Halihó!
Életben, bááár. No, pénteken olyan zombi voltam, hogy szerintem valamilyen önkívületi állapotban aludtam. Előző éjszaka nem nagyon aludtunk. Bercónak nem szelelt az orra. Nagy vergődések, kinlódások, alvás nuku. Péntekre egyébként is jól elfáradok mindig. De ilyen már régen voltam. De azért még este vasaltam kicsit. Dávid kérte, mert party-ra készült.
Tegnap meg estig meg sem álltam gyakorlatilag. Mosás, főzés, takarítás. A Gergő szobájában, az alig 9 nm-en szerintem több mint két órát töltöttem. Annyi por volt, hogy mára bedurrant az allergiám is. Pedig állítólag hetente portalanítanak. Már értem, miért csak 20 percig tart a dolog.
Ma is jól eltelt az idő. Meg eléggé dögrováson vagyok. Az allergiámra tippelek, de lehet, hogy takonykór is.
Irina, olvastam a kérdésedet. Háát, én is az üzletben kötnék vele alkut, hogy csak bizonyos darabszámú dolgot veszek meg. Egyébként ez a válogatás nálunk is jellemző. Bercó általában hétközben nagyon jól eszik, hv-n meg szinte csak nassol, meg fénnyel él ő is. Egyébként szerintem a gyerekek nagyon jól szabályozzák ezt, nem halnak éhen, ha meg éhesek, akkor úgyis szólnak már. Egy szó, mint száz, én itt is a megegyezést tartanám jónak. Esetleg eleve kevesebbet adni mindenből, akkor talán kevesebb lesz a maradék is.
Az az érdekes, hogy én ezt bizonyos határok között eléggé jól tolerálom. Már többször is írtam, hogy ezekben inkább bízom a gyerekekben, mert úgy gondolom, hogy a későbbi evési problémák ide vezethetők vissza.
Meg tény, hogy nálunk a maradék nem sokáig pihen a tányéron. Valaki mindig pályázik rá.
Szóval én valamilyen közös megállapodásnak vagyok a híve.
(Lehet, hogy néhány vérhiszti az ára.

)