Nyuszi!
Örülök az átaludt éjszakának!
Boo!
A Mydeton receptköteles, mert Apa is szokta szedni a hátára (meg Meloxant szokott kapni).
Sok minden akartam még, de annyira szomorú vagyok, hogy nem is tudok gondolkodni...
Azt hiszem, hogy most jön ki rajtam az egész heti stressz. Ma már egy csomót bőgtem, a szívem megszakad a gyerekemért, hogy ilyen picin egy csomó új dolgot meg kell szoknia.
Ma már ott is kellett reggelizni. Fél 8-ra már ott voltunk. Itthon adtam neki 140 ml tápszert, direkt keveset, hogy majd éhes legyen. Hát nem volt az. Kb. 1 perc után felállt a kisasztaltól, mire a gondozónő el akarta vinni a tányérját. Mondom neki, hogy még eszünk, csak felállt a gyerek, mire ő elhúzza a száját, hogy aki feláll az asztaltól, az befejezte az evést. Így néztem

Szerintetek egy 14 hónapos gyerekkel ezt meg lehet már értetni???? Szerintem nem.
Természetesen nem evett a kenyérből a gyerek. Kérdezem a gondozónőket, hogy adhatok-e majd neki tízórait, mert hoztam, ugyanis így tuti nem bírja ki ebédig (a tízórai meg ivólé, amit szintén nem iszik meg, de ha meginná, akkor se lakna jól

).
A válasz nyilván nem volt, de aztán felajánlották, hogy akkor kérnek reszelt almát neki tízóraira.
Én már nyeltem a gombócokat, úgy fogtam vissza magam, hogy ne fakadjak sírva.
Ja! még reggeli előtt nekem esett a gondozónő amiatt, hogy én nem szeretném, ha tejes dolgot meg teát adnának inni Petrának. Azt kértem, hogy minden étkezéshez vizet adjanak. Szerintem ez egy tök könnyen teljesíthető kérés, de ma kiderült, hogy annyira nem az. Azt mondták, hogy előbb-utóbb úgyis megkínálják Petrát ezekkel az italokkal.
Hát ennyit erről. Tök ideges voltam, kicsit vissza is pofáztam, bár igyekeztem türtőztetni magam, mert nem akarom, hogy a gyerekem hátrányban legyen az én nagy pofám miatt.
Végül ebédre sütőtökfőzelék volt pulykahússal, finom is volt, Petra magához képest evett is rendesen belőle.
Összességében normálisak a gondozónők, meg én megértem, hogy 2 emberre 13 pici gyerek baromi sok, akik még pelusosak, nem tudnak önállóan semmit csinálni a rendbontáson kívül, tényleg megértem. Nem is akarom őket bántani. Csak rosszul esett ez a mai nap.
Ráadásul Petrát nagyon megviseli az átállás az egyszeri alvásra. Ma mindösszesen fél órát aludt, miután hazajöttünk. Tegnap is másfél órát. Olyan fáradt, hogy attól nem tud aludni. Ma már negyed 7 körül le is tettem.
Egy szó mint száz, baromi fájdalmasan élem meg ezt az egészet.
