Akkor folytatom.
Először is, köszönjük a babus nevében is a dícséreteket!
Hát, hogy ne örüljünk annyira, a dokim azt mondta, hogy a következő uh már csak a 30. hét magasságában várható! Oh! Ahhoz képest, hogy mi eddig három hetente láttuk, ez felér egy vegetálással! Még jó hogy már mozog, legalább van "fogalmunk" a létezéséről.
Monka,
az Álmos szép, régi magyar név. Ha passzol a vezetéknévhez, szerintem jó választás.
Amit írsz csipkedést, nem tudom pontosan, mire gondolsz, de nekem mostanában a tartószalagjaim fájhatnak, főleg éjszaka, ha ritkán mozdulok, van hogy alig tudok átfordulni az ágyban, mert úgy fáj.
Nálunk is lassan napirendre kerül a kérdés. Bár nálunk a kisfiam születésekor maradtak a kalapban nevek, ezek közül mostanság mindig az András jön elő, ha a babára gondolok. Tetszik még a Bendegúz is, de nem szeretném, hogy csúfolható neve legyen, és ugye erről mindenkinek mindjárt a gézengúz ugrik be...
A mi lurkónk elvileg fiú lesz, de azért a biztonság kedvéért lehet hogy nézek egy lánynevet is. Az ördög nem alszik...
Bettike,
ha eszem, vagy főleg ha édeset, az én babám is gyakran jelentkezik. Mondjuk, érdekes, mert az előző hetekben szerintem intenzívebben mozgott, mint az utóbbi néhány napban. Az is lehet, hogy megfordult, mert másmilyen is lett a mozgása.
Dokid: ha jól emlékszem, eddig sok jót nem írtál róla, nem? Nem gondolkodtál még váltáson? Félidőben vagyunk, még megteheted.
Krisztin,
gratulálok a jó eredményekhez!
Sajnálom a keményedést és a pocakfájást, nekem is van részem naponta mindegyikben. Én is utálom, főleg a fájdalmat, hiszen sosem lehetek biztos abban, hogy így minden oké, de azért én az első terhességet is nagyjából így csináltam végig, ráadásul végig zárt méhszájjal, szóval minden oké lesz!
Nyufó,
sajnálom ezt a méhlepény dolgot! Rossz, hogy az aggodalom beárnyékolja a babavárást. Közelebb vagytok már a döntéshez, mármint felmerült hogy esetleg itthon szülj, vagy megnyugodtál most kint is a hallottaktól?
Salsifraga,
mikor lesz meg az integrált eredménye?
Lenojo,
tényleg megy az idő. Én holnap leszek kerek 20 hetes!!!
Avrenim,
neked is gratulálok a fiúcskához!
Köszi a kérdésed, talán (kopp-kopp) pár napja javult az epe? ideg? vagy ki tudja milyen problémám. Jártam sebésznél, belgyógyásznál, neurológusnál, senki nem talált semmit, sajnálják hogy szenvedek de ez van... elég elkeserítő helyezet (volt?), remélem most már jobb lesz, tartósan.
A baba uh képéről még annyit, hogy vicces ilyet mondani (és persze nem is valószínű), de akinek mutattam, mindenki azt mondta hogy mosolyog és rám hasonlít. És tényleg, én is azt látom. (A fiam tiszta apja.)
Krisz,
nagyon jó a fotó Kende babáról. És a név is tetszik!
Nlzs,
megértem az izgalmad/aggodalmad, mi úgy döntöttünk ugyebár, hogy nem megyünk amnióra, de azért eddig minden nap felmerült bennem a kérdés, hogy jól döntöttünk-e. (Főleg azért merül fel, mert most vannak az utolsó napok, amikor még megcsináltathatnánk. 21. hétig csinálják a Sotén.)
Nem akarlak elkeseríteni, de megnyugtatást ne nagyon várj semelyik orvostól. Mármint azért, mert ebben csak ti dönthettek. Persze, a doki vérmérséklete nagyban befolyásolja, mit javasol, de dönteni és annak a következményeit viselni, csak tit tudtok. A mi tapasztalatunk legalábbis ez. Az én dokim nagyon ajánlotta, de ő mindig a tutira megy, ráadásul neki kötelessége! 35. felett felajánlani. Most hogy nem mentünk, le is íratta, hogy ő elmondta, mi meg nem kértük, punktum. Levédte magát. Érthető módon.
Mi is voltunk a többiek által is javasolt Hajdú Krisztinánál. Nekem főleg az ő véleménye és szaktudása volt meggyőző abban a tekintetben, hogy végül nem mentünk el amnióra. DE! Azt ő is megmondta, hogy nem tudja szavatolni, hogy egészséges a baba, mindössze annyit, hogy semmi nincs az eredményeimben, ami indokolná a vizsgálatot. A korommal ő szerintem azért nem foglalkozott, mert ő nagyon hisz a kombinált tesztben és ott ugye pont az a cél, hogy ne az életkor szerinti, hanem az egyéni kockázatot adják meg. Ő is azt mondta, ha tutit akarunk, akkor irány az amnió.
Csúnya amit írok, de tényszerű. Egy dolgot mérlegeljetek. Ha nem vállalnátok beteg babát, irány az amnió mert kifuttok az időből, és ha rossz, akkor... Ha pedig vállalnátok betegen is, akkor NYUGI és ne is menjetek már sehová megnézetni, stb.
És erősíteni magunkban meg különben is azt kell, hogy EGÉSZSÉGES és kész.
Kis-csillag,
velem a dokim Tovita nevű tablettát szedet, csontosodást segíti, kálcium készítmény. A kisfiamnál is szedtem.
Dalmicsek,
örülök a jó híreknek! Minden rendben lesz! Erre az Afp-re mindig azt mondják, hogy sok a téves eredmény, szerintem is nézess meg még vmilyen vérvizsgálatot. Pl. az integráltat az Istenhegyin.
Jó hogy bejött a "rákoncentrálás", most hogy nem mentünk amnióra, én is mantrázgatok, hogy egészséges a pici és punktum.
Gátvédelem.
Nekem az első szülésnél vágtak. Ha a dokimon múlik, másodszor is fognak.

De most szülésznőm is lesz, ha rajta múlik, akkor meg nem fognak.
Az elsőről a tapasztalatot tudom megosztani: kis anyuka, nagy gyerek, vágás. Ehhez szuri fájás alatt, éreztem, vágás következő fájást alatt, ezt inkább hallottam (komolyan, úgy "ropogott" a szövet). Egyik sem volt erős fájdalom, inkább kellemetlen. Varrás. Hát az már rossz volt, főleg mert az érzéstelenítő nem jól hatott, ezért egy szúrást mindig éreztem, egyet meg nem... szóval emiatt a varrás dolog miatt szívesen kihagynám. Utána már nem volt semmi nagy gond. Ahogy a szülésfelkészítőn javasolták, naponta többször lezuhanyoztam langyos vízzel, semmi szappan, stb és tényleg nagyon hamar rendbe jött. A cérnák pedig szép lassan kipotyogtak. Én megnéztem akkor is és később is, szinte alig lehetett megtalálni a heget, hol is vágták. A későbbiekben pl. szex semmi rossz hatását nem éreztem. Se fájdalom, se egyéb.
Hu, egy órája itt írok. Bocsánat, ha mégsem reagáltam mindenkire. Mennem kell.
Magunkról már nem is maradt időm írni. Összességében jól vagyunk, elég gyakran fájdogál még a hasam, vannak minden nap keményedések is, de elfogadható. Kicsit több magnéziumot szedek, és azt is pezsgőtablettára váltottam. A baba egész nap mocorog, igaz, szerintem most nem olyan erőteljes, mint korábban, lehet hogy helyzetet változtatott. Próbálom a saját döntésünket (amnió) elfogadni és végérvényesen lezárni. De nyugodt nyilván akkor leszek, ha kezemben az egészséges baba.
Tegnap betévedtünk a Brendonba, annyira gáz, vhogy eddig azt hittem, hogy egy gyerek után majd biztos minden megy majd mint a karikacsapás, tegnap meg egy pillanatra megtorpantam, hogy eszembe jutnak majd a dolgok?
Hát ennyi.
Sziasztok.