De mielőtt mesélnék...
Menion, ezt a költekezős, lusta anya dolgot ugye nem idézted? Remélem nem mondott ilyet a férjed
Majdnem elbőgtem magam, mikor olvastam 
És a többi? Munka, herpesz, idióta patikusok és asszisztensek... Tényleg úgy van ám, hogy szegény embert még az ág is húzza. Tarts ki, tarts ki az elveid mellett. Ehhez kapcsolódik egy rövid történetem.
Egy rokonomnak van egy velem egy idős fia, egy 23 éves fia, egy 7 éves kislánya és egy 4 éves kisfia. Szóval van korkülönbség a gyerekek között.
Az első két gyereket tipp-topp körülmények között nevelte. Éjt nappallá téve gürizett. Ha nem a gyerekeket látta el, akkor takarított, a ház körüli teendőket látta el, stb. Szinte nem is evett, nem aludt. Mintaanya volt. Aztán elváltak, a gyerekekhez sose került közel, szinte nem is ismeri/ismerte a fiait soha, csak éltek egymás mellett. Pontosabban szolgálta a körülötte lévőket.
Aztán megismerte a jelenlegi párját, akitől a két kicsi van. Boldog, mint a fene. És sose felejtem el, amit mondott. Mindig kupi volt a lakásban, térdig érő fű az udvaron, a konyhában mosatlan hegyek. No jó, azért nem kell apokalipszist elképzelni, de nem adott már ezekre a dolgokra. Volt ennivalójuk és volt tiszta ruhájuk, kb ennyi. Sokan haragudtak rá emiatt, de azt mondta, hogy ő mindenkinek sz*rik a fejére. Nem cseszi el még egyszer. Kapott egy új lehetőséget az élettől, Istentől, sorstól, mindegy minek nevezzük és ezt nem fogja azzal elszúrni, h takarít ahelyett, hogy a gyerekeivel töltené az időt. És én azóta sem láttam olyat. Elképesztő az az erő, az a szeretet, ami köztük van. Szinte kézzel fogható, tapintható ott minden.
Ezt csak azért meséltem el, mert nem kell rossznak érezned magad, ha netezel, ha hintát veszel, vagy akármi.
És őszintén szólva mélységesen felháborít ez a dolog (ne haragudj)
.
Jó vagy. Csak csinálj úgy mindent, ahogy az ösztöneid és az érzelmeid diktálják. Annyira rövid az élet basszus...
tenyérnyi volt a bal lapockám alatt.
Én is szedtem egyszer egy adag telvirant, de az nem volt ilyen drága 
