tökéletesen megértelek téged, hogy lelkileg megviselne bármi komplikáció vagy orvosi "szemétség" én is nagyon lelkis és túl érzékeny ember vagyok, engem meg is viselt pár dolog bent...eleve a bent lét...
A saját felkért orvosom nagyon megértő volt, kedves volt velem mindig, segített mindig...nem tudom ez a felkérésnek köszönhető vagy ilyen alapból is, mert ugye csak az utolsó egy-két hétre kaptam őt meg, nem ismerem igazán.
nalla,
itthon vagyunk már szerencsére, nagyon vártam már ezt amikor bent voltunk, nagyon rossz volt Boti nélkül, nagyon sokat bömböltem is emiatt...olyan rossz volt látni, hogy elmegy amikor látogatni voltak én meg ott maradok egyedül, na jó a babákkal, de hát ők még ugye nem vettek részt a pörgésben
Boti nagyon örült a babáknak, meglepett ez az elragadtatása megmondom őszintén. Igazán azóta sem foglalkozik velük, nem féltékeny egyelőre, bár ezzel nem most lesz problémánk szerintem, hanem kicsit később. Megy az ágyukhoz, simogatja őket, már puszit is adott a fejükre és mindig mondja, hogy nagyon aranyos babák...szóval eddig jó. Szerencsére sok időm van még, mert a törpék esznek-alszanak egyelőre, meg a két nagyija is mindig itt van és vele játszik. Ez nagy segítség, mert azért nagyon fáradt vagyok, a kórházat nem tudtam igazán kipihenni.
Persze ahogy feltöltöm azt a pár képet amink egyelőre van, akkor teszek fel.
Szilvi





















