljon, és pénteken már a kis szívének a dobogását is láthassátok! ++++++++
Kisalag! Drukk a további szép tüszőnövekedéshez!
Kriszto! Jaj, úgy örülök a mai UH-eredményeknek!

Fülig ér a szám!!!
Emerenc! Érted is kezem-lábam csuriban, ahogy Kislibus mondta mindig régebben! ++++++++
Katapetra! Pihizz sokat a pocidban az édes kis babócákkal, de azért nagyon várunk ám a hírekkel!
Kretty, drága, és minden éppen mélyponton lévő sorstársam! Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy milyen vígasztaló dolgokat írjak Nektek! Bár azt hiszem, hogy most, ami leginkább erőt adhat, az Csutiék példája! Hogy ez a csoda bármikor bárkivel megtörténhet!!! Teljesen kiszámíthatatlan az élet, de talán épp ez a legszebb benne! Tudom, hogy én már könnyen beszélek, de higgyétek el, tudom, mit éreztek, mert én is sokszor voltam mélyponton. Mindig azon gondolkoztam olyankor, hogy ha bárki azt mondaná, hogy csak X év múlva lesz kisbabánk, de akkor biztosan lesz, akkor nem keseregnék, hanem szépen, türelmesen kivárnám azt az X évet, bármennyi is az. Mert ebben a hosszú-hosszú várakozásban a legnyomasztóbb az, hogy nem tudhatjuk, hogy van-e értelme várni. És bár én nem tudhatom biztosan, hogy kinek mit hoz a jövő, de higgyétek el nekem, hogy igenis van értelme várni! Ha választhatnék, hogy úgy élem újra az életem, hogy az esküvőnk után az első pár hónapban beköltözik a pocakomba egy kisbaba, vagy ezzel a sok év várakozással, a rengeteg negatív teszttel, a bizonytalansággal, az elkeseredésekkel, és mindezek után pocak-Marcinkkal, én tuti, hogy újra ezt választanám minden nehézség ellenére!!! Mert ezer dolgot fel tudnék sorolni, ami miatt minden így volt jó, pontosan így volt a legjobb, ahogy történt! És higgyétek el, utólag már Ti is így fogjátok gondolni! Ha hisztek Istenben, akkor higgyétek el, hogy megvan az oka annak, hogy egyelőre így alakul az életetek, de Isten nem akar ezzel semmi rosszat Nektek, sőt! Ha nem hisztek Istenben, de hisztek abban, hogy minden emberi élet egy külön kis csoda a maga valójában, akkor higgyétek el, hogy azok a kis lelkek, akik majd a Ti gyerekeitek lesznek, tudják, hogy mikor kell jönniük, és bízzatok meg bennük maximálisan, hogy a lehető legjobban fognak dönteni, hogy mikor akarják elkezdeni az életüket! És ha már esetleg ebben sem tudtok hinni, akkor higgyetek a statisztikákban! A tiszta és racionális matematikai statisztikában! Nem sikerülhet mindenkinek az első beavatkozás, mert sem a természet, sem az orvostudomány nem tud 100%-os sikert garantálni! De amíg az esély nagyobb, mint 0%, addig igenis bármikor, bárkivel megtörténhet! Ha nem most, akkor legközelebb, de előbb-utóbb sikerülnie KELL! És ahogy Weöres Sándor írja, „az, hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség!”