Tudom, igazatok van és köszönöm a bíztatást!!
Csak eléggé összejött az utóbbi időben minden, és most jött ki rajtam a feszkó. Baszakodnak a dec-i tp-emmel, tegnap már a diri titkárnőjét hívtam, mert senki nem tudott semmi konkrétat abban a kuplerájban mondani, ami most ott van. Közben Rajó szülinapja lesz jövő héten, ráadásul a 35. Olyan szépen elterveztem már előre mi, hogy lesz, csináltatok Neki valahol egy pléjsztésön alakú tortát, ezt veszek, azt veszek... étterem.... na most minden ugrik persze, mert Vele mégse fizettethetném ki a saját ajándékait..... Akkor elterveztem, hétről hétre mi lesz, a szobákkal, a beszerzésekkel, de csak állunk egy helyben...... Azt meg nem tudtam, hogy ilyen leszek fizikálisan, mint egy rakás szerencsétlenség kb.
A festés részét ma reggel hívott fel, reggel találta ki... gondolom a tegnapiakat látva látta be, hogy tényleg haladni kéne valamennyire..... És én tudom józan ésszel, hogy most - így - nem lenne szerencsés bevállalni, hogy én csináljam..... csak azt is tudom, ha Rajó csinálja akkor ott a hisztizés lehetősége eléggé ott lóg a levegőben, azért is vállaltam volna magamra. Meg amúgy is, olyan vagyok, hogy az a jó, úgy a jók a dolgok, ahogy én csinálom.....De felfogom, hogy nem veszélyeztethetem a bébit, meg meg kell tanulnom elfogadni a segítséget.
De ismertek... ha nem is vagyok olyan szuper mint Kubu, vagy Mieza....de én sem vagyok az a magát elhagyós fajta, mindig, világ életemben eltudtam mindent intézni, amit kitaláltam azt megvalósítottam és most vagyok talán először úgy, hogy korlátozva érzem magam ezen a téren.... És ezt nem túl könnyű megélni...
Közben meg lelkiismeretfurdalásom is van, mert tudom milyen sokan vágynak még arra a csodára, ami velünk törént, és nekem leginkább ezért kéne hálásnak lennem..... és hálás is vagyok, nincs olyan nap, sőt napszak, hogy ne jutna ez az eszembe, hogy mennyire szerencsések vagyunk, és hányan cserélnének velem... mert én is mindig ezt gondoltam, ha valakinek bármi problémája volt, de ott volt a baba a hasában.. hogy ó, az ő problémája semmi, nem is értem mit akar, hisz a LÉNYEG már megvan neki.... Szóval értetek? Olyan kettősség is van bennem... meg össze is vagyok zavarodva... biztos jobb lesz akár már holnap, vagy pár nap múlva, csak ez most összejött és ki jött belőlem... de ne haragudjatok érte, hisz tudjátok és én is tudom, hogy inkább könnyed és vicces szoktam lenni, nem ilyen depresszióba hajló hülye tyúk...
