Dodi
Természetes szülés:
Ömm, sokat gondolkoztam , hogy írjak-e a témához vagy sem, végül is ha nem is mindent írok le ami ezzel kapcsolatos csak pár gondolatomat. Mivel ebben a topikban rengeteg volt a császáros (avagy lehet más topikokban is), nem is várok olyan nagy egyetértést.
Én nem értek veled egyet. Sztem a természet azért talált ki minket nőket, hogy gyermekeket szüljünk, a férfiakat meg azért hogy csinálják. Nekünk és gyerekeinknek át kell érezni azt a fantasztikus érzést amit a szülés hordozz magában. És erre törekedni kell. A mai világban minden második nő császáros, és mindenkinek azt mondják indokolt. Én olyan császáros nőről nem hallottam még aki beismerte volna, hogy azért választotta ezt mert félelmei voltak a szüléssel, fájdalommal kapcsolatban. Nekem ezzel nincs bajom, ha beismeri és nincs megmagyarázva hogy de azért mert…. Anyáink idejében nem volt UH, nem tudtuk mekkora lesz a baba, nem tudtuk a fejét, súlyát nemét. Mégis szültünk, jóó sokat. Nem mondom, hogy nem is haltak meg szülés közben nők, de ha felmérnénk az arányt, még mindig a szülés lenne a többségben. Vidéken, pl. Debrecenbe ahol éltem és a szüleim élnek, még mindig nem „divat” a császár. Mindenki aki teheti spontán szül, és az orvosok ezt támogatják. Itt Pesten ha odamész egy orvoshoz és azt mondod, félek és szeretnék császárral szülni, nem fog lebeszélni róla. Neki több pénz, kevesebb kockázat, kevesebb meló, jobban irányítható.
Te azt mondod ez csak egy kis vágás. Nem. Ez egy komoly hasi műtét, aminek számos szövődménye lehet. Főleg ha második, esetleg harmadik gyereket szeretnél. Unokatesóm epilepsziás, három gyereke van, mindhárom császáros. Ezt választotta, mert komoly oka volt rá. És én tökéletesem megértem, hogy ilyen betegségnél az ember nem kockáztat. Mégis a harmadik császárnál majdnem ott maradt és utána azt mondta, hogy Tudod, csak egyszer érezhetném azt milyen szülni, de már nem fogom. És ha nem is most, akkor később előjön a hiányérzet.
Másik ismerősöm 25 óra vajúdás után megszült, olyan helyen ahol ezt támogatták. Ha máshol lett volna azt mondják, csaszi. Kemény volt, de azt mondta nem bánja sőt, az az érzés mikor kijön belőled a baba és hirtelen megszűnik a fájdalom ahhoz az érzéshez foghatót nem talált, és minden szenvedést megért. Vki kevésbé bírja a fájdalmat, és ezzel nincs baj. De nekem ne mond hogy minden második embernek indokolt a császár. Te azt mondod, az gáz ha a 36. héten fordul be a baba. Miért? Örüljön hogy befordult! Mert oka van? Miért? Magyarázd meg az x.ik sikertelen lombikos párnak, hogy oka van mert nem fogan meg a gyereked és az Isten így akarja….És annak is oka van ha császárral kell „szülnöd”, akkor ha most lenne rég, akkor minden második nő meghalna vagy a babája, mert mindegyik indokolt és oka van hogy császár?
Én azzal se értek egyet, hogy egy hét túlhordás után miért inditják be, főleg ha nincs semmi gond.
Roló a ciklus 30. napnál fogant, vagyis számolás alapján legkésőbb a 42. héten +egy hét szülnöm kellett volna. Na de hol hagytak volna 43. hétig? Valszeg a 41. héten kiveszik, mert túl kockázatos, ŐK nem vállalnak felelősséget.
Igen, nem irigylem azokat a nőket akik sokat vajúdtak, sőt én is kerülhetek oda. És azt is tudom, hogy a sok órás fájdalom azt mondatja velünk akkor, hogy mindegy csak legyen már vége! Én ezt is megértem!
Írásodból nekem az jött le, hogy azt mondod te a természetes szülés híve vagy, de gyakorlatilag azt ecseteled a császsár mennyivel biztonságosabb. Így van. De soha nem tudod mit veszítesz. Csak az aki átélte legalább egyszer. És lehet én túlmisztifikálom, de a gyereknek szüksége van arra a kemény feladatra életre törekedésre amit végig küszköd a szülőcsatornán.
Aszem volt itt egy lány. Mónika, aszem. Három gyereke volt, első spontán, második császár harmadik szintén spontán. Ő tudta jól milyen mind a kettő, mégis a harmadikat spontán, sőt gátvédelemmel akarta megszülni. És sikerült. Vajon miért ezt választotta?
Félre ne érts. Vannak indokolt esetek, amiket támogatok, csak már boldog boldogtalan mondja azt hogy indokolt volt…közbe meg nem…
Úgy csak ennyit szerettem volna írni. Fogalmam sincs ezt a babát hogy fogom megszülni, hány órát fogok vajúdni, mennyit fogom túlhordani. De egytől rettegek a legjobban, hogy elveszik tőlem azt az érzést, amit az életadást jelent, és azt az érzést, hogy küszködések árán is, de látom és érzem a buksiját kicsusszanni a lábaim között…
Természetesen hozzászólásom egyik mondatával se akartam bántani, csak másképp gondolkodok. És lehet elítélni hogy felelőtlen vagyok, én egyáltalán nem így érzem, hisz ha komoly oka lenne biztos engednék, de komoly ok kell hozzá....
